Mi a gregorián?

Részlet Szabó M. Gyula írásából:
Néhány sztereotípia a gregoriánról: „a gregorián a Nagy Szent Gergely pápa által összeállított és lejegyzett hivatalos énekgyűjtemény”, „a központosított liturgia központosított stílusú zenéje”, „a középkor egyházzenéje” – bár népszerű és egyszerű definíciók, de semmi sem igaz belőlük, és a legjobb ezeket azonnal elfelejteni. A gregorián kialakulása és fejlődése a népzenéhez hasonlóan képzelendő el, amelyet a területi eloszlás elképesztő gazdagsága és a dallamkincs folyamatos alakulása jellemez. A népzenéhez képest fontos különbség viszont, hogy a változások a liturgia alakulásához illeszkednek; illetve magát a stílust már a középkorban is többször érte zenei reform, bizonyos terjengősségek (zenei közhelyek?) kiiktatásán és a dallamok válogatásán keresztül. Maga a dallamírás is egyszerűsítéssel járt, a neumák csak hozzávetőlegesen jegyzik le a hagyományos előadást, a kvadrát (hangjegyek) pedig még inkább csak a konkrét zenei váz visszaadására alkalmas(ak). A gregorián, zenetörténeti megközelítésben, éppen maga az a másfél évezredet átfogó folyamat, amelyet a töredékes és elnagyolt lejegyzésekből többé-kevésbé sikerült eddig rekonstruálni.

Ifj. Sapszon Ferenc: A gregorián titka
részlet

Tapasztaljuk, hogy a zsoltárok, olvasmányok, responzóriumok egymásutánjában lassan létrejön a belső tisztaságnak, örömnek, összeszedettségnek, áhítatnak és emelkedettségnek az a sajátos állapota, amelyet csak a gregorián ének képes létrehozni.
Vajon mi a titka csodálatos vonzó- és átalakító erejének? Talán tiszteletreméltó régisége vagy zenei tökéletessége? Egyik sem. Azt hiszem, mindazok, akik a vonzásába kerülnek, különleges lelki sűrűséget érzékelnek benne. Ezek az énekek egyedülálló és semmi máshoz nem hasonlítható spirituális identitásukkal hatnak.
Sok oka van ennek. Először is a szöveg, amely nem pusztán – mégoly szépséges és költői – emberi alkotás, hanem a sugalmazott isteni Szó. Elsősorban a zsoltárok világa, lelkisége a gregorián szövegi alapja. A zsoltároskönyv már az első századokban a keresztény közösség imakönyve volt, így az ezáltal Krisztussal együtt imádkozó-éneklő egyházzá lett. A zsoltárokban Krisztus által a Szentlélekben az Atyához imádkozunk.
Ehhez járul a zene: a szabad, szövegfüggő ritmus, amely természetesen hullámzó, egyszerre szárnyaló és fegyelmezett; és a dallam, amely “minden dallamszövés forrása és mintaképe” (Szabolcsi Bence), az egyszólamúság tökéletes megvalósulása és csúcspontja, amely egyenértékű a zene más, “klasszikus” csúcspontjaival.
De ez a zene szolgál, az ének itt a szent szöveg kimondásának sajátos, ünnepélyes módja. Mindez a zenei tökéletesség csak eszköz és “nyelv” ahhoz, hogy az Isten Igéje ünnepi módon és öltözetben kimondassék, megtestesüljön, emberi szóvá legyen; és hogy az éneklő a közös imában “szóvivője” lehessen az egyháznak, hiszen az kétezer éve a gregorián énekben mondja ki önmagát a leghitelesebben és a legtermészetesebben. Egyszólamú ez az ének, mert egyre összpontosítja figyelmét, egységet fejez ki, és egységet teremt. Csodálatos dolog a krisztusi közösség tagjaként és képviselőjeként részt venni abban a liturgiában, amelyet az egyház, Krisztus misztikus teste végez – egy szív, egy lélek, egységben a fővel, Krisztussal.
A gregorián ének titka szoros összefüggésben áll az Ige és az imádság titkával.
A gregorián énekelt Ige, ahol a hangnak az a feladata, hogy földi hangtestet készítsen Isten Szavának, és hallhatóvá, jelenlevővé tegye a Szót közöttünk és bennünk. Nem a Szót használja zenei célokra, hanem ő szolgál a Szónak.
A gregorián énekelt ima, mert Isten tetteit lehet elmondani benne, de ha Isten szíven talál, akkor a szív szólal meg és válaszol, és az ember a legtermészetesebben, legközvetlenebb módon, énekben nyilatkozik meg. A keresztény ember énekel, ha megtapasztalja Isten feléje hajló szeretetét.
Az “énekelni” szó egyike a Biblia leggyakrabban használt kifejezéseinek. Mert ahol az ember Istennel kerül kapcsolatba, a puszta szó többé már nem elegendő.
A Szentlélek az, aki az egyházat énekelni tanítja. Az egyházi zene, a gregorián a Lélek által adott nyelv, amelyben megszületik a “hit józan részegsége”, amely túllép a racionalitás lehetőségein. Ugyanakkor józan ez a mámor, mert az Ige, a Logosz fegyelmében, ihletében marad.
Az Isten előtti éneklés motívumai: a szükség és az öröm, a szorongattatás és a megmenekülés, de maguk az Úrnak énekelt dalok is valójában hozzá intézett szerelmi dalok. A templomi éneklés végső soron a szerelemből származik.
Szent Pál azt mondja, hogy mi magunktól nem tudjuk, mit és hogyan imádkozzunk, ezért a Lélek imádkozik bennünk. Az Isten előtt történő, szóval ki nem fejezhető éneklés a Lélek adománya, karizmája. Ez a zene abból a szeretetből születik, amely Isten Krisztusban megtestesült szeretetére válaszol. A Lélek – aki a Szeretet – teremti az éneklést. Krisztus Lelke bevon minket Krisztus szeretetébe, és így vezet az Atyához. Megszületik a szív imája. Az imádkozó ember templommá válik, az imádság házává, ahol a világ papjaként, az élet nagy ünneplőjeként hálát ad, és szüntelenül imád, lélekben és igazságban.
Az imádkozó ember számára Isten dicsőítése nem kötelesség, hanem csodálatának, szeretetének, hálájának leghitelesebb kifejezése.
A Szentlélek az Igéhez vezet bennünket, és egy olyan énekhez, amely felemeli a szívet. Ez az ének egyszerre két irányba vonz. Felfelé: mert a szív szárnyalni kezd; és befelé: az Igében való elmélyülés irányába, mert az éneklő ember az Isten Igéjéhez kapcsolt emberré válik.
A keresztény közösséget az jellemzi, amit Szent Pál tanácsol Krisztus követőinek: “Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! (…) Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek…” (Kol 3,16). “Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket, énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak!” (Ef 5,19)
Hogyan énekeljük hát a gregorián éneket? Úgy, ahogyan – Szent Benedek tanácsa szerint – Isten parancsainak útján kell előresietnünk: Szárnyaló szívvel és a szeretet kimondhatatlan édességével!


2017. október 20. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz