A reneszánsz zene

(kb. 1450-1600)

Az európai kultúra történetének egyik legnagyszerűbb és legnagyobb korszaka a reneszánsz („renaissance” francia szó= újjászületés). Az elnevezés részben az ókori művészetek felélesztésére vonatkozik, a képzőművészetben és az irodalomban ez a kor az antik görög szépségideál újjászületése. A középkor uralkodóan vallásos szemlélete után a reneszánsz az ember nagyságát és életörömét hirdeti. Fellendülésnek indulnak a világi művészetek és a természettudományok, megszületik az új szellemet tükröző humanizmus. Az olasz reneszánsz képzőművészet olyan nagy művészeket adott a világnak, mint Botticelli, Leonardo de Vinci, Michelangelo stb.
A reneszánsz ember életéhez hozzátartozott a muzsika. Hirdette az emberközpontúságot, az anyanyelv szépségét, a természet és az ember harmonikus kapcsolatát. A kórusművészet első nagy fejezete a reneszánsz idején íródott. Az énekhez gyakran hangszer is csatlakozott, sőt néha önálló szerepet is kapott. Rengeteg egyházi és világi kórusmű született, melyek páratlan szépségűek. Mindkettőre jellemző volt a harmóniák egyszerűsége, valamint a polifon és homofon szerkesztés.

A reneszánsz központja ugyan Itáliában volt, de idővel fokozatosan átterjedt Európa többi országára is.
Legkorábban Magyarországon jelent meg a 15. század közepén. Mátyás király kitűnően beszélt és olvasott olaszul és rajongott a reneszánsz vívmányaiért. Az itáliai mintára bevezetett közegészségügyi és oktatási intézmények, valamint az új jogrendszer Magyarország fejlődésére
jelentős hatást gyakoroltak. Bőkezű pártfogása sok itáliai humanistát vonzott a budai és visegrádi királyi udvarba (pl. Galeotto Marziót és Antonio Bonfini történetírót). Több itáliai tudós és művész 1476-ban Mátyás második feleségének, a nápolyi Beatrixnak a kíséretében érkezett Budára. Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, Európa legnagyobb történelmi, filozófiai és tudományos kódexgyűjteménye volt, amelyet csak a római pápák vatikáni könyvtára múlt felül.
A magyar reneszánsz egyik legjelentősebb alakja Tinódi Lantos Sebestyén, aki a históriás énekek jeles képviselője volt. Művészetével megteremtette az első önálló magyar műzenei stílust. Az erdélyi Bakfark Bálint viszont az első Európát járó magyar zeneszerző, előadóművész volt, aki virtuóz lantjátékával ámulatba ejtette a hallgatóit.

Kórusok
A reneszánsz a kórusművészet aranykora, énekes (vokális) korszak. Rengeteg egyházi és világi kórusmű született, melyek páratlan szépségűek. Mindkettőre jellemző volt a harmóniák egyszerűsége, valamint a polifon és homofon szerkesztés. Az “a capella” (kíséret nélküli) énekkari szerkesztés máig élő hagyománya ekkor virágzik Európában. A kórusok igen kis létszámú együttesek, mindössze 8-12 énekest számlálnak. A kóruséneklés helyet kap a templomban, a színpadon, az utcán, egyszóval mindenütt.
A kórusművek szerkesztésében két főbb típust különböztetünk meg.
A polifóniában a szólamok egyenrangúak, és imitációs rendben követik egymást (imitáció = utánzás), a témát az egyik szólam indítja, a többi időbeli eltolódással, legtöbbször más hangról elindulva utánozza, s a szólamok időbeli eltolódással egymás után lépnek be. A legtisztább imitáció a kánon, ahol minden szólam ugyanazt a dallamot énekli végig időbeli eltolódással.
Az egyházi kórusművek jobbára polifon szerkesztésűek.
Másik főbb típusa a homofónia, melyben egy magasabb szólam képviseli a fő dallamot, amelyet a többi szólam akkordszerűn alátámaszt.
A homofon szerkesztés, ellentétben a polifon vízszintességgel, függőleges síkban képzelhető el. Itt nem egymás mellé, hanem a vezető szólam alá rendeződnek a szólamok. Az általában könnyed hangvételű, lendületes tempójú világi kórusművek kedvelik a homofon szerkesztést.
A reneszánsz zene műfajai: a mise, a motetta és a madrigál.

Hangszerek
Hangszereket is alkalmaztak szólójátékra, vagy énekszólam kísérésére. Sokféle fúvós-, vonós- és billentyűs hangszert ismertek. A főúri udvarokban hangszeres kamaracsoportok szolgáltatták a zenét étkezés közben és táncmulatságokon. A reneszánsz legjellegzetesebb és legkedveltebb hangszere a lant volt.„Hollandiától Burgundiáig a híres énekiskolák egész sora (Antwerpen, Brügge, Liége, Cambrai, Dijon stb.) küldte szerte egész Európában neves énekeseit és zeneszerzőit. Az ő hangjuk zengett a pápai énekkarban, Mátyás király udvarában, Augsburgban és Párizsban egyaránt. A hajlékony dallamot és a jó hangzást Olaszországban tanulták, a népies összhang használatát az angoloktól vették át. A gregorián éneket sem tűntek el, csak másféleképpen használták fel, mint az előző korszakok.” (Rajeczky Benjamin)

A zene terjedésében döntő szerepet játszott az első zenei nyomdák megjelenése. Az addig csak
egyes kéziratos példányokból ismert kompozíciók közkinccsé váltak, mindenki számára elérhetőek lettek.

Forrás: Borbély Szabina, Romhányi László


2017. október 20. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz