J. Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán

 

1. Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

2. Bizony mondom néked: ma velem leszel a Paradicsomban.

3. Asszony, ímhol a te fiad. Ímhol a te anyád.

4. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?

5. Szomjúhozom.

6. Elvégeztetett.

7. Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.

 

 

Manapság még mindig a 19. század optikáján keresztül pillantunk a bécsi klasszika zenéjére – azon az optikán, amely a zenei hierarchia csúcsára a tisztán hangszeres muzsikát helyezi. Haydn vagy Mozart egyházi zenéje ennélfogva zeneéletünk peremére szorul. Jószerivel az egyetlen kivétel a Musica instrumentale sopra le 7 ultime parole di nostro redentore in croce, ossiano 7 Sonate (…), mely a szakrális és hangszeres mű unikális műfaját képviseli, de amely szerzője jóvoltából később mégis túlnőtt műfaji határain. Valójában egyszeri, besorolhatatlan mű; szerzője sem tehetett mást, mint hogy egyszerűen „hangszeres zene” névvel jelölte (az alcímben közölt „szonáta” megjelölés itt tulajdonképp szintén nem mond többet, mint hogy a ciklus hangszeres darabokból áll). Voltaképp szakrális, de nem liturgikus zenéről van szó, mely nem a kanonikus rítusokhoz kötődik. A ciklus az andalúziai Cádiz városából érkező egyházi megrendelésnek köszönheti létrejöttét.

 

A megrendelés és a bemutató (1787) különleges körülményeire maga a szerző emlékszik vissza 1801-ben: „Mintegy tizenöt évvel ezelőtt felkért egy cádizi kanonok, hogy komponáljak zenekari művet Jézus utolsó hét szavára. Akkoriban szokás volt, hogy minden év húsvétján oratóriumot adtak elő a cádizi katedrálisban, s nem csekély mértékben járult hozzá az előadás hatásosságához az alábbi rendezés: a katedrális falait, ablakait és oszlopait fekete lepellel vonták be és csupán egy, középen lógó nagy lámpa világított a szakrális sötétségben. Délben minden kaput bezártak; akkor szólalt meg a zene. Megfelelő előjáték után a püspök felment a szószékre, elmondta a hét szó egyikét, majd elmélkedést fűzött hozzá. Amikor befejezte, lejött a szószékről és az oltár előtt térdre borult. Ezt a szünetet zenével töltötték ki. A püspök másodszor, harmadszor etc. is fölment és lejött, és beszédének befejezése után mindannyiszor zene szólalt meg.” (Az egykori szertartáson részt nem vevő, idős Haydn emlékezetét csak abban kell kiigazítanunk, hogy az előadás helyszíne nem a katedrális, hanem a Santa Cueva barlangtemplom volt – egy olyan tér tehát, melynek rejtettsége és homálya már eleve eszményi helyszínt kínált a misztikus meditáció számára.)

 

Haydn feladata tehát egy már élő rítus kereteinek kitöltése volt; a helyi hagyománytól csupán abban tért el a megrendelő, hogy oratórium helyett ezúttal tisztán hangszeres zenét kért, pontosabban olyan zenét, melynek szövege a tisztán hangszeres előadásban látenssé válik. A leírásból kitűnik, hogy a hét szonáta, melyet a d-moll sötét passióhangján szóló bevezetés előz meg és a kereszthalált követő földrengés ábrázolása zár le, a szószékről felhangzó meditáció folytatásának és elmélyítésének szerepét játszotta, és mintegy az ima csöndjének adott hangot. A szöveg nélküli ima intenciója korántsem csak eszmei értelemben valósult meg a kompozícióban: a Vulgata „szavai” (valójában mondatokról van szó) ténylegesen ott bújkálnak a zenében, hiszen az első néhány evangéliumi szó latin alakja rendre ráénekelhető a tételnyitó motívumok első hangjaira. A motívumokon végzett különböző kompozíciós eljárások ezért voltaképp a „szavak” retorikai kifejtéseként értendők. A megrendelő a tételek lassú tempóját és egyenként tíz percnyi hosszúságát is megszabta. Aligha akadt kortársa Haydnnak, akinek az egymást követő nyolc lassú tétel egyhangúságát ilyen tökéletesen sikerült volna elkerülnie.

 

A földrengés madrigalisztikus ábrázolását leszámítva a ciklusban nagyon kevés törekvés mutatkozik a szenvedéstörténet mozzanatainak képi megjelenítésére – egyedül a Sitio („Szomjúhozom”) száraz pizzicatói számítanak kivételnek. Drámai hatások vagy érzelmi reflexiók helyett Haydn őszinte, egyszerű és népies vallásosságán átszűrt meditációs zenéket hallunk tehát a négy evangéliumból összeállított utolsó krisztusi szavak felett.

 

Haydn maga is érezte művének rendkívüliségét, és mindent megtett, hogy szélesebb körben terjessze: így jött létre az eredeti zenekari változatból többek között az általa készített vonósnégyes-változat, amely vonószenekarra vetítve a jelen felvételen is elhangzik. A mű utótörténetének azonban ezzel nincs vége. Händel-élményekkel fűszerezett második angliai útja után, 1795-96 során Haydn Van Swieten báró német szövegére kórusszólamokat komponált a zenekari műhöz. A szent szavakhoz fűzött kommentár tehát, mely eredetileg a mű előtti prédikáció alakjában hangzott el, itt, a vokális változatban költői formában mintegy a műbe integrálódott. Maga a „hét szó” e változatban az egyes tételek előtt, a cappella hangzik el német nyelven. A mű különleges sorsát példázza, hogy az eredeti koncepció végül a Händel-kultusz nyomán kibontakozó nemzeti nyelvű oratórium műfajába nőtt bele, és ezzel mintegy utat nyitott Haydn két kései világi oratóriuma előtt.

 

 

Forrás: Dolinszky Miklós

 

 


2017. december 17. vasárnap
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya