Hermann Róbert történész Görgei Artúrról

 

Az 1970–80-as évekig Görgeiről meglehetősen negatív kép élt a köztudatban. A Görgeiről szóló áruló-mítoszt még a neves kutatók egy része is komolyan vette. Urbán Aladár volt az első, aki felvetette, hogy a marxista történetírás hagyományában kialakított Görgei-portré nem feltétlenül fedi a valóságot.


Barabás Miklós litográfiája Görgei Artúrról. Forrás: Wikipedia

 

 

A szabadságharc katonai vezetői közül ő az egyetlen, akinek szinte teljesen dokumentálva van a fiatalkora, amely nagyrészt annak köszönhető, hogy Görgey István, a tábornok öccse utóbb minden családi vonatkozású iratot összegyűjtött, amit csak tudott. Problémát jelent azonban, hogy Görgei pályája rendkívül egyenetlen. Életének legérdekesebb része 1848 augusztusa és 1849 augusztusa közé esik és a szabadságharc kapcsán sokszor egy-egy napjáról annyit lehetne írni, mint későbbi életének néhány évéről.

 

(…)

 

Pályája 1848 őszén kezdett el igazán gyors ütemben felívelni, és ebben már a harctéren tanúsított magatartása játszhatta a legfontosabb szerepet. Fontos tényező volt, hogy Görgei kellő elhatározottsággal rendelkezett ahhoz, hogy terveit véghezvigye, azonban a változó helyzetekhez is megfelelően tudott alkalmazkodni. Kulcskérdésnek bizonyult az is, hogy megfelelő emberismerettel rendelkezett a legalkalmasabb beosztottak megtalálásához.

 

 

 

Katonái tisztelete

A jó hadvezérnek személyesen is példát kell mutatnia a katonák számára, velük együtt kell viselnie a hadjáratok és csaták viszontagságait. Görgei több alkalommal is bizonyította személyes bátorságát, több csatánál is személyesen vezényelte katonáit, ami által nagy tiszteletre tett szert a katonák körében.

 


Az isaszegi csata 1849. április 6-án. Than Mór festménye. Forrás: Wikipedia

 

Kitűnt a többi hadvezér közül

Kiemelte őt az is, hogy rendkívül finom érzéke volt a kínálkozó lehetőségek meglátására, ezt például a tavaszi hadjárat során, illetve 1849 nyarán is bizonyította az orosz fősereg lekötésével. Jó szeme volt továbbá a veszélyek felismerésére is, hiszen – ellentétben például Józef Bemmel vagy Perczel Mórral – sosem szenvedett megsemmisítő vereséget, mivel mindig gondoskodott arról, hogy a hadsereg tudjon hova visszavonulni. Emellett jól fel tudta mérni saját hadserege teljesítőképességét. Nem követelt ésszerűtlen áldozatokat katonáitól, ami például a világosi – helyesebben szőlősi – fegyverletétel kapcsán is megmutatkozott.Mindezek a képességek kiemelték őt a szabadságharc legmagasabb rangú katonai vezetői közül. Teljesítménye alapján könnyen lehet, hogy ha nem a magyar hadseregben szolgált volna, akkor ma nemzetközileg is a legnagyobb hadvezérek között lenne számon tartva.

 

Görgei konfliktusa a hadseregen belül

Görgei kétségkívül egy nehéz természetű személyiség volt, és emiatt néhány alkalommal valóban előfordult, hogy tiszttársaival összetűzésbe került. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy csupán két ember volt, akikkel ismétlődően, több alkalommal is konfliktusai voltak: Perczel Mór és Henryk Dembiński. Ők mindketten meglehetősen összeférhetetlen személyek voltak. Dembiński katonai teljesítménye alapján Görgei fenntartásai utólag be is igazolódtak, Perczel pedig Görgei mellett másokkal is igen komoly összetűzésbe keveredett a szabadságharc alatt.

Nem Görgei volt az egyetlen, akinek tiszttársaival konfliktusai voltak. Többek közt Damjanich János is rengeteg társával összeveszett 1848-49-ben. A konfliktusok általánosak voltak, csak egy-két olyan kivételes személy volt a hadsereg vezetésében, mint például Klapka György, akinek minden társával sikerült megtalálnia a konszenzust.

(...)

Az áruló-mítosz megteremtését Kossuth részéről

 

Kossuth már 1849 augusztusától kezdve arra törekedett, hogy a vereség felelősségét elhárítsa magáról. Szeptember 12-én a vidini körlevélben egyértelműen, tudatosan hirdette meg Görgei árulásának a mítoszát, feltehetően abban is bízva, hogy közben, az Oszmán Birodalom, valamint Oroszország és Ausztria közt kitörő nemzetközi konfliktus lehetőséget adhat a magyar szabadság ügyének felélesztésére is. Problémát jelentett azonban számára, hogy ő maga 1849 augusztusában lemondott tisztségéről, és így nehezen állhatott volna ismételten a magyar szabadság ügyének élére. A lemondást tehát valahogy érvénytelenítenie kellett, ezt pedig oly módon tudta elérni, ha bebizonyítja, hogy Görgei – akinek a hatalmat átadta –nem megfelelően használta a lehetőségeit és elárulta a szabadságharcot. Mire azonban a vidini körlevél 1849 decemberében eljutott Nyugatra, addigra megoldódott a nagyhatalmak közti diplomáciai válság, és ezáltal a körlevél értelmét vesztette. Ennek ellenére mind a nemzetközi köztudatban, mind pedig Magyarország-szerteismertté vált és elterjedt az áruló-mítosz. Kossuth feltételezhetően tudta, hogy amennyiben az emigrációban is vezető szerepre törekszik, akkor valamilyen módon meg kell magyaráznia 1849 augusztusában történt lemondását, és erre az áruló-mítosz egyaránt megfelelő eszközül szolgált.

 

Az árulás vádja a korszakban meglehetősen gyakorinak számított. A szabadságharc vezetői közül nemcsak Görgeit gyanúsították meg ezzel, hanem többek közt például Klapkát is érték hasonló vádak a komáromi kapituláció kapcsán. Az áruló-mítosz egy egyszerű magyarázatot jelentett a szabadságharc katonai vereségére, és erre gyakorlatilag a magyar társadalom jelentős része befogadónak bizonyult, hiszen ez megkönnyítette a nemzeti tragédia feldolgozását.

 

 

Forrás: http://ujkor.hu/


2017. október 18. szerda
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz