Liszt és 1848

 „Az én honfitársaim nagyon egyszerűen nagy dolgokat csináltak:
szívem mélyéből örülök neki"
(1848. március 30-án)

 

1848 nemcsak a magyar történelemben, de Liszt életében is fordulópont. Igaz, korántsem az Európa-szerte fellángoló forradalmak változtatták meg sorsát. Nem több, mint különös véletlen, hogy épp 1848-ban zárja le utazó virtuóz korszakát, köti össze életét Carolyne de Sayn-Wittgenstein hercegnével, s telepedik le Weimarban, hogy karmesterként, zenekari művek szerzőjeként és nem utolsósorban Berlioz és Wagner zenéjének apostolaként új korszakot nyisson a zongorajáték területe után a szimfonikus zenében is.

(…)

 

Mit csinált Liszt 1848 márciusában? „Még egy évtized sem telt el azóta, hogy Magyarország hazafiként ünnepelte őt. És most? Miközben Európa izzott, Liszt kastélyban Wittgenstein hercegnével tervezgette az utazását Kismartonba és Doborjánba, hogy megmutassa neki a szerény portát, ahol született. Miután Wittgenstein hercegnével találkozott a mai Lengyelország területén, egy barátjának a kastélyában, sort kerítettek a tervezett osztrák-magyar kitérőre is.

1848. április 22-én fejezte be Hungaria című kantátáját, a művet „egyfajta énekelni való kórusos magyar Marseillaise"-nek nevezte.

1848 májusának elején érkeztek Bécsbe, s Liszt szállodája erkélyéről beszédet intézett a magyar forradalommal szimpatizáló bécsi diákokhoz, akik köszöntésére összesereglettek. „Amikor a hangszerek elfoglalják helyüket, még mindig kell egy ügyes karmester is, hogy összehangolja különféle hangzásukat.[...] A hangszerek a helyükön vannak, de még nincs meg az ügyes karmester. Hangzavar és lárma nem hoz sok eredményt. Olyan vezető kell, aki szuronyt szegez!" - mondta a korabeli beszámolók szerint.

Bár doborjáni kiruccanásukból Bécsbe visszatérve Liszt kokárdával a gomblyukában sétálgatott a barrikádokon, úgy tűnik, Liszt maga mégsem áhított a forradalmárok élére állni.

 

(...)

Bécsből a weimari udvarba, illetőleg Carolyne hercegnét kísérve Karlsbadba távozott Liszt, aki tehát részben magánéleti okokból, részben óvatosságból távol tartotta magát a forradalomtól.

Liszt egy évtized távolságából visszatekintő szavai alapján hozzátehetjük, tétlensége mögött azonban az óvatosságnál több lehetett. 1860-ban, Széchenyi halálát követően Agnés Street-Klindworthoz intézett levelének tanúsága szerint Liszt a németajkú magyar nemesség álláspontjával azonosulhatott. A hölgyneka következőket írta: „Széchenyi nagyon józan, bámulatosan tevékenyé s gyakorlatias zsenialitással megáldott ember volt, aki tudatában volt kora és hazája igényeinek. Mérhetetlenül nagy szolgálatokat tett Magyarországnak, ahol jogosan örvendett páratlan népszerűségnek, mindaddig, amíg Kossuth felül nem kerekedett a locsogásával, és az egész nemzetet tévútra nem vezette. Sajnos e pillanatig még mindig ezen járunk, s nemigen látom, hogy a kizáró patriotizmus e forró lázából bármi jó eredmény születhetne, mert ez csak szelet vet, s majd vihart arat. Ha következetesen és hűségesen követték volna Széchenyi példáját és módszerét, Magyarország ma minden bizonnyal erős és virágzó volna - ide visszatérni azonban, fél, már túlságosan késő. A dolgok ezen állása bizonyára megfelel másoknak - de közülünk azok, akik őszintén szeretik hazájukat, lelkük legmélyén bánkódnak emiatt!"

Másfelől nem igaz, hogy tétlen maradt volna Liszt - legalábbis 1849 októberében bizonyosan nem. A forradalom és szabadságharc legjelentősebb lenyomata Liszt életművében a Harmonies poétiques et religioses (Költői és vallásos harmóniák) sorozat Funerailles című darabja. A Liszt-irodalomban korábban széles körben elfogadott volt, hogy a művet Chopin halála ihlette, ám a mű kéziratos vázlata a „Magyar" alcímet viseli. A végleges változaton olvasható „October 1849" alcím tehát nem október 17-re (Chopin ekkor hunyt el Párizsban), hanem október 6-ra értendő, azaz a Funerailles Liszt hazaszeretetének, s a szabadságharc bukása felett érzett gyászának kifejezése.

Forrás: http://fidelio.hu


2017. október 22. vasárnap
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz