Görgei Artúr- Áruló!... Soha!

 

Nyugat, 23. évfolyam (1930), 13. szám

Móricz Zsigmond cikke egyike volt a Görgey Artúr árulóképének revíziójára tett kísérleteknek, amellett, hogy bemutatta a tábornok fiatalkorát és a szabadságharcban betöltött változó, de meghatározó szerepét, az író kapcsolódó személyes élményeit is felelevenítette. A magyar közélet első világháború előtti Görgey-ellenessége élénken megmaradt Móricz emlékezetében, aki a következőképpen adott számot minderről cikkében:

 

„Ha gyermekkorom magyar világának félistene Kossuth volt, akihez szinte imádkoztak, mint az üdvözítők egyikéhez, akkor ugyanannak a kornak megtestesült ördöge, sátánja, mefisztója Görgey volt, akiről csak a legmélyebb megvetéssel nyilatkoztak s a legenyhébb amit róla mondtak, az volt, hogy: „hogy nem akad egy tiszta szívű magyar ember, aki bunkóval verje agyon az árulót”.

 

Gyermekkorának Görgey-képével ellentétben Móricz meg volt győződve a tábornok zsenialitásáról és a magyar hősök között őt megillető, de az író korában tőle továbbra is megtagadott előkelő helyéről. Móricz Görgey-képében a tábornok nem áruló, hanem az újkori magyar történelem legkiválóbb hadvezére volt, aki tiszta lelkiismerettel tekinthetett Önmagára, ha a szabadságharcról volt szó.

 

Históriánk három legnagyobb hadvezére: Mátyás király, Bethlen Gábor s Görgey Artur. […] Áruló?... Soha!... Egyetlen gondolatában sem volt. […] Görgey nyugodtan alhatott, lelkiismeretét semmi sem bánthatta. Kötelességét híven teljesítette s az a büszke öntudat élhetett benne rendületlenül, hogy a magyar kardnak, a magyar vitézségnek ő volt utolsó legendás hőse.

 

Móricz Zsigmond érdeklődése a Görgey-kérdés iránt az első világháború előtti időszakra vezethető vissza, amikor az egyetemista évei után járó fiatal író egy, a szabadságharcról szóló regényt tervezett írni. A történelmi regényhez összegyűjtött háttérirodalom között került Móricz keze ügyébe Görgey Artúr magyar nyelven akkortájt kiadott memoárja (Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években), amely azonnal felkeltette az író figyelmét Görgey személye iránt. Ekkor született meg Móricz Zsigmondban az elhatározás, hogy személyesen is felkeresi a Magyar Tudományos Akadémia épülete közelében élő aggastyánt, egykori tábornok urat. Az íróban mély és meghatározó benyomást keltő látogatásra végül 1912 tavaszán került sor, első pillanataira az alábbiak szerint emlékezett Móricz:

 

„Görgey már akkor igen öreg volt, 94 éves. Meglepett, ahogy felállt, hogy alacsony ember. Vékony, kis meggörnyedt, előreesett fejű, kutató szemű öregúr volt. […] Egy angol könyv volt a kezében: mosolyogva, rekedtes hangon beszélt, valami olyat mondott, hogy most tanult angolul, néhány év alatt perfekt angol lett. Marczalitól kapta azt a könyvet, amit épp olvasott... Néztem őt. Belenéztem különös, világoskék szemébe s megláttam tükörfényes tar homloka felett, a fejebúbján a dudorodást, a komáromi csata sebesülésének emlékét.”

 

 

Az idős Görgey visegrádi otthonának kertjében (Forrás: kkbk.blog.hu)

A szabadságharc eseményeit közösen taglaló, meghitt beszélgetés végén Görgey – aki Návay Lenke, a tábornok unokahúga és gondviselője szerint sohasem szólt egyetlen szót sem a szüleiről – meglepő módon annyira megnyílt az író előtt, hogy érzelemtől dúsan, izgatottan kezdett beszélni családja emlékezetéről. „Oly rendkívüli izgalom vett erőt rajta, hogy Návay Lenke ijedten integetett a háta mögül, hogy elég, ne szóljak többet”, emlékezett vissza Móricz.

 

 

Móricz Zsigmond fiatalon (Forrás: jelesnapok.oszk.hu)

A találkozás eredményeként született meg Móricz első Nyugatos cikke Görgeyről, aki kicsivel később újdonsült baráti szellemben hívta meg a fiatal Móriczot másik otthonába, Visegrádra. A második és utolsó látogatásról Móricz keveset adott közre, de ekkor Görgey már sokat betegeskedett. Előző látogatásával ellentétben a tábornok „nyugodt volt és szelíd. Csodálkoztam, hogy megismert s szeretettel szorongatta a kezem s kért, hogy sokszor jöjjek el hozzá”, emlékezett vissza az író. Görgey Artúr pár évvel később, 1916-ban hunyt el, így újabb beszélgetésre az író és a tábornok között nem kerülhetett sor.

 

 

Az idős Görgey (balról a második) vendégei társaságában visegrádi otthonában (Forrás: hbml.archivportal.hu)

 

Az olvasó joggal vetheti fel a kérdést, hogy nyolcvan évvel a szabadságharc és majdnem két évtizeddel a tábornok halála után miért írt Móricz Zsigmond ismét Görgeyről a Nyugatban. Tudni kell, hogy az áruló és megbízhatatlan Görgey képe központi elemét képezte annak a Kossuth-kultusznak, amelynek köszönthetően Görgey negatív megítélése egészen az 1980-as évekig továbbélt a köztudatban. Ennek tükrében cseppet sem meglepő, hogy Móricz korában is aktuális, bár nem meghatározó téma maradt az áruló Görgey. Móricz nem az egyedüli volt a magyar irodalmi pantheonban, akit Görgey alakja foglalkoztatott, többek között Illyés Gyula és Németh László történelmi drámáinak, a Fáklyaláng illetve Az áruló című színdaraboknak központi figurája is a tábornok volt.

 

(...)

„Tisztelet adassék a nagy katonának, akinek nem adatott meg, hogy örömét érezhesse hősiességének”, zárta gondolatait Móricz 1930-ban, mi pedig bizakodva zárjuk cikkünket, annak reményében, hogy a jövőben akad olyan kezdeményezés, amely emlékezetgondozás tekintetében tettekben is a magyar hősök pantheonjába képes emelni az újkori magyar történelem legkiválóbb hadvezérét, Görgey Artúrt, aki a szabadságharc során több ízben is sikeresen bizonyította zsenialitását.

 

 

Forrás: http://ujkor.hu/ Szeghő Patrik

 

 

 

 

 

 

 


2017. december 15. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya