LAKATOS ISTVÁN (1895–1989): BRASSAI SÁMUEL (1800–1897) ÉS A MUZSIKA1

(Részlet)

 

(Brassai Sámuel (Torockó vagy Torockószentgyörgy, 1797.június 15. vag 1800. február 13. Kolozsvár, 1897. június 24.), nyelvész, filozófus, természettudós, az „utolsó erdélyi polihisztor”, az MTA tagja. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zene elméleti kérdéseivel, esztétikával, műkritikával is. Az oktatásügyben számos reform elindítója és előmozdítója volt; hozzájárult a korabeli tudományos eredmények népszerűsítéséhez.)

 

Brassai életében a zene mindig igen fontos szerepet játszott. Hajnalban kelt. Első útja papucsban és házikabátban a zongorához vitte, este pedig rendesen olyan házhoz ment, ahol zenét lehetett hallgatni, de ha más nem akadt, Móti cigánybandáját hallgatta. 1851-ben Pesten van, ahol újságíróskodik, majd 1852-től Szőnyi Pál magángimnáziumában tanárkodott. Egyike volt ez a főváros leghíresebb iskoláinak, itt a matézis mellett a zenéről is tartott előadásokat. Az intézet élére később (1856) Gönczi Pál kerül, kivel Brassai bizalmas barátságban volt. Pesten főképp olyan családokhoz járt, akinél muzsikáltak. Gyakran volt együtt régi barátjával, Erkel Ferenccel és családjával, de sokat járt Huber Károlyékhoz is, aki igen jó hegedűs és zenetanár a fővárosban.

 A Huber családban sok jó zenét lehetett hallani, hisz olyan ember hegedült, aki később Európa egyik leghíresebb hegedűsének számított: Hubay Jenő. Állandó kamarazenélés folyt a házban, és ezekről Brassai alig hiányzott. A Huber házban minden zenei nagyság megfordult, aki akkoriban Pestre vetődött, és valahányszor ilyen híresség érkezett Huberékhez, Brassai is pontosan bekopogtatott. Atyafiság is kötötte a Huber családhoz, Hubay Jenő bátyjának, Zoltánnak volt a keresztapja. Hubay Zoltán minden névnapjára levéllel köszöntötte keresztapját. A leveleket Brassai híven megőrizte.

 

(…)

 Báró Eötvös József a családjával is a zene révén került bizalmas barátságba. Eötvös feleségével, Rosty Annával rendszeresen játszott zongorán négykezest. Alig volt Pesten tartózkodása alatt olyan hangverseny, melyen meg ne jelent volna. Hosszú, nyurga alakja, ősz, okos feje közismert volt a pesti hangversenytermekben. A korai ifjúságtól kifejlődött zenei érzék és érdeklődés, a jó muzsikusokkal való állandó érintkezés, a sok olvasás, tanulás, a jó hangversenyek hallgatása erősen kifejlesztették zenei ízlését, így hát nem meglepő, hogy egy-egy jó hangversenyre kocsin megy fel Pestre, Bécsbe, Berlinbe vagy Münchenbe. Bár kedvenc hangszere a zongora volt, és azon bizonyára elég jól is játszott, mert különben nem kísérhette volna a nagy Ernstet, mikor a világhírű „Elégiá”-ját játszotta, szívesen muzsikált harmóniumon is, melyen Bach fugái orgona-szerűen érvényesültek. Házi muzsikálásoknál azonban ha kellett, brácsát, sőt csellót is játszott.

 

 

Volt egy szép Christian Neubauer (Buda, 1835) gordonkája, mely jelenleg a kolozsvári unitárius kollégium tulajdona. Ez a hangszer a jó nevű magyar hangszerkészítők egyik legszebb műve. Bármennyire is örült a pesti élénk zenei életnek és a sok zenei élvezetnek, melyet a főváros hangversenyélete, operái nyújtottak, Brassai mégis visszavágyott Kolozsvárra. Vágya teljesült, mert 1859-ben megint megválasztják a Kolozsvári Unitárius Kollégium tanárának. Minthogy itt nem tudta kielégíteni zene iránti várakozását, mert ritkábban fordultak meg zenei nagyságok, műkedvelő zenéléseket rendezett, hogy legalább ilyen módon jusson komoly muzsikához. Vagy a saját lakásán, mely a múzeumkertben volt, vagy ismerőseinél, hetenként összejöttek a város jobb műkedvelői és hivatásos muzsikusai zenélni. Főképpen kamarazenélés folyt. Ő maga vagy zongorázott, vagy brácsázott–csellózott, aszerint, hogy milyen hangszerre volt szükség az együttesben. Mindkét hangszeren a játékot magától, mester nélkül tanulta meg. Állítólag zongorán jól játszott. A Beethoven-szonátákat mind ismerte.

 

(…)

 Brassai vezette be Kolozsvárott a hetenkénti előre megállapított napon való rendszeres kamarazenélést. Ezek a muzsikálások olyannyira beidegződtek e városban, hogy a kamarazene-együttesek még ma is a Brassai által bevezetett rendszer szerint folynak magánházaknál. Ő maga életében mindig együttesek szervezésén fáradozott, és mindenkit beszervezett, aki csak alkalmas volt a játékra ilyen házi kamarazene-együttesekbe. Kozma Ferenc „Brassai mint aesthetikus” című dolgozatában összeállította azok névsorát, akikkel Brassai Kolozsvárott együtt muzsikált. Ezek közül ismertebb és jobb muzsikusok voltak: Erkel Ferenc, a kitűnő zeneszerző, karmester és zongoraművész, Ruzitska György, a zenekonzervatórium egykori igazgatója, kitől Brassai zongorázni is tanult.

 

 

Brassait a konzervátorium tiszteletbeli tagjai közé választották, ami pedig nagy megtiszteltetés volt, mert ezzel a címmel az intézet olyan egyéniségeket tüntetett ki, mint Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Joachim József, Brahms, hogy csak az egész híreseket említsük. 1864-ben Brassai maga köré gyűjtötte a jobb muzsikusokat, jobbára azokat, akiknek nevét már fentebb megemlítettem, és egy Házi Zenekört alakított, illetőleg szervezett, melynek célja éppen a kamarazenének belterjes művelése volt. Kolozsvárott Brassai idejében rendszeresen folyt a házimuzsika Dr. Szabó József megyei főorvos házában, kinek felesége jó énekesnő volt. Itt találkoztak a város legjobb és legértelmesebb muzsikusai. Brassai sem hiányzott ezekről az összejövetelekről. Ha kellett, maga is leült játszani, de szívesen hallgatta mások muzsikálását is. Dr. Szabó József halála után Gegenbauer József zenetanár házában találkoztak a muzsikusok. Ekkor már nyilvános matinékat is rendeztek, melyeken előre elkészített műsorokat játszottak a meghívott közönségnek. Az előadásoknak és műsorok összeállításának, valamint a betanításnak is leglelkesebb munkása Brassai volt, kinek jó ízlése biztosította a zenélések értékét és sikerét is. Brassai nem lépett fel nyilvánosan, de saját kedvtelésből hetenként rendszeresen muzsikált. Legszívesebben zongorán játszott négykezest, vagy kísért énekeseket. A meghitt magántársaság volt az ő zenéléseinek igazi terepe. (…) (…)

Semmi fáradságot nem tartott soknak, ha arról volt szó, hogy egy jó hangversenyt meghallgathasson. Még a kilencvenes években felutazott Bécsbe vagy Berlinbe egy agyonhirdetett híres énekesnő koncertjére, de már az első ütemek után tudta, hogy csak közepes énekesnőről van szó, hogy a híres dalos nem sokat ér, „minek okáért nyakaköré kerítette condra-gubáját és rögtön elutazott Berlinből”.

Kolozsvárott el volt terjedve róla, hogy egy hangversenyre gyalog ment fel Budapestre. Egy újságíró egyszer meg is kérdezte tőle, hogy ez igaz-e. Brassai azt mondotta: „Si non e vero, e ben trovato, mert ha arra került volna a sor, én még azt is megtettem volna. Nagyon szeretem a zenét, ez volt egyetlen mulatságom, vigasztalásom.” (…) (…) A zongorista Liszt Ferenc előtt mindig meghajtotta az elismerés lobogóját. Már 1846- ban írja az általa Kolozsvárott szerkesztett Vasárnapi Ujságban, melyet elejétől végig ő írt: „Magyar király van Pesten, Liszt a világhíres zongorakirály… s midőn a művész ujjai alatt neki indulnak a magyar népdalok, tüzesen, mint Illés szekerén s mélán búsongva, mint régi szebb élet emléke, még az is eszébe jut a merengő hallgatónak, ami volt, de nincs, s még hírét is elmosta az eső.” Majd pesti hangversenye után: „Ő (Liszt) ám az igazi magyar érzésű honfiú… bár hozzánk is beszólna.” Mikor aztán Liszt Kolozsvárra is eljött, lelkesedéssel ír róla lapjában : „Nálunk a zongora bájos hatalmú királya… Liszt Ferenc oly sokat tud feledtetni velünk a rideg jelenből, s viszont oly sokat támaszt fel emlékeink sírjából. Csak az a hijja, hogy kurucok legyünk, midőn hatalmas Rákócziján elandalgunk. Ha szája nem is beszél magyarul, beszél ám művészi tíz ujja...” Leírja Brassai, hogy Szebenben Liszt az összegyűlt magyaroknak eljátszotta Rákócziját, a szászok pedig az Erlköniget kívánták. Erre a Bote c. lapjukban azt írják, hogy tán nem tudja a művész, hogy német földön van. „Nem biza – írja Brassai. – Édes jó földi, semmit nem tudott (Liszt) Németországnak ilyen fiókjáról.” (…) (…) Kritikái fénysugárként mutatták meg az akkori magyar zenebírálóknak a helyes és igaz utat. Ezek a bírálatok feltűnést is keltettek, mert nem csak szakszerűek, igazságosak, de mindig ötletesek és érdekesek is voltak. A közönség élvezettel olvasta őket, mert tanult belőlük, de jól is mutatott mellettük. Mai szemmel nézve, ezek a bírálatok legszebb értékei az akkori zenekritikának. Szinte egyedülállóak voltak a magyar zenebírálat terén. Brassainak csak egyetlen tévedése volt, az, hogy nem volt elég jövőbelátó, és nem ismerte fel Wagner és iskolájának jelentőségét.

 

(…)

 A mai korszerű magyar zenebírálatnak egyik első komoly egyénisége volt Brassai, azok közül való, akik a kritikában legelőször merték őszintén megmondani a véleményüket. Ezt a mai zenebíráló nemzedék nem tagadhatja meg ősatyjától. Ez alkalommal megint Erdély volt az, mely megmutatta az utat, melyen zenebírálásunknak haladnia kellett.

 

Forrás: http://mek.niif.hu/


2017. december 13. szerda
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya