Mária-ábrázolások, színek a Bibliában

 

Szent Lukács, aki nemcsak orvos, hanem festő is volt, a hagyományok szerint mintegy 70 Szűz Mária képet festett, köztük a híres Fekete Madonna ikont, még pedig az Utolsó Vacsora asztallapjára, amely a feketeségét a katakombák mécseseitől kapta.

A Mária-ábrázolások és a hozzá szorosan kapcsolódó színek, a jelképrendszer az évszázadok során megtartották hagyományos voltukat, de az örökké kísérletező művészek, akár az egyház, akár egy magas rangú művészetpártoló világi ember voltak a megrendelők, a hagyományok tiszteletben tartása mellett minden korban meg tudták teremteni az egyéni szín- és formavilágukat. Ezen stílusjegyek alapján tudjuk megkülönböztetni őket egymástól, alkothatunk véleményt stílusokról, korokról.

Az ábrázolásokban megjelennek az arany, a kék (ultramarinkék), a vörös különböző árnyalatai, a fehér, a fekete. A színhasználat a művészek Mária-ábrázolásánál nem minden esetben követi ezt a hagyományt, viszont minden esetben betartják a keresztény hagyományokat.

Óriási esztétikai kalandnak ígérkezik a ma hagyományosan elfogadott keresztény ábrázolásmódok (kék, fehér) mellett megismerni az elmúlt évszázadok színekben, formákban, témákban gazdag Mária-ábrázolásait, azt a pompát, amit Szűz Máriát életének, találkozásainak, tetteinek fényében a művészek megörökítettek.

Színek a Bibliában

Mózes Második Könyvének 25.4. részében Isten megparancsolja Mózesnek, hogy építse meg a Szövetség sátrát, és ehhez használjon...

Kéc selymet, veres selymet, Carmasin szinű selymet, feiér selymet, keczke szőrt”


Szempontunkból figyelemreméltó a veres és a Carmasin(karmazsin) színek megkülönböztetése: feltételezhető, hogy két különböző vörös árnyalatról volt szó, és a Carmasin itt valószínűleg a bíbor (kékesvörös) színre utal, ami a Biblia keletkezésének idején ismert szín és festési eljárás volt a Közel-Keleten. Történeti érdekesség a 16.századi magyar színelnevezések írásmódja is: kéc (kék), feiér (fehér).

Jelenések Könyve
János evangelista az i.u. 7. században írt művében, a Jelenések Könyvében megörökítette korának színszimbólumait is.

Az Apokalipszis négy lovasa (6.1.) közül az első a Hódítás (leigázás) fehér lovon jön, vöröspej lovon a Háború, feketén az Éhínség (szegénység) és sárgás-fakó lovon a Halál.

 

Az Apokalipszis lovasai

 

Jobbról balra: a Hódítás (leigázás) fehér lovon jön, 
vöröspej lovon a Háború, feketén az Éhínség és fakó lovon a Halál.
V.M.Vasznyecov orosz festő (1848-1926) képe

Túlvilág

Az európai kora középkorban az ördögöt a fekete és szürke mellett sötétkékkel is ábrázolták, mivel e színeket sokáig egy kategóriának tekintették. A pokol és ördög másik klasszikus színe a vörös, ebben az összefüggésben a tűz, büntetés, kínszenvedés színbeli kifejezése. Ismerünk zöld ördög- ábrázolást is, ez sem lehet élő ember testszíne, akárcsak a kék.Bonaiuto 14.századi festő fantáziadús freskóján (a firenzei Sta.Maria Novella templom Spanyol kápolnájában látható) a kék mellett narancsvörös és sárga ördögöt is ábrázolt. (Pastoureau 2012:60)

 

 

 

 

Mennyország- és pokolábrázolások

   

Mennyország
(H.Bosch kép részlete, 1490 k.)

Pokol: fekete és vörös 
(középkori miniatúra

 

 

Angyali üdvözlet
(El Greco festmény részl., 1600)

Kék, vörös, sárga ördögök
(Bonaiuto freskójának részlete)

 

 

 


Kék


A mennyország és az angyalok a keresztény kultúrkörben fehérek, majd a középkor vége felé megjelenik a ragyogó kék is, mely a földhöz közelebb eső égi szféra angyal-lakóinak színe, a földi világban pedig a királyé. Mindkét szín a tisztaságot és bűntelenséget jelképezte. A kék régebben az ördög színe volt, így ugyanaz a szín két, egymással teljesen ellentétes jelentésű fogalomhoz tartozhatott. A kék a későközépkori (12-15.sz. gótikus) szellemiséget reprezentálja.

A középkor vége felé lett a kék és arany a kereszténység színe.

A 16.században V. Pius pápa írta elő a festőknek, hogy Szűz Máriát piros ruhában és kék palástban ábrázolják. Az előírásban több hagyomány is megerősítést nyert: a középkorban a keresztény (ahogy több más) vallás szimbolikájában is, a kék az égi hatalmakhoz kapcsolódott.

 

 

   

Jézus ruhája piros és kék,
a Gonosz sárgát visel
(Liberale da Verona képe, 14.sz.)

Szűz Mária ruhája piros,
köpenye kék. (Raffaello:
Madonna Palatina, 15.sz.


Katolikus egyház

A keresztény egyház a Római birodalom romjain alakult ki, bizonyos külsőségei (ruhaviselet, jelképek, színek) máig őrzik az ókori forma- és színhierarchiát. A római pápa és a főpapság viseletszíne a fehér, bíbor, vörös és arany. Európában a fehér mindig a tisztaságot jelképezi, mely lehet a hatalom, de a szegénység színe is, attól függően ki és milyen anyagon viseli. A korai egyház szertartásainak ruhái eleinte festetlen, nyersfehér vászonból készültek, ekkor a fehér a szegénység színe, hiszen a textilfestés nagyon költséges volt. Az árnyalatmentes hófehér (selyem, hermelinprém) viszont drága, és így a hatalomhoz illő.

 

Fehér

     

Korai keresztények fehérben, (római katakomba, i.u. 4.sz.)

Ferenc pápa fehér reverendában

Kopt főpap

 

 

 

 

 

 

 

Pápai öltözetek

     

XVI. Benedek a liturgiának megfelelő színű öltözetekben



A főpapok ruháit kezdetben a bíborcsigából nyert lilásvörös színezékkel festették, ahogy korábban a pogány római császár és előkelőségek tógáit. A bíboros „megkapja a bíbort” azt jelenti: beiktatják a hivatalába. Bizánc eleste után (15.sz.) megszűnt a bíbor festőanyag importja a Földközi tenger keleti feléből, és a pápa rendeletére a skarlát vette át a bíbor szerepét, ezért ma a bíborosok (kardinálisok) öltözetének színe élénkpiros.

Egyházi méltóságok

     

Püspök lilában

Püspök bíborban

M.L.Burke bíboros (kardinális) skarlátpirosban



A liturgia színei
Liturgia: egyházi szertartásrend, a papi ruhának és a templom belső díszítésének rendje, beleérve a színeket is. Az egyház történetének közel 2000 éve alatt időnként változott a liturgia, főbb fordulópontjai: 16.sz. (V.Pius) és az 1960-as évek vége.

V. Pius pápa rögzítette a latin rítusú egyház ma is élő liturgiájának színeit: fehér az Úr, Szűz Mária, az angyalok és a nem vértanú szentek ünnepein; piros Pünkösd napján, az Úr szenvedésének és a Szent Keresztnek, továbbá a vértanúknak az ünnepein; zöld vízkereszt után; violaszín (bíborlila) az adventben és a nagyböjtben; fekete (vagy helyette a viola): nagypénteken, gyászmisén, temetésen. Használható a rózsaszín is, és az arany bármelyik színt helyettesítheti.
A rózsaszín számunkra furcsán hat, hiszen ma kifejezetten nőies színnek számít, de amikor bekerült a liturgiába bizonyosan nem tekintették annak. A reneszánsz idején (15-16.sz.) az előkelő férfiak szívesen viseltek rózsaszínt, mint a vörös finomabb, nemesebb árnyalatát. A rózsa Krisztus-jelkép is, így került be a színkánonba, és évente két alkalommal jelenik meg a templomban: Húsvét előtt és Advent harmadik vasárnapján. (Érszegi 2007)

A II. világháború után szabadabbá vált az egyházi liturgia színhasználata, és –elsősorban a nem európai országokban– többféle szín, így már a kék és sárga is előfordul.

Forrás: http://www.jezsuita.hu/, Vallás és egyház-http://www.szinkommunikacio.hu/


2017. december 13. szerda
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya