Kossuth-kifli, Kossuth-rostélyos

 

Vajon milyen ételeket szeretett Kossuth Lajos, és tényleg kedvence volt-e, ami az étlapokon nevét viseli. A gasztronómiai kalandozásban segítségünkre lesz dr. Draveczky Balázs, a Vendéglátó-ipari Múzeum igazgatója.

 

Nézzünk néhány példát.

Kenyérleves, böfsztök kolompér főzelékkel, paprikás kecsege. Ez volt Kossuth Lajos ebédje a Nemzeti Kaszinóban, 1846. március 14-én.

A kenyérleves (a lúdzsíron, hagymán pirított kenyérszeleteket gazdagon megrakott marhahúslevessel öntötték le (Magyar Nemzeti Szakácskönyv 1845.).

 

A böfsztök, azaz a hirtelen sütött vesepecsenye, mely a hal és baromfi mellett a kor legkedveltebb húsétele volt. A mellé tálalt kolompérfőzelék is más, mint gondolnánk. Akkoriban ugyanis minden párolt zöldségfélét főzeléknek hívtak - a rántás, a habarás még csak terjedőben volt -, így a recept szerint: "Két itcze fölszeldelt burgonyára önts egy messzely forró téjszint, s rotyogtasd fel."

 

A kecsege paprikás mártalékban, azaz mártásban. A paprikázás - így a halászlé és a paprikás csirke karrierje is - csak a reformkor elején kezdődött; akkoriban még új fűszerként emlegették a "török borsot".

Kossuth életútját, személyiségét ismerve azonban arra következtethetünk, hogy nem volt különösebben ínyenc. Az otthoni, középnemesi konyhát gyakran kellett váltogatnia vendéglői koszttal. Országjárásai során, ahol csak megfordult, mindenütt jó szívvel fogadta, amivel kínálták; a szakácsok, vendéglősök pedig tiszteletük jeléül róla nevezték el, amiből jóízűen fogyasztott.

 

A Kossuth-kifli például Pozsonyból indult hódító útjára.  Ebben a városban ülésezett a 19. században az országgyűlés, amelyen Kossuth Lajos két főrendű özvegy – született Révay Anna bárónő és Pongrácz Bóra grófnő – képviseletében vett részt. Neve akkor lett országosan ismert, amikor az 1832–1836. évi ülésszak idején elindította az Országgyűlési Tudósításokat és a levél formában terjesztett kéziratos lapban a reformellenzéket népszerűsítette. Az 1840-es évek elején, az országgyűlések alkalmával a képviselők kedvenc helye volt Palugyay Jakab Vasforrás nevű vendéglője. A Pozsony Gundeljaként is ismert vendéglős és borkereskedő 1848 elején vette át a Zöldfához (ma Hotel Carlton) cégérezett fogadót, mely Kossuthnak is megbecsült szálláshelye volt. Erkélyéről mutatta be a városnak az első magyar független kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost. (Az erkélyt a két világháború között a mai Magyarország területére szállították, 1996 óta a ceglédi református nagytemplom kertjében látható.) Palugyay híres konyhájának étlapján mindig szerepeltek a táj jellegzetes ételei, így a diós, mákos pozsonyi kifli is. Ennek mandulás változatát szerette legjobban Kossuth; "cserébe" róla kapta nevét a kifli formájú sütemény.

 

Tenzer György naplójának 1848. március 12-13-ai keltezésű lapjának részletéből arról értesülhetünk, hogy a Batthyányi Lajos bemutatását követő ebéd milyen menüsort tartalmazott.

„Kossuth Lajos a Zöldfa vendéglő balkonjáról az ujjongó népnek bemutatta Batthyány Lajost, mint leendő első alkotmányos miniszterelnököt”. Az ünnepséget a pozsonyi Zöldfa vendéglőben –ahol Kossuth megszállt- kiadós ebéd követte. Kossuth kedvence, rostélyos pecsenye volt a főfogás, amelyhez természetesen jóféle vörösbor is járt. A lakoma oly kiválóan sikerült, hogy a pozsonyi töltött rostélyos receptjét pontosan fel is jegyezte és az utókor számára örökül hagyva Czifra István szakács mester.

 

A Kossuth-kenyér szintén a kor jellegzetes édessége volt. A Pilvaxban is kínálták a mandulával, csokoládédarabkákkal ízesített szárazabb teasüteményt. (A vajkrémes tészták francia hatásra csak a kiegyezés után terjedtek el.)

 

Kossuth-rostélyost is, sok zöldséggel, fűszerrel és gombával töltött burgonyával. A marhasült persze nemcsak névadójának, hanem Petőfinek és Vörösmartynak is kedvence volt. Nevettek is eleget Bajzán, aki vegetáriánus lévén csak zöldségféléken élt. Az emigráció első éveiben az Egyesült Államok nagyvonalúan gondoskodott Kossuth ellátásáról.

New York-ban, Philadelphiában, Washingtonban a tiszteletére adott fogadásokon hihetetlen étel kínálattal örvendeztették meg: előételek, hidegtálak sokasága mellett zöldteknőc-leves, főtt lazac ajókamártással, pulyka osztrigamártással, westfáliai sonka szarvasgombával, őzgerinc ribizlikocsonyával, vadkacsahátsók, szalonnával tűzdelt fogoly, roston sült galambfiókák, és még sorolhatnánk a finomságokat, a zöldségkülönlegességeket, édességeket is beleértve.

 

 

Kossuthnak (Petőfinek és Jókainak is) a marha rostélyos volt a kedvenc étele. Kossuth Lajos kedvenc ételéről, gróf Széchenyi István titkárának Lejtényi –Tenzer György naplójának részletéből értesülhetünk.

1848. március 12-13-ai keltezésű lapján az alábbiak szerint szól erről

„Kossuth Lajos a Zöldfa vendéglő balkonjáról az ujjongó népnek bemutatta Batthyány Lajost, mint leendő első alkotmányos miniszterelnököt”. Az ünnepséget a pozsonyi Zöldfa vendéglőben –ahol Kossuth megszállt- kiadós ebéd követte. Kossuth kedvence, rostélyos pecsenye volt a főfogás, amelyhez természetesen jóféle vörösbor is járt. A lakoma oly kiválóan sikerült, hogy a pozsonyi töltött rostélyos receptjét pontosan fel is jegyezte és az utókor számára örökül hagyva Czifra István szakács mester.

Az ifjú Jókai két nappal ezen esemény után, március 15-én a Nemzeti Színház színpadán ismerte meg, Laborfalvi Rózát, s azon nyomban belé is szeretett. Jókai ez idő tájt közös albérletben lakott Petőfivel, aki némi fenn tartással viseltetett ezen ügy iránt. Amikor néhány hét után Laborfalvi Róza őt és Jókait estebédre invitálta, amelyen előbb kecsegét citrommártásban tálaltak, majd serpenyős rostélyost adtak fel, úgy ahogyan Petőfi szerette. A fogásokhoz kiválóan illő borokat kortyoltak, majd az édesszájú Móric kedvéért ínycsiklandó torták aprósütemények zárták az étkezést.

A kellemes estebéd után Jókai szólásra emelkedett, köszönetet mondott a pompás vacsoráért, különösen dicsérte a rostélyos puhaságát, majd az utána következő hosszú csöndben, ünnepélyesen megkérte a színésznő kezét. A háziasszony a meghatódottságtól könnyezett, míg Petőfi felháborodásában elrohant. Majd később a költő bizalmas társaságban elmondta, hogy Ő biz nagyon szereti a serpenyős rostélyost és ama formáját legkivált, melyet ezen estebéden adtak.

“No, de kihallott még ilyet, hogy egy jóféle rostélyos tudományáért, elvegyenek egy színésznőt.”

 

 

 

Forrás:www.mindmegette.hu, www.NOL.hu, Cultura.hu


2017. december 15. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya