Kerpely Jenő gordonkaművész

Budapest, 1885. december 1. – Los Angeles, 1954.

 

Kerpely Jenő egy arisztokrata családban látta meg a napvilágot 1885. december 1-én. Odahaza fontosnak tartották a zenét: már gyermekkorában hegedülni, majd csellózni tanult és rendkívül tehetségesnek bizonyult. A Zeneakadémián – ahol akkoriban egyebek mellett Kodály, Bartók és Dohnányi is tanult – Popper Dávid tanítványa lett. Párizsi tanulmányútra indult, ahol összebarátkozott a pályája elején járó Pablo Casals-szal. Aztán több év London következett, de koncertezett Németország nagyvárosaiban és Hollandiában is. Élményei hatására egyre inkább a kamarazenélés felé fordult.

1908-tól újra Budapesten találjuk, ahol egy évvel később Waldbauer Imrével – egy kitűnő hegedűművésszel –, illetve Temesváry Antal második hegedűssel és Molnár Antal brácsással vonósnégyest alapítanak. Ez a formáció bizonyos tagcserékkel négy és fél évtizedig keltette életre a zeneirodalom legszebb darabjait – elképesztő munka árán.

Érdemes felidéznünk Molnár Antal 1979-ben adott interjúját, aki a Bartók és Kodály által újonnan írt vonósnégyesek próbájára így emlékezett: „(…) 1909 tavaszától egészen 1910 tavaszáig egyebet sem gyakoroltunk, mint a két új vonósnégyest. A Kodály-kvartettből talán 90 próbát tartottunk, de a Bartóké nehezebb volt, abból több mint százat. Minthogy pedig Waldbauernek az volt az egyik alapelve, hogy csak azt lehet igazán jól játszani, amit az ember kívülről tud, időnként, már úgy az 50. próba körül becsukta a kottát, s azt mondta: betenni a kottát. Becsuktuk. Végigjátszottuk mind a két darabot kívülről. Annyira tudtuk, hogy én például a két vonósnégyesnek a brácsaszólamát máig is betéve tudom."

Nem csoda, hogy a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes nevéhez fűződik Bartók és Kodály efféle műveinek összes ősbemutatója.

Amikor koncertteremben szól a cselló

A Nyugat 1911. évi 1. számában Bálint Aladár „Kerpely Jenő” című cikkében így ír játékáról:

„A zenekarból széles menetű, mélyen búgó dalolás ömlik kifelé. A cselló dalol. A többi hangszer fölé emelkedve szárnyra kél, nem tudom, honnan szakadtak ide a hangok, hol végződik útjuk: magasba ér-e vagy pedig céltalanul elpusztul? Csak a hangok zengését hallom.

(…)

Érzéseit nemes tartózkodással sohse fokozza le szentimentális álérzések szintjére. A mesterségét komoly szeretettel művelő ember mondja el nekünk élményeit. Megfontolva, ingadozás nélkül, mint aki magától értetődő, egyszerű dolognak látja mindazt, ami sokakat megizzaszt és belekerget a kétségek torlaszába. Sokszor úgy hallom, olyan közel érzem magamhoz a hangokat, mintha valahonnan apám szólítana.

Ez az a játék, mely elfeledteti velünk a technikát; a vonalak, a kottafejek eltűnnek, eltűnik minden, ami kérget von a mélységekből fölbuzogó forrás tükre fölé, az örök emberi következik ezután. Lefoszlanak rólunk az idegen kötelékek és csak emlékeink élnek, egy arcot, egy kézmozdulást látunk, egy eltemetett félórát élünk át ismét.

Férfi kezébe került ez a kiválóképpen férfias instrumentum. A cselló hangja odavezet hozzá, elém tűnik keményrajzú feje; amely masszív, amilyen a játéka.

Írjak arról, hogy Kerpely Jenő ma a legerősebb muzsikusaink egyike? Tudjuk.”

A háború közbeszól

Miután kiütött a háború, Kerpelynek is be kellett vonulnia, 1916-ig kint van a fronton, amikoris visszaküldetett Budapestre az 1. honvéd pótzászlóaljhoz. Inter arma silent Musae: a vonósnégyest, ami éppen elindult a világhír felé Kodály és Bartók darabjaival együtt félre kellett rakni, egyenruhát kellett ölteni a haza szolgálatában.

Inter arma silent Musae? E kép tanúsága szerint talált alkalmat és helyet, hogy játsszon. Kerpely Jenő korának ünnepelt művésze, otthonról hozott zeneszeretetével most itt ül –póttartalékos őrvezető – csillagokkal a gallérján, sapkával a fején, hatalmas kincstári kabátban, valahol – Isten tudja hol – egy tábori konyhán szalma és merőkanalak között, (az alumínium dobozokban az ebéd van – megeshet, az egyetlen étkezés a következő 48 órában) és játszik.

Játszik a tőle megszokott szépséges hangon. Játszik, még ha nem is gyakorolhatott annyit, mint korábban.

Játszik a katonáknak. Van közöttük tiszt, aki talán hallotta őt korábban a Zeneakadémián. Altiszt és legénység, a gazdasági hivatal rubrikahuszárai vagy éppen lövészárok napszámos – ők odahaza viszonylag keveset hallhattak efféle muzsikát. Valószínűleg senki sincs közöttük, aki tudná, ki a művész. Ők csak a zenét hallják.

-   *  -

„…mostanában a legjobb gordonkás az akadémiában" – írta róla Bartók Béla 1902 novemberében egy levelében, néhány nappal azelőtt, hogy korábbi futó pozsonyi ismeretségüket Gruber Emma szalonjában felújították. Kerpely Jenő 1901 és 1905 között David Popper növendéke volt a Zeneakadémián, de két tanéven keresztül (1903-tól 1905-ig) a gordonka szak mellett zeneszerzést is tanult Hans Koesslernél.

 

Hangszerjátékának virtuozitása és átütő előadói tehetsége révén már diákévei alatt a budapesti kamaraestek egyik állandó szereplője volt, a legjobbak – köztük Bartók és Dohnányi – partnereként. Nevét 1910-től jegyzi a zenetörténet, amikor Waldbauer Imrével, Temesváry Jánossal, Molnár Antallal megalapította a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyest, amely 36 éves működése alatt a klasszikus vonósnégyes- és vonós-kamarazene irodalom mellett a kortárs zene világhírű hírű tolmácsolója lett. Csáth Géza később Bartók és Kodály fegyvertársainak nevezte a vonósnégyes tagjait. Indulásuk összekapcsolódott a két zeneszerző 1910 márciusában megtartott egy-egy szerzői estjével, melyeken többek között Kodály Gordonka-zongora szonátája (Kerpely és Bartók tolmácsolásában) és Bartók Zongoraötöse mellett mindkét zeneszerző I. vonósnégyese is elhangzott. A század első évtizedeiben végzett népszerűsítő munkájuk értéke szinte felbecsülhetetlen: Bartók, Dohnányi és Kodály művei mellett Debussy, Ravel, Schönberg, Milhaud, Reger vonós- és zongorás kamaraműveit javarészt a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes koncertjein hallhatta a magyar közönség.

Együttesének hangversenyein kívül Kerpely Jenő szólistaként is rendszeresen fellépett. Hubay, Dohnányi, Bartók, Szigeti és mások partnere volt, repertoárja a szóló-, a szonáta- és a trió-irodalom klasszikus és kortárs részét egyaránt magában foglalta. Játéka új művek megszületését is inspirálta. Neki szól Kodály szóló gordonkaszonátájának ajánlása, Bartók az ő számára készítette az Első rapszódia gordonka-zongora változatát.

Kerpely Jenő 1913-19 és 1929-48 között gordonka főtárgyat, kamarazenét és vonósnégyes-játékot tanított a Zeneakadémián. Bár pályájának egyformán fontos része volt koncertező és tanári tevékenysége, a Tanácsköztársaság bukása után a Zeneakadémia direktóriumában résztvevő Reinitz, Dohnányi, Bartók, Kodály meghurcolása Kerpelyt is érintette, s a Zeneakadémiára csak 10 év múlva, Dohnányi másodszori igazgatói kinevezése után tért vissza. Negyedszázadnyi tanári munkája során több mint 30 fiatal muzsikust indított el a pályán, közöttük zeneakadémiai tanár-utódját, Banda Edét és a világhírű Magyar Vonósnégyes csellistáját, Magyar Gábort.

A második világháború vége egyúttal a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes működésének lezárulását is jelentette. Utolsó hangversenyükön 1946-ban – több mint öt évvel a Kolisch Quartett által játszott londoni premier után – még bemutatták Budapesten Bartók 6. vonósnégyesét, majd az együttes feloszlott. Waldbauer Imréhez hasonlóan 1948-ban Kerpely Jenő is emigrált, és az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Pályájának sajátos tragikuma és a korabeli hanglemezgyártó társaságok pótolhatatlan mulasztása, hogy sem szóló-, sem kamaramuzsikusi játékáról nem maradt fenn dokumentum: Kerpely Jenő és a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes művészi nagyságának emlékét ma már csak a kortársak visszaemlékezései és a hangversenykrónikák őrzik.

 

Forrás: www.csaladhalo.hu, Szitha Tünde

 

 

 


2017. december 15. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya