Az átfogó munka célja gyakorlati segítség nyújtása a lakosság, a pedagógusok, a természetvédelmi szakemberek és az ökoturizmus-szolgáltatók, fiatalok és felnőttek számára a körülöttünk élő madarak és más állatcsoportok védelméhez  a kertben, parkban, utcai fasorban vagy éppen a sokadik emeleti ablakban, erkélyen.

Az emberi civilizáció globális környezet átalakítása következtében félelmetes ütemben tűnnek el az élőhelyek és az állatfajok a bolygóról. Éppen ezért a természet védelme napjainkban már nem képzelhető el országonként pusztán néhány száz főállású szakember munkaköri feladataként. Környezetünk megóvása olyan társadalmi érdek, amiben a lakosság minél szélesebb rétegeinek életkortól és előképzettségtől függetlenül részt kell vennie.

http://www.mme.hu/megjelent-madarbaratok-nagykonyve

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) éppen ezért évek óta kiemelt figyelmet fordít a társadalmi szemléletformálásra.

A „Kutyakötelesség – Útmutató a felelős kutyatartás jogszabályi előírásaihoz” című kötet összeállításakor közösen dolgozott együtt az FM, a NÉBIH, a Belügyminisztérium, Rákosmente Jegyzője, ügyvédek és a Vigyél Haza Alapítvány önkéntes munkatársai, akik a kiadvány létrehozásának kezdeményezői voltak. A kiadvány szakmai felülvizsgálatát a szolgálati kutyákat alkalmazó rendvédelmi szervek legnagyobb kutyakiképző intézménye, a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Kutyavezető-képző és Állatfelügyeleti Központja végezte el. A központ a jövőben több tekintetben is támogatni kívánja a kiadvány terjesztését, hiszen egyfelől részt vállal annak rendőri szervekhez történő eljuttatásában, másfelől tartalmát beépíti a saját képzési programjaiba is.

A kötet felvilágosítást nyújt többek között a kötelező oltásokról, a mikrochippel történő jelölésről, a sétáltatás szabályairól vagy a tartós kikötve tartás tilalmáról, de megtudhatjuk azt is, hogy mit tesz a gondoskodó gazdi a tűzijáték vagy más, az állatban félelmet keltő környezeti esemény előfordulásakor.

A kiadvány letölthető: http://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/886114/Kutyakotelesseg_online_ISBN-978-615-5747-00-7.pdf/86aaeeb0-c44c-4cb5-8358-a5204ea3f051

Április-május kiemelt fecskevédelmi időszak, amiben a lakosságnak óriási szerepe és felelőssége van

Forrás: mme.hu

Együtt élnek velünk – vigyázzunk közösen a fecskékre!

Fecskéink fele máris eltűnt!

Ezért is aggasztó a településeken élő fecskefajok állományainak ezredfordulót követő megfeleződése, melynek hátterében:

1. az élőhelyek átalakítása (fészkelőhelyek megszűnése), a táplálékbázis csökkenése (háztáji- és legelőállat-tartás összeomlása, túlzott kemizálás, nem megfelelően végzett szúnyogirtás >>);
2. a klímaváltozás, ami a fecskéket nem csak a költési időszakban (például a sár fészekanyag hiányával a szárazodó tavaszokon), da az őszi és tavaszi vonuláskor, valamint az afrikai telelőhelyeken is tömegesen pusztítja (szokatlan és kedvezőtlen időjárás, szárazság okozta táplálékhiány stb.,
3. és ami a legmeglepőbb, a kedvezőtlen társadalmi változások, a fecskefészkek tömeges leverése (gyakran állami és önkormányzati intézményekről), a madarak elüldözése és akár megölése áll.

Figyelembe véve, hogy Magyarországról nagyjából egymillió fecske tűnt el az ezredfordulót követően, ez azt is jelenti, hogy legalább egymillió kg, azaz ezer tonna kártevő és betegségeket terjesztő rovar évről évre a környezetünkben marad!

Mit tehet a lakosság?!

A napjainkra teljes egészében városiasodott, sárfészket építő fecskék védelmében a lakosságnak egyedülállóan fontos, gyakorlatilag nélkülözhetetlen szerepe van:

1. állománycsökkenésük megállításának, megfordításának alapját a meglévő, aktív természetes fészkek és telepek fokozott védelme jelenti;
2. az elmúlt közel tíz év tapasztalata alapján a madarakat segítő műfecskefészkeket is lakott fészkek mellé, telepek bővítésére kihelyezve érdemes alkalmazni:
   • részletek a fecske műfészkek gyakorlati alkalmazásáról >>,
   • beszerzési lehetőség az MME web boltjában >>;
3. ne tűrjük szó nélkül a fészkek leverését,
   • a fecskefészkek engedély nélküli eltávolítása, leverése egész évben tilos;
   • költési időszakban (április 1-október 31.) nem is engedélyezhető;
   • a költési időszakon kívül (november 1-március 31.), például a fecskebarát épületfelújítások kapcsán is csak a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály írásbeli határozatának birtokában, az abban megfogalmazott feltételek betartása mellett lehetséges;
   • fészekleverés esetén leggyorsabban és leghatékonyabban néhány soros e-mailben (lehetőleg okostelefonnal is készíthető bizonyító fotókkal együtt) tájékoztassuk a hatóságot (részletek >>);
4. ezen kívül:
   • szereljünk, szereltessünk fel fecskepelenkát, ami kiküszöböli az ember-fecske konfliktusok hátterében álló ürülékpotyogást;
   • létesíthetünk sárgyűjtőhelyeket;
   • a lakosság a parti fecskéket is segítheti költőfalaik felújításával, ásóval, lapáttal függőlegesre faragásával, ami remek családi, közösségi program is lehet;
   • a fecskék védelmének további lehetőségeiről az mme.hu-n tájékozódhat.

Dobd ki a szemetest! - Hulladékcsökkentés lépésről lépésre

TÓTH ANDI

"Egy hangsúlyozottan magyarországi viszonyokra íródott, a szerző saját tapasztalatain alapuló, hiteles zéró hulladék gyakorlati kézikönyv, amely lépésről lépésre elkíséri az olvasót a hulladékminimalizálás folyamatában.

Kezdjük a legelején. Mit is jelent, hogy környezettudatosak vagyunk? Bár találhatunk rá több definíciót is, én itt abban az értelemben használom, hogy az ember a tevékenységével a lehetőségeihez képest a lehető legkisebb negatív környezeti kárt okozza.

Környezettudatosság 1.0

Tegyük fel, hogy a környezettudatosság jegyében az a sok millió vásárló, aki világszerte betér valamelyik multinacionális hamburgerláncba enni, nem kér műanyag szívószálat az ott elfogyasztott üdítőjéhez, mert ezáltal egyrészt azt érzi, hogy tett valamit a környezetért, másrészt meg kevesebb hulladék keletkezik, és megspórolható a szívószál előállításához kapcsolódó energia- és anyagráfordítás.

A teljes cikk elérhető:

https://qubit.hu/2020/02/22/van-hogy-a-kornyezettudatossag-tobb-kart-okoz-mint-amennyi-hasznot-hajt

A folyók fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is; a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül visszanyeri szabadságát. De vajon tud-e, akar-e élni a visszanyert szabadsággal?

Az alábbi linken megfigyelheted az erdei állatokat egy vadetető körül. Főleg sötétedés után érdemes belesni a szarvasok, vaddisznók, borzok életébe. Ha a vizek világa érdekel egy vízalatti webkamera segít  bepillantást nyerni a halak életébe. A webkamerák Észországban találhatók.

http://pontu.eenet.ee/

Gárdonyi Géza: Isten veled, gólyamadár!

Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is. Ez a szomorúság az ősznek megérkezése. Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember.

A két gólyánk is elment. Szent István király napján láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben; ott álltak mind a ketten. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra.

Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idejön a másik világrészből; ősszel meg mindig visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem raknak fészket, és nem költenek, csak itt minálunk. Melyik hát az igazi hazájuk?…

Még furcsább, hogy az a két gólya meg az a pár száz fecske az egész országból csak a mi falunkat szereti. A messze Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink közé, a mi szegény mezőnkre. Mi van a falunkon olyan szeretni való, hogy érdemes érte átrepülni egész nagy tengert meg egy egész nagy országot?

Ahogy ott láttam a mozdulatlanul merengő két gólyát a vörösre aszott mezőn, a húszéves Balla gyerek jutott az eszembe. Azt is így láttam ma állani a kertbe. Az ásónyélre támaszkodva állt, és szomorúan nézett maga elé. Mert ő is elköltözik innen.

Szentmihálykor elviszik. Maga se tudja, hova. Kell a Balla gyerek a császárnak.

No, a mi két gólyánk nem kell a császárnak. De lám, hogy így egybevetem őket, arra gondolok, hogy a válás érzése nem azonos fájdalom-e bennük?

Ahogy a két gólya ott áll egymás mellett, bizonyára így beszélgetnek:

– Öregem – mondja az asszony –, a vízililiomnak fogytán a virága.

Az ura bólint erre a fejével csöndesen.

Ismét az asszony szól:

– Mikor indulunk?

– Mikor az utolsó liliom is eltűnik.

– A gyerekek eléggé erősek?

– Megbírják.

Mind a kettő újra bús elmerengésbe mélyed. Milyen szomorú tud lenni a madár! Egész testével szomorú.

A minap aztán sok gólyát láttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszer csak: egyenes az út Délnek!

A fecskék csak tegnap mentek el. Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről indulnak, mert ott gyűltek össze.

Töméntelen, nagy fekete madárraj volt az ott együtt. A falu csendjében nem hallatszott egyéb, csak az ő csivikelésük-csiripolásuk. Tanácskoztak, disputáltak. Vajon min forgott a beszéd? Vezért választottak-e, vagy az út irányát hányták-vetették meg? Rossz hírt kaptak-e Afrikából? Vagy valamelyik más falubeli fecskenépről szavaztak, hogy megvárják-e őket, vagy nélkülük menjenek? – Ki tudná megmondani, ha nem madár?

Fölkerekedtek, egypárszor körülkanyarodtak fenn, mint a búcsúsok. Bizonnyal a falura néztek alá a magasból, meg a vidékre, aztán elszálltak a messzeségbe.

De hát miért megy el a gólya, miért megy el a fecske, ha a mi falunkat érzi otthonának?

Ó, bizony könnyű azt kitalálni…Elközelgett az ősz. Az október hideg leheletétől dermedten hullanak el a bogarak milliói. A december szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval borítják be a mezőket.

Miből éljen akkor a szegény gólya meg a szegény fecske? Éhen halna meg itt az istenadta valamennyi.

Ma már nincs se fecske, se gólya. Talán éppen most repülnek fenn a szédítő magasságban a tenger fölött és a tenger felhői fölött. Talán éppen most kiáltja az egyik gólyafiú:

– Anyácskám, elfáradtam!

– Terjeszd ki a szárnyadat – feleli bizonnyal az anyja.

S megszűnik a szárnyak levegőverése. Az egész gólyacsoport kiterjesztett szárnnyal leng a levegőben.

A Medián közreműködésével alapos kutatást készített a Cofidis Magyarország a hazai kutyák és menhelyek helyzetéről. Minden harmadik ember él kutyás háztartásban, és pont ugyanannyian fogadnának örökbe menhelyről, mint amennyien vásárolnának tenyésztőtől. A menhelyek helyzete viszont nem egyszerű: a pénzhiány és a zsúfoltság szinte mindet érinti.

Bátran kijelenthetjük, hogy Magyarország kutyás ország. 2017-ben a magyar háztartások 33 százaléka tartott kutyát, ezzel hetedik helyen végeztünk az EU-s országok között. (A listát Románia vezeti 46 százalékkal, a sereghajtó pedig Ausztria, mindössze 12 százalékkal.) A kutyák konkrét számát tekintve a középmezőnyben elején állunk, a Statista adatai alapján az EU 85 millió (háziállatként tartott) kutyájából több mint 2 millió van Magyarországon.

Ennek ellenére a hazai kutyák és menhelyek helyzetéről eddig nem született átfogó kutatás (bár épp tavaly ilyenkor a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) adatbázisai alapján az Index  összeszedett mindent, amit a hazai kutyák neveiről tudni érdemes). A Cofidis Kutyaszemmel című kutatása 2018 májusában készült a Medián közreműködésével, két részből áll: egyrészt menhelyszakértőkkel, -vezetékkel készített mélyinterjúkból, másrészt egy 1200-as mintájú, országos lakossági felmérésből (reprezentatív a felnőtt lakosságra nem, életkor, végzettség és lakóhely szerint).

A felmérés alapján a magyar emberek 36 százaléka lakik kutyás háztartásban. Községekben a kutyatartás lényegesen gyakoribb, mint városokban: míg a falun lakók 49 százaléka tart kutyát, a városokban csak a háztartások 33, Budapesten 22 százalékában van esélyünk arra, hogy belebotlunk egy négylábúba. A legtöbb kutyát az Alföldön találjuk. Kutyát tartani a 40–49 éves korosztály szeret leginkább – 43 százalékuk háztartásában található kutya –, őket fej-fej mellett követi a legfiatalabbak (18–29) és az 50–59 évesek tábora, 37 százalékkal.

Magyar tenger, szoktuk mondani, de legtöbbünknek a Balaton mégse több, mint egy óriási úszómedence: bemegyünk, pancsolunk, kijövünk, napozunk, közbe pedig órákat állunk sorba egy lángosért vagy egy hekkért. Minden magyar embernek van hasonló emléke a Balatonról, de hogy mindezeken túl mit rejt a tó és környéke, az talán még a strandolás helyett a kirándulásra szavazók előtt is homályban marad.

Vad Balaton (forrás: Pannónia Entertainment)

Mosonyi Szabolcs veterán természetfilmesnek mondható, korábban a Vad Kunságban a magyar pusztát, a Vad Szigetközben pedig az egész Európában egyedülállónak számító deltát mutatta be. Ő volt a közelmúlt legnagyobb sikerű természetfilmjének, a Vad Magyarországnak az operatőre is. A Vad Balaton készítésekor szintén ő állt a kamerák mögött, a producer-forgatókönyvíró Bagladi  Erikával együtt három éven át, 150 napig forgattak a Balaton környékén.

A végeredmény pedig tényleg lélegzetelállító. A befagyott Balaton jegén, vagy a mocsaras Kis-Balatonon pásztázó kamera képeit látva alig hiszi el az ember hogy Magyarországon járunk, ráadásul nem messze attól, ahol tavaly nyáron még mi is a lábunkat lógattuk a vízbe. Hollywoodi filmekben szokás a mesebeli tájakat ilyen légi felvételekkel bemutatni.

Mosonyi Szabolcs a Vad Balaton forgatása közben (forrás: Pannonia Entertainment)

A Vad Balaton egyfajta tablót kíván adni, így nem követünk egy-egy élőlényt vagy állatcsapatot hosszabb ideig, nincs igazán klasszikus értelemben vett dramaturgia, csak apró életképek - a ritmust az évszakok változása tagolja valamelyest. Az alkotói szándék persze érthető, de talán ez a film legnagyobb gyengesége: a mancsaikat próbálgató vadmacskákat, vagy az éjszakai vadászatra induló vidrát ennél sokkal hosszabb ideig is elnéztem volna.

A film 50 perces változatát április elsején a Duna TV-n mutatták be, a Pannónia Entertainment jóvoltából a kibővített moziváltozat április 19-től vetítik a kiválasztott mozik is. Olyan filmről van szó, amit vétek kihagyni a nagyvásznon.

Białowieża: tilos a kitermelés

forrás: wwf

Jó hír a Világörökség Napjára! Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy tilos a fakitermelés az UNESCO Világörökség részét képező, lengyelországi Białowieża őserdőben. A WWF számára ez mérföldkő, hiszen a szervezet két éve küzd kiemelten a világörökségi helyszínek védelméért, amelyek a Föld kevesebb, mint 1%-át foglalják el.

Európa legnagyobb bölényállománya, farkasok, hiúzok és hatalmas mennyiségű holtfa – többek között ez jellemzi a kontinens egyik legnagyobb őserdejét, a Białowieża-erdőt. Lengyelország korábbi környezetvédelmi minisztere, Jan Szyszko 2016-ban jóváhagyta az ipari mértékű fakitermelés engedélyezését a területen, és háromszorosára emelte a kivágások megengedett mértékét. Ezt követően lengyel és nemzetközi természetvédelmi szervezetek, köztük a WWF is tiltakozott az Európai Bizottságnál a kontinens egyik utolsó őserdejében indított fakitermelés ellen. Az Európai Unió Bírósága tavaly év végén azonnali fakitermelési tilalmat írt elő az erdőben mindaddig, amíg a végső döntést meg nem hozzák. A döntés pedig most megszületett, amellyel megerősítették korábbi álláspontjukat: uniós jogot sért, és illegális volt az intenzív fakitermelés a Białowieża-erdőben.

„A mai nap egyértelmű győzelem kontinensünk vadvilága számára. Ugyanis sem a természetet, sem az Európai Unió törvényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni – mondta Andreas Baumueller a WWF Európai Irodájának szakértője. Ennek értelmében a lengyel környezetvédelmi miniszter, Henryk Kowalczyk köteles visszavonni azokat a döntéseket, amelyek teret adtak az intenzív fakitermelésnek a területen. A miniszter feladata megóvni a Białowieża élővilágát a jövő generációi számára.”

A Białowieża Európa utolsó, nagy kiterjedésű síkvidéki őserdeje a mérsékelt övben. A lengyel-fehérorosz határon elterülő erdőség Lengyelországban 63.000 hektárt ölel fel, amely az európai Natura 2000 hálózat része, valamint az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Az erdő biológiai sokfélesége, valamint az élővilág számára nélkülözhetetlen holt faanyag magas aránya különösen értékes területté teszik. Itt él Európa legnagyobb bölényállománya: a faj egyik utolsó szabadon élő egyedét 1921-ben ejtették el, visszatelepítését komoly erőfeszítésekkel valósították meg. Ezen kívül az erdő olyan ikonikus állatoknak nyújt otthont, mint a hiúzok és a farkasok.

„Ez az uniós döntés mindannyiunk számára megóvja ezt a hatalmas természeti értéket – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője. Sajnos hazánkban nem maradtak nagy kiterjedésű őserdők, de a százhúsz évnél korosabb erdők aránya is alig éri el a két százalékot. Ha nem vagyunk képesek megóvni az öreg erdőket – különösen a védett területeken –, az értékes élőviláguknak is előbb-utóbb búcsút inthetünk” – tette hozzá a szakember.

Az Európai Unió Bíróságának határozata egyértelmű jelzés a döntéshozók felé, hogy a világörökségi területeken történő romboló és nem fenntartható tevékenységek elfogadhatatlanok mind az emberek, mind a szervezetek és intézmények, mind a bolygó számára.

(Years of Living Dangerously, 2014)