Szőllősy Nina (Kecskemét, 1843. máj. 29. – Balatonfüred, 1861. febr. 20.): színésznő, írónő.

 

Édesapja Szőllősy Mihály igazgató, színész, édesanyja, Tamási Judit is színésznő volt. Gyerekkorában már szerepelt apja társulatában.  Nina az 1850-es években a győri, pápai, veszprémi közönség kedvence, Balatonfüreden többször is játszott Latabár Endre társulatában.

Szép tehetségű színésznő – ki a vígjátékokban oly kedves jelenség” – írta róla a Hölgyfutár (1857. nov. 16.).  Apja szerette volna, ha drámai szerepekben is sikert arat, de hangjának nem volt átütő ereje, operettekben és népszínművekben viszont kitűnő volt. Alkata és tehetsége a népszínművekben érvényesűlt igazán.

Színpadi jutalomjátéka Győrött volt (1860. márc. 31.) a Cserny György (Mátray–Róthkrepf G.–Balog I.) c. drámában.  Szőllősy Nina a XIX. századi magyar színháztörténet egyik fiatal színésznő–reménysége volt.

 

Hölgyfutár 1857. évfolyam

„Végre némely darabokat feláldoz érdekeinek, az által, hogy Szőllősy Nina kisasszonnyal, szakmájába nem eső drámai szerepeket is játszat, s neki, (nem tekintve tehetségére), mindig tündöklő és kiváltságos szerepeket keres,, ha bár a szép tehetségű színésznő – ki a vígjátékokban oly kedves jelenség – a drámában nincs egészen a helyén, miután ilyenkor játékában színi erő helyett néha erőszakot látunk”

 

A költőnő

A 18. század végétől különböztették meg honi irodalmunkban a pályatársak a nőköltőket a férfiaktól; talán, mert ebben az időszakban vált el líránkban a nőies és a férfias jellegű költészet.

Szőllősy Nina elsősorban tehát színésznő volt, de 16 évesen már publikálta elbeszéléseit, verseit, a Játékszíni Emlényekben (1860, Magyaróvár, Eltűnt remény); a Győri Közlönyben (1860, Egy fehér rózsa története). Halála után költeményei a Hölgyfutárban (1861–62). F.Sz. Marcsa (Bayard–Saint–Georges: Marcsa az ezred lánya) láttak napvilágot. Művei a kor hangulatát, érzésvilágát tükrözik, s az bennük a megdöbbentő, hogy a komor, a halál közelségét érzékeltető műveket egy 16–17 éves fiatal lány írta.

 

Szőllősy Nina: Őszi éjszaka 



 

Tiszta, fényes őszi éjen, 


Mikor a nap alszik mélyen, 


Gondolatokba merülve 


Nézek a világos éjbe. 


Néma, csendes a természet, 


Zaja, gondja elenyészett. 


Csak az óra ketyegését 


Hallom – ezt a szívverését

Az időnek. 



 

 

Nézem, nézem a nagy éjet: 


Olyan fényes, – mégsem éget. 


Mi lehet az a fény?

Tán a 
Mélyen alvó napnak álma? 


De hisz a nap forró lelke 


Oly hideget álmodnék-e, 


Mint az a fény, az a csillag, 


Mely a dérvirágon csillog, 


S rezgve reszket? 



 

Nem csillag az, nem is álom, 


Mely úgy átfénylik a tájon: 


Sárga lomb, hervadt virágok, 


Tört remény, kihamvadt vágyak 


Bús arcára

Süt a fájó emlékezete a

Holdvilága.

 

Szőllősy Nina elsősorban színésznő volt, de mindemellett számos „beszélyt”, költeményt is írt. Művei a kor hangulatát, érzésvilágát tükrözik, s az bennük a megdöbbentő, hogy a komor, a halál közelségét érzékeltető műveket egy 16–17 éves fiatal lány írta. Ebben alighanem szerepet játszott az is, hogy tisztában lehetett az őt végül sírba döntő betegsége (halálának oka „tüdővíz” volt, ez jelenthette a tuberkulózist, de a tüdővizenyő rövidítését is) súlyosságával.

Több művét a Játékszíni Emlényekben (1860, Magyaróvár, Eltűnt remény), a Győri Közlönyben (1860, Egy fehér rózsa története), a Családi Körben és az Emília Évkönyveiben tette közzé.

 

1860 nyarán tüdőbetegen, gyógyulást remélve ment özvegy édesanyjával Füredre, hiába remélt gyógyulást, ősszel már nem tudott elutazni, 1861. február 20-án meghalt. Halálának oka „tüdővíz” volt. Ez tulajdonképpen jelenthette a tuberkulózist, de a tüdővizenyő rövidítését is.

Sírköve a balatonarácsi  ótemetőben ma is látható. Sírja  néhány hónapig jeltelen volt, de tisztelői gyűjtést indítottak egy vörös márvány síremlék feállításrára, amelyet még 1861. augusztus 5-én ünnepség keretében avattak fel, a síremléket az akkori litéri kálvinista lelkész, a későbbi püspök

Pap Gábor sorai ékesítik: 


„A szív önnön tüzében hamvad el 


Ha szenvedélye égő lángra gyúlt: 


Így lángolál a színművészetért 


S kiégett benned fényes csillagunk. 


Nemes tüzed a sír felé sodort, 


A por lehullt, a lélek égbe szállt! 


A színművészetért tisztelői itt 


Könnyezve mondanak áldást reád.” 



 

Augusztus 11-én a nyári színkörben, az Arénában színházban emlékestet tartottak, amelyen Felekiné Munkácsi Flóra szavalta a Szőllősi Nináról írt verset.

A Balaton-Füredi Napló közölte a gyászbeszédeket, a verset. Az eseményről szóló beszámolóját így fejezte be: „Veszteségünk, melyet az ég az ifjúságában elhunyt s mindenki által szeretett ifju leány halála által reánk mért, kétségtelenül nagy; mintha a virágos kertből a legszebb rózsatőt csavarta volna ki a dúló vihar. Ámde a veszteséget a vigasz szavai enyhítik, melyek azt sugallják, hogy a nemes példákon [...] lelkesülni fogunk és az elhunyt nyomdokait követve, annak emléke is megmarad szívetekben.”

A lelkes szavak ellenére az idő múlásával a színésznő emléke természetesen elhalványult. Blaha Lujza 1904-ben megjelent naplójából tudjuk, hogy ezekben az években Szöllősi Nina sírja már gondozatlan, látszólag elhagyatott volt. Elhatározta, hogy a sírokat ő fogja ápolni, hiszen Szöllősi Ninát személyesen is ismerte. Blaha emlékezett rá, hogy gyermekszínészként irigyelte a nála néhány évvel idősebb, de még mindig babáival játszó színésznőt.

Blaha Lujza írta:

„mint mellbeteg, üdülést keresendő jött Füredre, az ősz beálltával már nem tudott onnét elutazni, s a tél folyamán ott halt meg.”

 

1979-ben Szekér Ernő és támogatói a temető félreeső részén álló, olvashatatlan szövegű síremléket megtisztították, rendbe tették, megkoszorúzták.

 

Műveinek utóélete

Halála után költeményeiből a Hölgyfutár közölt egy csokorravalót (1861–1862). A fiatal művésznő emlékét őrzi Zobor (Atádi Vilmos, 1821–1865) költeménye, a Szőllősy Nina porain (1861. február 21.). 

Összegyűjtött munkáit (költeményeket, novellákat, naplótöredékeket) mentora, Ozoray Árpád szándékozott kiadni 1861-ben, de ez mégsem valósult meg. Ugyancsak az ifjú színésznő–költőnő emlékének (is) emléket állít Fáylné Hentaller Mariska 1889-ben Budapesten megjelent

A magyar írónőkről című könyve, amely mindemellett még két Szőllősy Nina-verset is közölt. 

Az alkotónő költői életművét a XX. században első alkalommal nyilvánosan a Weöres Sándor–Károlyi Amy költőházaspár mutatta be a Három veréb hat szemmel című költészettörténeti antológiában 1977-ben, majd második alkalommal ugyanezen kötet második kiadásában, 1982-ben.2) 


 

Forrás: baratno.com, Magyar Színművészeti Lexikon, www.nokert.hu, Füredi História

 

 

 


2017. december 15. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya