Célja:
Az Isteni Ige Társasága (közismert nevén: verbita missziósok) mára a katolikus világ hetedik legnagyobb férfi szerzetesrendjévé fejlődött. Alapvető célkitűzése egészen határozott: a katolikus világmisszió. „…Abban látjuk kötelességünket, hogy minden embernek hirdessük Isten igéjét, hozzuk létre Isten népének új közösségeit, segítsük elő növekedésüket, valamint egységüket egymással és az egész egyházzal” (Konst. 102).

“A szeretet nyelve az egyetlen nyel, amit minden ember megért” (Boldog Josef Freinademetz kínai misszionárius).
A hithirdető meggyőződése, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (vö. 1Tim 2,4). Ezért megy el másokhoz, hogy tanúságot tegyen hitéről. A verbita misszionárius szerzetes, a Társaság Konstitúciója szellemében tevékenykedik: „Mindenekelőtt és leginkább ott dolgozunk, ahol az evangéliumot még egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben hirdetik, és ahol a helyi egyház önmagában nem életképes”  Ez az elv eredményezi azt, hogy “missziós tevékenységünk megválasztásánál előnyben részesítjük azokat a helyzeteket, ahol a szükség különösen érezhető, és az igehirdetésre mások nem állnak rendelkezésre; továbbá, ahol az emberek különösen nyitottnak látszanak Isten igéjére”“Az örömhír továbbadása jelenti a felebaráti szeretet legfelső és legnagyszerűbb művét!”
  Arnold Janssen

Arnold Janssen (1837-1909) alapította a hollandiai Steyl helységben korunk egyik legmodernebb missziós szerzetesközösségét.
Az 1975-ben létrejött Isteni Ige Társaság félszáz nemzetet képvisel. A nemzetközség a Társaság egyik jellemzője: a másik a választott missziós területhez való tökéletes alkalmazkodása. Az Isteni Igéhez hasonlóan ”beletestesülnek” az adott népbe, kultúrába. A Zsinaton hangoztatott inculturatio a Társaságnak immár 120 éves gyakorlata.
A jelentkezőnek korának megfelelő emberi érettséggel kell rendelkeznie, továbbá készséggel arra, hogy hitből éljen, közösségben, az evangéliumi tanácsok fogadalma szerint.
A kiképzés 6-8 évig tart. Az újoncév után következő első fogadalom és az örök fogadalom között a közösség elöljáróival együtt választja meg a fiatal szerzetes - pap vagy testvér – apostoli munkaterületét.
A verbiták 70 %-a kimondottan missziós területen, a harmadik világban működik, a többi Európában és Észak-Amerikában: 270 helyen 5534 szerzetes. Apostoli munkaterületük jellegét az adott ország körülményei szabják meg.
Krisztust, a megtestesült Igét hirdetik, amikor segítséget nyújtanak szükséget szenvedő testvéreiknek, építik -együtt a helyi közösséggel – a helyi egyházat, harcolnak a szociális igazságosságért, részt vesznek a helyi kulturális és gazdasági élet kibontakozásában. Lelkipásztori szolgálatot végeznek, nevelik a fiatal hivatásokat, sajtó-és rádióapostolkodást folytatnak. Európában és Észak-Amerikában a missziós szellemet ébresztik és erősítik, fiatalokat képeznek ki missziós munkára, lelkiségi központokat vezetnek.
Bárhol működnek, Krisztus fölszabadító örömhírét közvetítik, a világ egyetlen Üdvözítőjéről tesznek tanúságot. Ugyanakkor egész életükkel hirdetik az emberi nem Krisztusban megvalósítandó egységét.

A verbiták 1916-ban kezdték meg magyarországi működésüket. Először a máriakéméndi (Baranya megye) plébániát vezették, majd a budatétényit. Itt építették meg első missziós házukat 1924-ben. A ház alapítója és elöljárója, Hansen Hubert az első, 1916-an érkezett verbiták között volt, s néhány év alatt már meg is tanult magyarul. 1926-tól már rendi gimnázium is működött, megindították a Kis Hitterjesztő című újságot és Missziós naptárral népszerűsítették a külföldi hithirdetés ügyét. 1928-ban Kőszegen missziós szeminárium építésébe kezdtek. A magyar verbita közösség alapítása után 13 évvel, 1929-ben már önálló tartománnyá alakult. 1934-ben indultak misszióba az első magyar hithirdetők: két pap Kínába, egy testvér Argentínába. 1947-ben már 17 magyar verbita dolgozott külmissziókban. 1985-en 23 magyar verbita működött a köetkező országokban: Új-Guinea, Argentína, Fülöp-szigetek, Indonézia, Japán, Paraguay, USA, Zire, Taiwan, Brazília és Kanada.

Mivel a Társaság mára a világ majd minden részén elterjedt, és tagjai a föld hetven különböző országából származnak, Krisztus tanításának nemzetek felettiségéről és az Egyház nemzetköziségéről tesz tanúságot. A Társaság világszerte dinamikusan fejlődik, és fontos szerepet játszik a katolikus Egyház életében, mert nemzetközisége által az egyes kontinenseken még gyenge vagy éppen lankadó hit erőt, bátorítást és segítséget kap a más kontinenseken virágzó keresztény közösségek hitéből.

Sok arc – egy szív
Ma a Társaság több mint hetven országban működik a legkülönfélébb területeken. Vannak köztük felszentelt papok és vannak szerzetes testvérek, akik a Társaságnak szintén teljes jogú tagjai.Utóbbiak eleinte mind Európában, mind a missziókban kétkezi munkájukkal járultak hozzá a misszionárius atyák hithirdető tevékenységéhez. Manapság azonban egyre magasabb szakmai képzettségükkel (építészet, egészségügy, közgazdaság, média, egyetemi oktatás) támogatják a hit terjedésének művét.Az atyák általában más papokhoz hasonlóan működnek szerte a világban. Szolgálatukat azonban a tőlük telhető legnagyobb rugalmassággal végzik, figyelve a helyi kultúra adottságait, a társadalom igényeit és az idők jeleit, vagyis a kínálkozó alkalmakat és módokat a még hatékonyabb hithirdetésre. Ez látható az elektromos és írott sajtó nagymérvű alkalmazásánál, vagy a társadalmi egyenlőtlenségek és a teremtett világ kizsákmányolása elleni küzdelemben. A verbita legfőbb eszköze azonban mégis csak az Isten igéje, vagyis a BIBLIA.
Bár a Társaságnak csak egyetlen célja van: a hithirdetés, ezt olyan sokféle módon lehet megvalósítani, hogy minden verbita kiteljesítheti személyes képességeit. Amíg az egyszerű törzsek között végzett hagyományos őserdei munka ma is rendkívül fontos, addig, főleg Ázsiában, híres egyetemeket is fenntart a Társaság. Vannak városi misszióink a világ legnagyobb metropoliszainak peremre szorultjai között, de vannak kisebb közösségeket szolgáló rendtestvérek is. Üzemeltetünk tévé stúdiókat és állandó rádióadásokat, és szinte mindenhol kiadunk valamilyen folyóiratot. Különféle munkánkkal mind arra törekszünk, hogy megvalósítsuk Krisztus utolsó, mennybemenetele előtti parancsát: “Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!” (Mt 28,19-20)