Marianna Barbieri-Nini

Firenze 1818. február 18. - Firenze 1887. november 27.) olasz szoprán operaénekesnő

Részlet Nini Barbieri,
 az énekesnő memoárjaiból

„Száznál is több zongorás és zenekari próbát tartottunk a Macbeth-ből, mivel
 Verdi sosem látszott elégedettnek, az énekesektől szólamaik egyre intenzívebb
 előadását követelte, akik túlzott igényei és szűkszavú zárkózottsága miatt 
kevés rokonszenvvel viseltettek iránta. Reggelente és esténként – amikor a 
Maestro megérkezett a próbára – a színpadon és a próbatermekben minden tekintet 
azt kutatta az arcán, hogy vajh miféle újabb tortúrának leszünk alávetve. 
Amikor barátságos mosollyal lépett be, többé-kevésbé bizonyosak voltunk, hogy 
ma végtelen ideig tartó többletpróba következik. Ha jól emlékszem, az operának 
két csúcspontja van: az alvajáró-jelenet és a kettősöm Macbethtel a gyilkosság 
után. Hihetetlen, de mégis igaz, hogy egyedül az alvajáró-jelenet több mint 
három hónapi próbaidőt vett igénybe. Három hónapon át próbáltam meg reggel
és este egy olyan embert ábrázolni, aki álmában beszél, aki – amint a Maestro
 kívánta – szavakat formál anélkül, hogy az ajkát mozgatná. A szem zárva, az 
egész arc maszkszerűen merev… Gyakran úgy éreztem, a megőrüléshez vagyok közel…


A kettőst a baritonnal: Fatal, mia donna, un murmure – aligha hihető – százötvenszer 
próbáltuk. Verdi arra kényszerített, hogy ne is annyira énekeljük, mint sokkal
inkább mondjuk a szólamot. Na de hát egyszer ezen is túl voltunk! Este az 
összpróbán Verdi kötötte az ebet a karóhoz, hogy mindannyiunknak kosztümben
 kell énekelni, hallatlan dolog volt ez akkoriban. És akaratával szemben soha 
és semmikor nem volt ellentmondás. Végre mindannyian a színpadon álltunk felöltözve,
teljes készenlétben, a zenekar behangolva várakozott, amikor váratlanul Verdi 
engem és Varesét egy intéssel a kulisszák mögé rendelt, és arra kért, hogy 
ugyan tegyük már meg neki azt a szívességet, hogy a próbateremben még egyszer
 végigmegyünk vele ezen az átkozott duetten.
 E könyörtelen zsarnoknak engedelmeskedni kellett. Jól emlékszem arra a sötét
pillantásra, amelyet Varese vetett Verdire, amikor belépett a próbaterembe:
 keze szorosan a kardmarkolaton, mintha úgy akarná ledöfni a Maestrót, akár 
Duncant, a királyt. Mégis fejet hajtott, és lement a százötvenegyedik próba 
is, miközben a türelmetlen publikum már tombolt a nézőtéren. Ám mit sem mond 
az, aki csak annyit mond, hogy e jelenet lelkesültséget keltett. Mert valami 
hallatlan, egészen új, sosem látott és átélt dolog volt ez. Bármikor énekeltem 
is a Macbeth-et, minden este a Teatro Pergolában (a bemutató színhelyén) kétszer,
 háromszor, négyszer is meg kellett ismételnünk a duettet, sőt, az egyik este 
ötször is!
 Sosem felejthetem azt sem, hogy Verdi a premier estéjén, amikor az alvajáró-jelenet
 közeledett, szótlanul és nyugtalanul keringett körülöttem. Nyilvánvaló volt, 
hogy számára az opera sikere – noha már látszott, hogy nagy diadal lesz –
csakis ezzel a jelenettel dől el véglegesen. – Az akkori napok újságcikkeiből
 megítélhető, vajon helyesen fogtam-e fel a nagy mester zenei-drámai gondolatait. 
Magam csak egyet tudok: még nem ült el a tomboló tapsvihar, én pedig egész
 testemben reszketve, egyetlen szóra sem képesen, félig vetkezetten ültem az 
öltözőmben, amikor felpattant az ajtó, és – Verdi állt előttem. Hadonászott,
 ajka mozgott, mintha valamiféle beszédet akarna tartani, de egyetlen szót
sem sikerült kipréselnie. Én sem találtam szavakat, csak nevettem és könnyeztem. 
Ekkor észrevettem, hogy Verdi szeme vörös. Megszorította a kezem, aztán kitámolygott.
– Csodás köszönet volt ez a sok havi munkáért és izgalomért.”


2017. október 18. szerda
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz