Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja. Ez a planétaistenfi az asztrológia májusi Ikrek jegyében van „otthon”. (Általánosságban elmondható, hogy a 7 pleiászt, a Pleiades 7 csillagát a görögök – de mások is – kapcsolatba hozták a 7 planétával. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a csillagzat szabad szemmel látható csillagainak a száma megegyezett a szabad szemmel látható planétákéval, hanem a helye is: a Nap, a Hold és a bolygók rendszeresen áthaladnak rajta.) A csillagkép olümposzi védnöke ugyanakkor Apollón volt. Ők hárman egy vidám regében együtt is szerepelnek. Ez az isteni tolvaj Hermész első csínytevéséről szól, aki még azon a napon, hogy megszületett, ellopta bácsikájának, Apollónnak 50 (!) marháját – a hónap első kétharmadában még a Bika havában járunk –, aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszabújt a pólyába, Maia ölébe. A görög maia „anyácskát”, „dajkát”, „bábát”, a dór nyelvjárásban „nagyanyát” jelentett, s abból kiindulva, hogy az istennő a 12 olümposzi egyikének volt az anyja, fel kell tételeznünk, hogy neve magának a Nagy Istennőnek egyik megszólítása volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja. Bizonyos értelemben Ovidius fején találta a szöget, hisz maior, maius a latin magnus, „nagy” melléknév közép- és felsőfoka, és a növekedést fejezi ki.

A hónap régmúltjába pillantva, a május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tűnik, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt (Hermész marhalopása szimbolikus utalás lehet erre is). Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez. (Hasonló tilalmakkal találkozunk az egykorú zsidó vallási előírásokban is.) A legjellegzetesebb római ünnep a 9-én, 11-én és 13-án tartott Lemuria: a „holt lelkek” (lemures) engesztelőnapjai. Illő folytatása volt az Argei ünnep. Ennek bevezetőjeként március Idusát követően, Róma területén felállított alkalmi szentélyekben szalmából és kákából font bábokat helyeztek el (görög: argeiész = „fehér”, argeó = „ünnepel” „szántóföldről van”, „parlagon hever”, argiasz = „pihenés”, „szünet”). Május 15-e után ezeket a Vesta-szüzek főpapi segédlettel ünnepélyesen a Tiberiszbe vetették jelképes emberáldozatul. Május 23-án Flora istennőt köszöntötték a rózsák fesztiváljával. Május végén, többnyire 29-én kezdődött a „földszentelés” ünnepségsorozata: az Ambarvalia, a Robigaliára emlékeztető mezőjáró körmenettel, állatáldozattal és vészelhárító varázslatokkal.

 

Rudan Mária: Ikrek zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. Május Élet és Tudomány, 2000. 17. szám (ismertető)

Rudan Mária: Ikrek csillagkép

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek (részlet) A futó évek margójára A „május” hónapnév eredete igen zavaros. Eredetileg volt egy görög Maia istennő (a szó maga görögül „anyókát” vagy „dajkát” jelent), akinek Zeusszal volt viszonya, s ebből született Hermész isten. Aztán volt külön a rómaiaknak is egy Maja nevű istennőjük, Vulcanus isten neje, a tavaszi termékenység istennője. Végül volt egy „deus Majus” istennév, ez a „magnus” (nagy) szó fokozásából eredt, és „hatalmas, nagy istent” jelentett, vagyis Juppiternek volt a mellékneve. A Julianus naptárreform idején, ahogy a márciust Marsnak, az áprilist Venusnak, ugyanúgy a májust Juppiternek szentelték, s elnevezték „mensis Majus”-nak. A hozzáfűződő rituálék azonban a két termékenységi istennő kultuszához kapcsolódtak. Így például a római Maja istennőnek május elsején egy vemhes emsét áldoztak ünnepélyes körmenet után, s ezt az emsét elnevezték „majalis”-nak. A középkorban az emseáldozat elmaradt, de maga az ünnepség mint „majális” fennmaradt. Maja istennő neve különben egy más formában is megmaradt. A rómaiak ugyanis „Majestá”-nak (a görög „megista” = legnagyobb) is nevezték, s az eredetileg csupán ennek az istennőnek kijáró „majesta” címet később más istenségekre, sőt földi uralkodókra vagy pedig általában „fenséges” fogalmakra is kiterjesztették. Ez újra egyik példája a címek devalvációjának.

Mák virágzás előtt (fotó: Török Máté)

Radnóti Miklós: Naptár/ Május (részlet) Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. Tóth Árpád: Gesztenyefa-pagoda (részlet) Kék fák közé most jer velem, Hol minden árny és rejtelem, És minden mély törzs mély csoda, Nézd! gesztenyefa-pagoda! Zöldellés (fotó: Káldos János)

Május népi mondóka Orbánnak a napja hogyha fényes, A vincellér mint a páva kényes. Mint az áldozócsütörtök Olyan lesz őszi időtök. Pünkösd-napi esésre ne várj áldást vetésre. Május hava hűvössége A gazdának üdvössége. Földi János: Május, az égi jegy szerént Kettős hava Kettős hóban vidámodván   Plánta, állat párral szép. Párost tojik, párosodván,   Párost költ a tollas nép. Most palántot ültetgettess, Kendert, lent vess, téglát vettess,   Rajzik a méh, fogj rajat,   Sajtot nyomj, köpülj vajat.

Berzsenyi Dániel: A tavasz (részlet) A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,   S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Mellyre a zárt föld kipihenve ébred; Számtalan létek lekötött csirái   S magvai kelnek. Sárga virág (fotó: Vimola Ágnes)

Ady Endre: Május Tündéri május, lombot fakasztó, Könnyű felöltőt szegre akasztó, Légy üdvözölve: Szívet fakasztó, emlék-marasztó... Járok a korzón, szívembe' mámor: Kacagva libben leányka-tábor. De szép az élet... Fél óra múlva — zuhog a zápor...

Virágzó vadgesztenyefa Budapest, Tóth Árpád sétány (fotó: Vimola Ágnes)

Tóth Árpád: Május (részlet) Mikor május kezdi híves hajnaltájon Édes ébresztőjét halk muzsikaszájon: Lehet-e rossz jóslat, perben dús csodákkal, Egy csokorba kötve friss orgonaággal?

Gyöngyössi János : Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre (részlet) MÁJUS Fordul az Hold: rútra változik minden szép, Szép virág, szép orca egy rövid úton lép. Így a csalárd szépség csak szemet fogó lép.

Tavasz (fotó: Bálint Eszter)

Márai Sándor Négy évszak

(részlet)

Május

Májusnak dallama van, melyet a nemzetközi dalszerzők hasztalan igyekeznek lekottázni. Már mindent megkíséreltek e célból: de mindig csak dallamos zenebona lett belőle, célzásokkal a gyöngyvirágra és a mérsékelten viszonzott szerelemre. Az igazi májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne valami a földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is. Félelmes hónap. Okos öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel, fényeivel és illataival, lehetőleg elbújnak vagy elutaznak előle.

[…]

A májusi ünnep pogány és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik pezsgő, fanyar illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító fényességével. Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi rántott csirke. Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció bástyái mögé. Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet személyes, értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat.

Tavaszi erdő Dobogókő (fotó: Vimola Ágnes)

Csorba János: Májusi köszöntő (részlet) Az akkoriak is, mint manapság, a megújulás napját tartották május elsejében. Ekkor már zöld volt a határ. Zöldültek a fák, a legények éjszaka zöld májusfát aggattak a leányok kapuira. És még volt egy nagyon szép hagyomány, amit kár, hogy elhagytak: a májusi köszöntő. A népi szokás legszebbjei közé lehetett volna sorolni. Május hajnalán a cigány muzsikások hát nem éppen mindenkit, de rendszerint a gazdákat köszöntötték. Kora hajnalban arra ébredtek, hogy a cigányok muzsikáltak az ajtóban.

Kaffka Margit: Hangyaboly (részlet) Május – boldog hó –, tavasz teljessége! Érett, nagy szerelmet, büntetlent, nyilvánosat, boldogat példázó. Tiszta és ifjú mátkapárok hava; Mária hava és a kinyílott virágoké; Mária hava, a dicsőséges, örökös Menyasszonyé, Isten szép jegyeséé. Ó, Mária – boldogságos Szűz Mária!

Mécs László: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld (részlet) Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat. A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat. Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.

Szinyei Merse Pál: Virágzó almafák Képzőművészet Magyarországon (festmény)

Kunffy Lajos: Kerti út virágzó bokrokkal Képzőművészet Magyarországon (festmény)

Szajki Ernő: Virágzó szilvafák Kortárs Magyar Festőművészek (festmény)

Csúzy Zsigmond: Pünkösd hava (részlet) Ez a könyv télben mintegy bététetettnek látszik, mert ugyanis télben setét barlangokban lappangnak a vadak; jég alatt, mély örvényekben a halak; a barmok az istállókban, a madarak a sűrű gallyak között, avagy is a föld hasadékiban, sőt még a pázsitos füvek is a jó illatú virágokkal vastag hóval palástoltatnak bé, az emberek pedig titkos meleg kamarájokban rejteznek. Szent György hava nyitja ki ezt a könyvet, s talám ezért is neveztetik kikeletnek és mintegy kinyílásnak. De leggyönyörűségesben ez a mái napon kezdődő pünkösd hava mutatja ki bővséges gyümölcsének reménségével a fáknak illatozó virágit. Melyekből (más nyughatatlan elmefuttató fitogtatásoknak engedvén azokat az ajándék gyanánt osztogatott pünkösdi fákat) mi is kívánva kívánandó üdvösséges tudományt szedegethetünk lelkiképpen magunknak.

Májusi köd a Mátrában (fotó: Káldos János)

Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag (részlet) Az orgona kezdte! Szinte csobbant, mikor a kertben megcsapott: fűszere gázként gyült a roppant éj tavába, a völgybe, ahogy nyomta a párás ég: nehéz volt, mint sűrű zene, mint sürü méz, de mint tündér meglepetés lengett körűl, mint álmodott hang vagy holdfényfátylas csillagok. Jékely Zoltán: Orgona-szál (részlet) Orgona-szál remeg a jobbkezemben. Megszagolom – és szerelmes vagyok, Szerelmes a legelső szerelembe, Mely voltaképp soha el sem hagyott.

Tóth Árpád: Orgona (részlet) Bár holtra metszé kertész görbe kése, Még édesíti a fanyar szobát, S a hűs homályon úgy remeg tovább Illatja, mint halk húrok reszketése. Juhász Gyula: Május ünnepe (részlet) És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadon. Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal!

Pósa Ede: Orgona TolnaArt Galéria (festmény) Bródy Sándor: Orgona-virág (elbeszélés)

Nagyböjt

Nagyböjt, az Érdy-kódexben negyvenlőböjt, az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak, amelynek kisebb megnevezett egységei: hetei, vasárnapjai, ünnepei is vannak. Középkori magyar nyelvhasználatban gyökerező nevük máig él idősebb népünk ajkán.

A böjt, népnyelvi alakjában bűt szó megbecsülendő régiségünk, hiszen még a magyar nyelv szakrális pogány rétegéből került át a keresztény szóhasználatba.

A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer ehettek napjában. Ennek az épületes, önmegtagadó életnek számos példája és nyoma maradt fenn népünk körében, mutatván azt, hogy a jókedvű áldozatban öröme telik. Mutatja azonban azt is, hogy a nép vallásos életében is döntő a hagyományok kultusza. A hivatalos enyhítések következtében már nem volna kötelezve a szigorú böjtre, különleges kikötésekre, de apáinak jámbor élete megszentelte, és így ő is a legújabb időkig megtartotta őket. Nálunk is akadtak még a múlt század végén is faluk, illetőleg paraszti közösségek, amelyek a halat nem számítva, csak növényi eredetű táplálékot vettek magukhoz. Még tejnéművel sem éltek. Nem zsírral, hanem olajjal főztek. Annyira mentek, hogy a böjtös eledelek számára több helyen, még nem is régen, külön edényeket használtak. Kiszombor helyi hagyománya szerint a nagyböjt péntekjein még főtt ételt sem ettek.

Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett lacticinium, keleti, görögkatolikus szóhasználat szerint fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett ilyenkor a hívek asztalára.

Szent Negyvennapnak két jellegzetes belső tulajdonsága van:

egyrészt ás elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és arról való megemlékezésnek, másrészt pedig ez a töredelemnek ideje. Ezért kell, hogy a hívők ebben az időben nagyobb buzgósággal hallgassák Isten igéjét, több időt fordítsanak imádságra, hogy így készüljenek a húsvéti misztérium megünneplésére" - fogalmaz a Sacrosanctum concilium kezdetű zsinati dokumentum. (SC 109.)

Az Egyház nemcsak megemlékezik Krisztus húsvéti misztériumáról, hanem a liturgiában megújítja azt, hogy a hívők egyesülhessenek a Megváltóval és felfoghassák kegyelmeit. A nagyböjt az évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az Egyházban. Emellett a szellemi harc ideje is. Krisztus harcba szállt a sátánnal: böjtölése által, a kísértés visszaverése által, tanítása és gyógyító csodái által, legfőképpen pedig önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében rontotta le a sátán birodalmát.

A nagyböjti lelkület elsődleges jellemzői: a külső élet visszaszorítása, magunkba szállás; bűnbánat, életünk jobbítására való szándék; az Egyház liturgiájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása.

Pilinszky János: A keresztény dráma „ünnepei hetei”

(részlet)

Az életet, melynek a halál a vége, a keresztény lélek drámaian egybelátja, s az örök élet hitével és belső megközelítésével oldja fel.

[...]

Nagyböjti téma. A keresztény lemondás, a keresztény aszkézis lényege szerint óriási életigenlést jelent, s töretlen, törvényszerű íveléssel robban ki a húsvéti hallelujában! A keresztény húsvét a mindenség legcsendesebb, s leghatalmasabb detonációja, a feltámadt Krisztus, s vele az egész teremtett világ dicsősége és megújulása.

Jézus tanait, az Evangéliumot különben is - csodálatos, rendkívüli, istenien vakmerő összetettség jellemzi. Milyen nehezen lehet megérteni ennek fényében a keresztény gyakorlatot oly sokszor jellemző egyoldalúságokat. Szegényesség, gyanakvás, tétova óvatosság, bizalmatlanság szülöttei ezek, s világok választják el őket Jézusnak mindent zseniálisan lerövidítő, egybemarkoló, villámszelíd természetétől.

Ezekben a napokban, amikor az egyházi év, a keresztény dráma "ünnepi heteit" éljük, tanulságos hát föleleveníteni magunkban e "dramaturgia" főbb vonásait, s természetét, az ujjongás és a bánat elemi erejű színeit, szemben mindenfajta egyoldalú és elszürkítő törekvéssel. És félni se féljünk a maguk elemi erejében fogadni e tiszta erőket, miket Isten az öröklét nyugalmával adagol számunk

forrá: jelesnapok.oszk.hu, Mária Magdolna Plébánia

Adventi találkozások koncertfelvétel

December 6-án, az immár hagyománnyá vált Adventi találkozások program új köntösben, az egyházközség közösségeinek és meghívott vendégeinek közös koncertje keretében került megrendezésre. A közös koncert felvétele, vágatlan formában a videógalériában, fotók a képgalériában tekinthetők meg!

Személyes élmény, felejthetetlen pillanatok

1996. Vatikán - Szent Péter tér- pápai audiencia. Magyarország képviseletében részt vettem a százhalombattai Chorus Matricanus női kar karnagyként II. János Pál pápa (Szent II. János Pál) jelenlétében megtartott audiencián. A pápát köszöntő országok képviselő közül mi az igen megtisztelő első helyek egyikét kaptuk meg. A téren gyülekező hatalmas jókedvű, ujjongó tömeg, az ünnepi mise, az egyes csoportok nyilvános bemutatkozása és a pápával történő fotózkodás ünnepi pillanatain kívül a pápával történő 1-2 perces személyes találkozás, beszélgetés, a lényéből áradó szeretet, nyugalom, a kezének bársonyos érintése, az arcából és a tekintetéből áradó fényesség szavakkal ki nem fejezhető érzéssel ajándékozott meg engem és a velünk érkező vendégeket. A személyes találkozás pillanataiban a családom, a hazám jutott eszembe, az apai nagyszüleim, akik a Felvidéket, Brunócot kénytelenek voltak otthagyni a Trianoni békediktátum után, a dédszülők, akik muszájból, a föld, a családi értékek védelme miatt viszont maradtak, az anyai dédszüleim, nagyszüleim, akik nehéz földművelő, állattartó, kubikos életformában élték mindennapjaikat. Eszembe jutott a nagyszüleim, a szüleim szűkös élete a nehéz 1950-es években, a felvállalt katolikus életforma minden nehézsége és szépsége, minden magyarországi hívő helyzete, a katolikus egyház újítás érdekében tett lépései. És ekkor a találkozás felemelő pillanataiban mintha mindannyian ott álltak volna mellettem, mintha az ő örömteli szavaikat is hallottam volna. A Bárdos Lajos által komponált Szűz Máriáról szóló műben, mellyel a pápát köszöntöttük, benne volt egész Magyarország minden szépsége, nagy történelmi személyiségei, viharos történelme, a kultúra egyedisége. S ha fokozni lehet a Vatikánban eltöltött pillanatok soha el nem múló erejét, akkor a Szent Péter-bazilikában megtartott misét említeném, ahol a kórus zenei szolgálatot láthatott el. Nem elsősorban a bazilika kitűnő akusztikája, az épület építészeti története, a kupola, a freskók szépsége, hanem a hely szakrális üzenete és Szent Péter sírja volt a lenyűgöző, mindent elsöprő erejű. A fotó a beszélgetés előtti pillanatot rögzítette, de ez a pillanat a személyes találkozás néhány percével örökre bevésődött az emlékezetembe.

Szentté avatás

XXIII. János és II. János Pál pápákat április 27-én vasárnap szentté avatták a Vatikánban

Ferenc pápa a szentté avatási formulában elmondott szavai:

"Hosszas gondolkodás után, többször is Isten segítségét kérve és meghallgatva sok testvérünk véleményét a püspökségben, szentté nyilvánítjuk és szentként határozzuk meg Boldog XXIII. Jánost és II. János Pált, beírjuk nevüket a szentek katalógusába, és elrendeljük, hogy az egész egyházban odaadóan tiszteljék őket a szentek sorában"

Szentté avatás részletei

A szentté avatást bárki kezdeményezheti a jelölt halálának helye szerinti illetékes főpásztornál, feltéve, ha eltelt legalább öt év a halála óta. A kezdeményező (actor) kötelessége a posztulátor kinevezése, de a teljes anyagi háttér biztosítása is. A posztulátor teológiában, egyházjogban és történelemben jártas személy, kinevezését a megyéspüspöknek jóvá kell hagynia. Feladata, mintegy ügyvédként, hogy mindent megtegyen az ügy előremeneteléért: először is összegyűjt minden lényeges információt és bizonyítékot arra, hogy a jelölt valóban az életszentség hírében halt meg, és azok alapján kéri a megyéspüspöktől, hogy kezdeményezze a szentté avatási eljárást. A megyéspüspök, mielőtt elfogadná a posztulátor által benyújtott kérést és elindítaná az ügyet, kivizsgálja, hogy a jelölt életszentségének/vértanúságának híre valóban elterjedt-e a hívek körében, kikéri a környező egyházmegyék püspökeinek véleményét és értesíti a Szentszéket. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, a Szentek Ügyeinek Kongregációja részéről nincs ellenvetés (nihil obstat), és az eljárás beindul, a jelöltet ezentúl Isten szolgájának nevezik. A megyéspüspök bíróságot állít fel, amelynek élén személyesen ő áll vagy az általa kinevezett megbízott: valamennyien esküt tesznek, hogy legjobb tudásuk szerint és lelkiismeretesen eleget tesznek megbízatásuknak, megtartva a hivatali titkot mindazt illetően, ami az eljárás kapcsán jut tudomásukra. A bíróságnak minden fontos szóbeli tanúvallomást be kell gyűjtenie egy nagyon aprólékos kérdőív alapján olyanoktól, akik személyesen ismerték a jelöltet, vagy hallomásból hiteles ismereteik vannak róla. Az eljárás egyházmegyei szakaszában a történész szakértők összegyűjtenek minden fontos dokumentumot a jelölt életútjáról/vértanúságáról, a teológusok megvizsgálják a jelölt írásos hagyatékát, és mindezekről részletes szakvéleményeket készítenek. A cél a lehető legteljesebb vizsgálati anyag összeállítása: semmit el nem hallgatva az igazságból, még akkor sem, ha az kellemetlen vagy kényelmetlen lehet a jelölt életszentségére nézve. Nélkülözhetetlen eleme az eljárásnak Isten szolgája részletes életrajzának kritikai szempontok szerinti megírása. Amikor helyi szinten minden vizsgálat megtörtént, és összeállt a rendszerint több ezer oldalas anyag a jelölt életéről és tetteiről, akkor az aktákat lefordítják (általában olaszra), két másolatot készítenek mindenről, és - hitelesítésük után - ezeket ünnepélyesen lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik. Ezzel véget ér az egyházmegyei szakasz, s minden, az üggyel kapcsolatos megbízatás megszűnik, a posztulátoré is.

Római (szentszéki) szakasz

A római szakaszhoz új, Rómában lakó, posztulátor szükséges, akit szintén az actor nevez ki, de akit ezúttal nem a megyéspüspök, hanem a Szentek Ügyeinek Kongregációja hagy jóvá. Az ő kérésére nyitják fel a lezárt és lepecsételt ügycsomót, megvizsgálják és elismerik az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét. Ezzel veszi kezdetét a többlépcsős szentszéki szakasz, amelynek során a posztulátor személye különösen fontos, hisz nemcsak rendszeres személyes kapcsolatban áll a Kongregációval az ügy előremozdításán munkálkodva, hanem ő a közvetítő a Szentszék és az actor, illetve a Szentszék és az illetékes egyházmegye főpásztora között. Az ügycsomó alapján a posztulátornak és munkatársának el kell készítenie az összefoglaló munkát, ami gyakorlatilag egy kb. 500 oldalas könyv, az úgynevezett Positio. A szigorú és aprólékos előírások szerint megírandó vaskos kötet elkészültét a Szentek Ügyeinek Kongregációja által kijelölt személy, a relator felügyeli, és ha mindenben megfelelőnek találja, az általa írt előszóval kiegészítve mehet a Positio a nyomdába. A nyomtatás csak a Szentszék által elismert néhány nyomda valamelyikében történhet, nem csak egy egységes metodológia követése végett, hanem azért is, mert a peranyag titok alatt áll. Amennyiben úgynevezett „régi ügyről" van szó, azaz már nem élnek szemtanúk, akiket ki lehetett volna hallgatni az eljárás folyamán, a nyomtatott, szürke puha borítóval ellátott Positiót először öt történész vizsgálja át, akik a főrelátor vezetése alatt és az ügy relátorának részvételével tartott ülésen nyilatkoznak az életútról szóló dokumentáció teljességéről és hitelességéről. Egy „régi ügy" Positiója csak ezután kap aranybetűs piros színű keményborítót (egy „új ügy" esetében ez a lépés kimarad), s kerül a kilenc teológusból álló bizottság elé, amely felülvizsgálja az erények hősies fokban való gyakorlását, az életszentséget (vagy a vértanúságot). A véleményükkel (Relatio et Vota) kiegészített és az esetleges hiánypótlásokkal kibővített Positio egy hét bíborosból álló bizottsághoz kerül. Ha ezúttal is igenlő megítélést kap, a Kongregáció prefektusa a pápa elé tárja az ügyet, aki - mint egyedüli bíró - meghozza a döntést. Ha ez pozitív, a Kongregáció és a posztulátor gondozásában elkészül a latin nyelvű hivatalos dokumentum, a Decretum: ettől kezdve Isten szolgája a Tiszteletreméltó címet viseli.

A csoda

Ha vértanúról van szó, nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvalló esetében viszont csak ekkor kezdődhet el az ő közbenjárására történt feltételezett csoda kivizsgálása. Amíg nem zárul le az életszentség kivizsgálására vonatkozó szakasz, addig a Kongregáció a feltételezett csodát nem vizsgálja ki.

A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek tapasztalataink, ismereteink, a tudomány fényében. Elméletileg bármilyen feltételezett csodát a Kongregáció elé lehet tárni, de az esetek 99 százalékában gyógyulásokról van szó. Ha több feltételezett csoda is történt, ki kell választani közülük egyet: nincs mód arra, hogy több feltételezett csodát összegyűjtve, azok együtt kerüljenek felterjesztésre a Szentszék elé. A kivizsgálás ez esetben is egyházmegyei szakasszal kezdődik: a római posztulátor feladata, hogy viceposztulátort nevezzen ki, aki a feltételezett csodáról minden fellelhető hasznos információt összegyűjt, és kérvényezi annak kivizsgálást annál a püspöknél, akinek az egyházmegyéjében történt a feltételezett csoda. A megyéspüspök előbb kikéri egy vagy két szakértő véleményét, s az alapján dönti el, hogy elrendeli-e az eljárás megkezdését. Ha igen, bíróságot nevez ki, amely - egy szakértő bevonásával - begyűjt minden dokumentációt, és kihallgatja a tanúkat. Amikor minden vizsgálat megtörtént, az aktákat lefordítják olaszra, két másolatot készítenek a teljes percsomóról és - hitelesítés után - lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik.

Az ügycsomó felnyitása, megvizsgálása és az egyházmegyei eljárás szabályszerűségének elismerése után a római posztulátor elkészíti az összefoglaló munkát, a Positio super mirót, amely szürke puha fedelet kap, és két független szakértő kezébe kerül. Ha átmegy ezen az első szűrőn, akkor kerül a Positio, e két szakvéleménnyel kiegészítve s aranybetűs piros keményborítóval, a hét főből álló orvos bizottság elé, amely a Kongregáció titkárának, altitkárának és teológus prelátusának jelenlétében tartott szakkonzultáció keretében megállapítja, hogy a kérdéses eset tudományosan megmagyarázható-e. Ha a történtekre nincs tudományos magyarázat, akkor az orvos szakértők véleményével kiegészített Positio alapján a héttagú teológusbizottság vizsgálja meg, hogy az eset csodának minősül-e, azaz valóban egy meghatározott személy (Isten szolgája, Tiszteletreméltó, Boldog) kizárólagos közbenjárására történt-e. Ha igenlő megítélést kap, az ezen véleményekkel (Relatio et Vota) kiegészítettPositióról a havonta két alkalommal rendes szesszióba összeülő, hét bíborosból álló bizottság dönt. Ha itt is pozitív megítélést kap, a Kongregáció prefektusa a pápa elé tárja az ügyet. Igenlő döntés esetén a Kongregáció és a posztulátor gondoskodik a két latin nyelvű hivatalos dokumentum elkészítéséről: Decretum a csoda hitelességéről és Breve a boldoggá avatásról. A szentté avatáshoz az szükséges, hogy a boldog közbenjárására, a boldoggá avatás után, csoda történjen (vértanú esetében is), amelynek az előbb bemutatott módon végig kell járnia a kivizsgálás útját. A csoda hitelességének elismerése után egy, az ügyet egészében összefogó Compendium készül, amelyet valamennyi Rómában tartózkodó bíborosnak és püspöknek elküldenek véleményezésre. A szentatya rendes konzisztórium keretében hallgatja meg álláspontjukat és erősíti meg azt. A Kongregáció és a posztulátor gondoskodik a szentté avatást tanúsító latin nyelvű hivatalos dokumentum, aLitterae Decretales elkészítéséről. Forrás Magyar Kurír

Musica Divina Egyesület

Az egyesületet 2013-ban jegyezte be a bíróság. Alapítói a százhalombattai Szent István kórus karnagya, tagjai és civil támogatók voltak. Az egyesület a százhalombattai római katolikus egyházközségen belül működik, de önálló civil szervezet. Az alapító tagok és a jelenlegi tagság kultúra-missziós tevékenységét már a 2 ezres évek eleje óta végzik az egyházközségben. A tagság a művészeteket gyakorló és tanító, valamint a művészeti ágak iránt érdeklődőkből áll, akik a civil segítők tapasztalt munkájának köszönhetően felejthetetlen művészeti és közösségi programokat hoznak létre.

Az egyesület minden általa szervezett eseménnyel következetesen képviseli a magyar és európai egyházi és világi zene értékeit, összművészeti programjaival a szellemi értékek megőrzését, a hagyományápolást hangsúlyozza. Az ebben az évben a formájában, a céljaiban is átalakult szervezet még nagyobb figyelmet fordít a fiatal nemzedékekre, igyekszik a művészetek sokszínűségének megismertetésével megszólítani őket, zenei ízlésüket formálni.

A 25 tagból álló civil szervezetben a munkájukat önkéntesen végző tagok mindig nagy lelkesedéssel vesznek részt közösségi- és gyermekprogramok, jótékonysági események szervezésében.

Elnök: Dr. Tóth Béla

A Nemzeti Filharmonikusoknál 2016-ban ezt a címet a zenekarból Molnár Zoltán szólamvezető trombitaművész, a Nemzeti Énekkarból Kristófi Ágnes szoprán énekművész nyerte el. A díjazottaknak járó díszoklevelet Kovács Géza főigazgató és Somos Csaba karigazgató adta át a keddi hangversenyen a Zeneakadémián.

Nemzeti Filharmonikusok

Fotó: Posztós János, Művészetek Palotája

Kristófi Ágnes a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 1999-ben orgonaművész-tanári diplomát szerzett, majd kézsérülése miatt kezdett komolyabban foglalkozni a magánénekléssel. Az énekművész 2008-tól a Nemzeti Énekkar tagja és szólóénekesként is gyakran fellép, 2009-ben Arnold Schoenberg Mózes és Áron című operájának miskolci ősbemutatóján kapott kisebb szerepet, 2010-ben elismerő kritikában részesült Richard Strauss Daphné című operájában a szolgálólány alakításáért. Repertoárjában barokk, klasszikus és romantikus dalok, áriák egyaránt szerepelnek.

Molnár Zoltán 1989 óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja. Tanári végzettségét a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte, ahol 2005 óta trombita főtárgyat tanít. Az Akadémia Rézfúvós Kvintett tagja, több lemez- és filmzenefelvételt készítettek. Szóló fellépéseken és számos turnén vett részt többek között Németországban, Belgiumban, Spanyolországban, Svájcban, Kínában, Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon hazai zenekarokkal. Mesterkurzusokat tartott Magyarországon és az Egyesült Államokban. A balmazújvárosi Trombitástábor tanára 2000-től, országos közép- és főiskolai trombitaversenyeken zsűritag.