Az orgona és Magyarország

 

Egyes hangszertörténészek szerint az ókor alexandriai görög fizikus mérnöke, Ktészibiosz Kr. e. 250 táján találta fel az orgona ősét, a víziorgonát. Így az ókornak már volt egy olyan fúvós, billentyűs hangszere, amelyen több szólamú zenét lehetett játszani. 

Pár száz évvel később, 228-ban kapott ajándékba egy víziorgonát az aquincumi tűzoltótestület.

Az orgona kapcsán értesülünk az első aquincumi orgonaművésznőről is, akit Aelia Sabinának hívtak. A megmaradt sírfelirata szerint: "Alakja örökké él az emberekben, mert gyakran és kedvesen meg-megszólaltatta orgonáját!" 

Bár a magyar orgonakultúrának nem igazán része e különleges leletünk, mégis büszkén őrizzük ezt az egyedülálló hangszertörténeti emléket. Bizánc ókori muzsikájában az orgonát a cirkuszban és a színházban használták.

V. Konstantin bizánci császár ajándékba küldött egy díszes, drága orgonát 757-ben a frank uralkodónak. Ettől az időponttól számítják az orgona európai történetét és elterjedését. A keresztény kultúrával együtt a gregorián ének és az orgona is fokozatosan eljutott egész Európába. A római és frank gregorián iskolák a Kárpát-medencében is tért hódítottak. Magyarországon ez a folyamat Szent István korában folytatódhatott. Az esztergomi és a többi székesegyházban, bazilikában valamint a pannonhalmi bencés kolostorban kórusiskolák működtek. 


 

Az 1200 táján keletkezett ún. "Lengyel krónika" szerint Szent István király és a lengyel fejedelem találkozásakor egy "organumon" játszottak. Valószínű pedál nélküli kis orgonáról lehet szó, amit pozitívnak is neveztek. A 13-14. század fordulóján már egyre több, gazdagabb helyen építtetek orgonát a királyi Magyarország területén. Korabeli orgona ábrázolást láthatunk a 13. Századból származó miniatúrán, Szent Erzsébet imádságos könyvében. A 14. századból már név szerint is ismerünk egy-egy orgonaépítőt: pl. a nagyszebeni Renysper Istvánt, aki a Zemplén megyei Lelesz község templomába épített új orgonát. Renysper 1367-ben beperli a leleszi prépostot, mert nem fizette ki a kész orgonáért járó 40 aranyforintot és az ígért lovat sem kapta meg. Hamarosan ennek az ellenkezőjére is találunk példát a történelemből: 1469-ben Vetési Albert veszprémi püspök megbízza a Miklós nevű orgonamestert, hogy a székesegyházába orgonát építsen. Miklós vállalta is a megbízást, de aztán a felvett pénzzel kereket oldott. Végül a király rendelte vissza Miklós mestert Veszprémbe. 



Mátyás király reneszánsz budavári és visegrádi udvarában lévő orgonái arról voltak híresek, hogy sípjai ezüstből készültek. A török veszedelem és hódoltság mintegy 150 évig megállítja sok mással egyetemben az orgonaépítészetünket. A Felvidéken és Erdélyben az orgonakészítés azonban a török hódoltság ideje alatt tovább fejlődött. Levéltári adataink már a 14-15. századból több orgonaépítő-orgonista szerzetesről is tesznek említést. A 16. századi kolostorokban gyakran olyan orgonaépítő szerzetesek is működtek, akik nemcsak javí-tásra, karbantartásra, hanem új orgonák építésére is vállalkoztak. A csíksomlyói ferences szerzetes, Kájoni János (1629/30- 1687) zeneszerző, orgonista, a népénekek és népdalok gyűjtője, ilyen orgonaépítő hírében is állt. Hazánk legrégibb - máig fennmaradt - orgonáját a soproni Szent György templom őrzi. E legbecsesebb műemlékorgonánk építője a bécsi Johann Woeckerl, aki 1633-ban fejezte be hangszerét.

A török kiűzése után az ország nyugati felében egyre több orgonaműhely alakul, Caspar Burchart (+1758) Győrben, Jetter Jakab (1743-1788) Kőszegen dolgozik munkásaival. Orgonáikat mechanikus csúszkaláda rendszerben építik fel, többnyire pedállal, egy-két manuállal, 15-20 regiszterrel. De építenek falusi orgonákat is pedál nélküli, kis pozitívot, hátuljátszós hangszereket. Ilyen kisebb hangszert rajzolt meg 1779-ben Corte József budai orgonaépítő. A barokk orgonák nagy részét a külföldi orgonaépítők állítják fel, akik Magyarországra jöttek letelepedni, mivel kevés szakember volt ebben az időben hazánkban. Ekkor építette fel a prágai születésű Janicsek József nagyorgonáit a pannonhalmi bencés apátsági templomban és a kalocsai székesegyházban. Ugyancsak jelentős mestere volt a késő barokknak a Pesten letelepedett morvai származású Herodek József, aki a budapesti belvárosi római katolikus templomban és Szarvason, az evangélikus Ótemplomban építette fel csodálatos látványú, díszes, nagy orgonáit. 

Ez a tendencia a 19. században is jellemző. Az Egerben letelepedő salzburgi Ludwig Mooser klasszicista orgonái máig is dícsérik tervezőjük, építőjük monumentális alkotását pl. az esztergomi és az egri bazilikában. Pesten 1836-ban önálló hangszerkészítő céh alakult meg, tagjai között számos orgonakészítő, vagy ahogy ebben az időben írják orgonaművész is található. A 19. század folyamán már egyre több magyar nyelvű orgonaépítő szorgoskodik e ritka szakmában. Az orgonaépítők gyakran püspöki székhelyeken, egyházi központokban vagy azok közelében telepednek le, hogy így könynyebben kapják meg a megrendeléseket. Kovács István Szegeden 1827-ben rendezi be műhelyét, ahonnan a környékre szállítja masszív, máig is remekül működő hangszereit, melyeket többnyire klasszicista orgonaházba épít. 

A magyar orgonaépítők hangszerei különböző ipari vagy egyházi kiállításon hívták fel az érdeklődök figyelmét. Az l848-ban rendezett pesti kiállításon mutatkozott be a nagyváradi születésű Komornyik Nándor, aki orgonaműhelyét a pesti Király utcában állította fel. Rövid élete során 109 orgonát készített a történelmi Magyarországra. Szalay Károly székesfehérvári orgonaépítő 1855-ben készítette el a tordasi evangélikus templom 8 regiszteres orgonáját. Erről írták: "Ezen orgona készült egy és fél évig, mivel az építő művész ... minden segítség nélkül maga készítette. Minden, ami az orgonában van, az ő munkája. A tordasi templomban 4 hónapig dolgozott rajta, s miután befestette és tökéletesen elvégezte, felszenteltetett." Szalay Károly orgonamester az orgonaépítés minden munkafolyamatát, csínját-bínját egyedül el tudta készíteni. 

Jeles mesterek, műhelyek gondos munkájukkal világhírnevet szereztek a magyar orgonakultúrának. Dangl Antal és Fia cég (1840-1909) nemcsak a Zeneakadémián 1882-ben felépített orgonájával lett híres, amelyről Liszt Ferenc is elismerően nyilatkozott, hanem az Operában és a Mátyás templomban felállított hangszereivel is.

 A Zeneakadémia 1907-ben átadott Liszt Ferenc téri épületében állították fel hazánk első koncertorgonáját (négy manuálos, 74 regiszteres), amelyet a német Heinrich Voit Söhne durlachi (Németország) cég készített a főiskola nagytermébe. Így a templomi orgonahangversenyek mellett a koncertteremben is helyt kapott az orgona. 

A 19. század közepétől kezdve egyre több folyóirat tudósít az épülő orgonákról. A cikkekben gyakran közlik az orgona hangképét (diszpozícióját), szerkezetét és egyéb sajátságát, sőt néha kritikai megjegyzéseket is olvashatunk. A magyar orgonaépítők vándorútjaik során nemcsak az osztrák fővárosban, Bécsben álltak meg tudásukat gyarapítani, hanem Németországba sőt még Franciaországba is eljutottak. Angster József a világhírű Cavaillé-Coll párizsi műhelyében vértezte fel magát a szakma legfejlettebb technológiájával, tudásával, és ezt az orgonakultúrát hozta magával, hogy hazánkat felzárkóztassa európai színvonalra. A magyar orgona történetében ő volt az első orgonaépítő, aki hangszeréről könyvet írt. (Az orgona története, lényege és szerkezete. Pécs, 1886.) Angster műhelye, gyára - generációkon keresztül - a több mint 1300 orgonájával a magyar orgonaépítészet javát alkotta meg. Ez az orgonagyár építette fel hazánk mindmáig legnagyobb orgonáját is, a szegedi Dóm nagy öt manuálos hangszerét. 

A kapitalista ipari fejlődés az orgona iparunkat is átalakította. A 19. század végére már négy orgonagyár versenyez egymással: az Angster József és Fia Orgona és Harmóniumgyár pécsi műhelye majd gyára (1867-1950), Országh Sándor és Fia műhelye majd gyára (1861-1920) Pesten később Rákospalotán. A jägerndorfi Rieger Testvérek 1894-től Budapesten leányvállalatként működtették orgonagyárukat, amely 1952-ig használhatta nevét (később állami állalat, majd magántulajdonú Aquincum Kft. lett), végül a temesvári Wegensten Lipót és Fia Orgonagyár 1888-ban alapítja első műhelyét. A gyár 1949-ig létezik. Orgonagyáraink termelése folytán orgonaállományunk egyre gyarapszik. A 19. század és a 20. század elején beindult mennyiségi fejlődésünk az I. világháború idején megtorpan. 

A világháború során a honvédelmi miniszter 1917-ben elrendelte az orgonák homlokzati sípjainak hadi célokra történő leszerelését, eltulajdonítását. Ezt a síprekvirálást a történelmi Magyarország területén 8 orgonaüzemnek kellett elvégezni. A kiszerelt homlokzati sípok az Országos Fémközpont tulajdonába kerültek. Ennek kapcsán a Műemlékek Országos Bizottsága az orgonák műemléki védettsége címén mentesítette a régi orgonákat a rekvirálástól. Ekkor alakul meg az Országos Magyar Organológiai Társaság is, amely az orgona magyar barátait tömörítette egyesületbe. Ez a társaság adta ki az első Magyar Orgonaépítési Szabályzatot. 

Az orgonák általában a templomi, vagyis az egyházzenét szolgálják. Orgona oktatásunk felsőbb szintű, intézménye 1882-től indult be a Zeneakadémián, ahol 1920-tól külön tantárgyként bevezették az orgonaismeret oktatását is. Ettől kezdve az orgonaművészek egyre nagyobb igényekkel léptek fel az épülő orgonákkal szemben. Ezt támogatta a Zeneakadémián 1926-ban létesült egyházzenei tanszék is. Az 1920-as évektől egyre több híradást olvashatunk az egyházi lapokban a készülő orgonákról. A hangszertörténeti kutatásokkal párhuzamosan elindul a magyar orgonatörténeti kutatás is. Művelői közül Sugár Viktor, Isoz Kálmán, Geyer József és Zalánfy Aladár nevét kell megemlítenünk. A II. világháború ezt a folyamatot megállította, s csak a 60-as években indulhatott el e témában a kutatás. Szigeti Kilián bencés tanár levéltári kutatás alapján foglalta össze a hazai orgonák történetét a Régi magyar orgonák című sorozatában. 

Az orgona szerkezete, technikai szintje, hangzása a századok során jelentősen átalakul. Különböző újabb megoldások jelennek meg, a hangerő és a hangterjedelem megnövekszik, megjelenik a dinamikai árnyalás lehetősége, a játéktechnikai segítők száma is bővül. A mechanikus csúszkaládát felváltja a mechanikus kúpláda a 19. század utolsó negyedében, majd jönnek a könnyű járású pneumatikus orgonák típusai, a pneumatikus kúpláda, táskaláda és membránláda. A technikai fejlődés vívmánya - az elektromos áram - elterjedésével a 20. század fordulója után hamarosan megjelennek az elektromos vezérlésű orgonák is. De a kisebb falvak templomaiban még egészen az 1960-as évekig pneumatikus orgonákat készítenek. A nagyobb orgonákat elektromos vezérléssel működtetik ma is. (Budapest, Mátyás templom, Szent István Bazilika, Szeged, Dóm stb.) Az 1980-as évektől pedig a komputer-technika is bekerül az orgona kelléktárába, kombinációk formájában. A trianoni békediktátum után, az 1920-as évektől az orgonaépítés válságba kerül. Az olcsó, gyenge minőségű anyagok használata a jellemző. A hangzásban az európai neobarokk mozgalom hatására nálunk is a barokk regisztereket próbálták életre kelteni az orgonaépítők. 

Az orgonaművészek, orgonabarátok, orgonaépítők és építészek nagy összejövetele volt az 1930-ban megrendezett első Budapesti Nemzetközi Orgonakongresszus. Ennek keretében a Zeneakadémián többek között Geyer József is tartott előadást. A tanácskozás főtémája az orgona teremakusztikai kérdései voltak. A többnapos rendezvénysorozaton megnézték a Szegedi Dóm új orgonáját és számos orgonakoncert is hallgathattak. A II. világháború után az orgonaépítő műhelyek kisiparosként kezdtek működni. Az 1949-1950-ben végrehajtott államosítás, a nagy hagyománnyal rendelkező gyárakat megszűntette. Ekkor zárt be a nagyhírű pécsi Angster József és Fia Orgonagyár is. A klerikális szakmának bélyegzett orgonaépítészet csak vegetált, kevés új orgona épült. Orgonakoncertek is csak ritkán voltak. A szakmához szükséges nyugati alkatrészek beszerzése is egyre nehezebbé vált. Így az orgonák minősége sok kívánnivalót hagyott maga után. Ebből a szakmai mélypontból a hetvenes-nyolcvanas években indult meg a javulás. Ekkor jött ismét divatba a mechanikus csúszkaládás orgona-szerkezet. 

Hazánk orgonaállományának felmérése, szükségessége már régóta célként lebegett az orgonisták és az orgonaépítők előtt. Ezt a munkát 1985 és 1988 között végezte el 5 orgonaművész, s ennek eredményeként elkészült Magyarország orgonajegyzéke. A műemlékorgonák feltérképezése egyre több restaurálási munkát ad az orgonaépítőknek. A rendszerváltás után az orgonaoktatás területén is változások történtek, egyre több orgona tanszak indult be a zeneiskolai, szakiskolai és főiskolai szinteken. A Zeneakadémián újra beindulhatott az 1949-ben bezárt egyházzenei tanszék és ettől kezdve a Magyar Egyházzene és a Hangszervilág hasábjain kap tájékoztatást az orgona aktuális kérdéseiről az érdeklődő közönség. Ezzel párhuzamosan újabb orgonaműhelyek alakultak, hogy a növekvő igényeket kielégítsék. Ma már sok olyan orgonaüzem van Magyarországon, amely európai színvonalon dolgozik. 


 

Forrás:dtkantorkepzo-papa.shp.hu


2017. október 18. szerda
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz