Mennyit keresett Mozart?

 

A zenészeket nem sokra becsülték a 18-19. század fordulóján, de a kiemelkedő teljesítményeknek mindig akadtak rajongói. Az olasz énekeseket, a virtuóz hangszerszólistákat és a zeneszerzőzseniket előbb-utóbb anyagilag is elismerték. Haydn jórészt még bérből és fizetésből élt, Mozart és Beethoven viszont már független művész volt.

Haydn majdnem hatvanéves koráig mindennapos robottal kereste kenyerét, kezdetben zenetanárként, majd udvari karnagyként, néha orgonistaként, és csak 1790-es angliai útja hozta meg számára az anyagi elismerést. Élete utolsó tizenkilenc évében sikerült kisebb vagyont felhalmoznia: 35 ezer guldent hagyott örököseire, két testvérére, házvezetőnőjére és számos hölgyismerősére, akikről az utókor nem minden esetben tudta kideríteni, milyen viszonyban álltak a zeneszerzővel.

A Haydnnál 24 évvel fiatalabb Mozart valamennyi kortársánál magasabb honoráriumokra tett szert, és ha nem hal meg olyan sajnálatosan fiatalon, anyagi helyzete csak erősödött volna: egyre több megrendelést kapott külföldről, ráadásul komoly mecenatúra kezdett kialakulni körülötte: magyar mágnások, illetve holland kereskedők is tervbe vették, hogy rendszeres kegydíjban részesítik a zsenit.

A Mozart körül régebben kialakult legendát, miszerint mély szegénységben és elhagyatottságban halt meg, és végül tömegsírba került, mert özvegyének, Constanzenak még tisztességes temetésre sem tellett – szóval ezt a romantikus mítoszt már rég lerombolták a zenetörténészek.

Való igaz, hogy Haydnnal ellentétben Mozart egy fityinget sem hagyott a feleségére, de nem azért, mert nem keresett sokat, vagy mert nem volt része kellő megbecsülésben, hanem mert a 19. századot előlegező bohém életet élt, már ami az anyagiakat illeti. Amit megkeresett, azt nyomban el is verte, hogy pontosan mire, az nem igazán nyomon követhető.

A korabeli viszonyokhoz képest tekintélyes és jó minőségű ruhatárral rendelkezett, halála előtt egy körülbelül 140 négyzetméteres, elegánsan berendezett lakásban élt, ahol saját fortepianója és spinétje, valamint biliárdasztal volt (ez utóbbi egy vagyonba került és egy egész szobát elfoglalt).

Egy időben saját lova volt (imádott lovagolni), ami egy nagyvárosban szintén nem tartozott az alapvető létszükségletek közé. Bécsben akkoriban bizonyos lakásokhoz istálló is tartozott, valahogy úgy, ahogy mostanság kiváltságnak számít garázst birtokolni.

Kedvelte a puncsot, a jó minőségű pipadohányt, a kávét, a biliárdot, a kártyát – valószínűleg pénzben is játszott –, rengeteget dolgozott, de a munka szüneteiben szívesen kényeztette magát. Erre pedig élete nagy részében módja is volt.

Összehasonlításképpen: egy szobalány évi 20-30, egy házi szolga 60 guldent keresett, egy inas 120-140 guldent is kaphatott, plusz évente egy rend szolgálati ruhát. A kishivatalnokok keresete 300-900 gulden között mozgott, ugyanennyit kaptak a papok és a segédorvosok. Egy néptanító 120-250 guldenért dolgozott. Friedrich Schiller egyetemi tanárként előbb csupán részesedést kapott a diákok tandíjából, majd évi 400 fixszel kezdte 1790-ben, ami aztán tizenöt év alatt 1800-ra kúszott fel. (Goethe ugyanekkor 6000 guldenért miniszterkedett Jénában.)

Mozart sógora, aki 1780-ban a Stephanskirche zenekarának sokadik hegedűse volt, kereken 20 guldent keresett, vagyis éppen annyit, mint egy szobalány. Csak akkor lett valamivel jobb a helyzete, amikor bekerült a császári udvari zenekarba, ahol kezdetben 170 guldent, majd tíz év szolgálat után 450 guldent kapott kézhez.

A sztárok helyzete persze más volt. Különösen az énekesek, főként az olaszok számíthattak magas gázsikra. Akadt olyan kasztrált, akinek egyetlen fellépésért több ezer guldent kínáltak. Mozart Bécs legjobban fizetett hangszeres szólistájának számított, egy-egy hangverseny óvatos becslések szerint alkalmanként száz-háromszáz gulden hasznot hozott neki. Egy operáért 450 dukátot fizetett neki a Nemzeti Opera, de a Cosi fan tuttéért például dupla gázsit kapott.

Nagyon sokan tettek rá kísérletet, hogy kikalkulálják, mennyit kereshetett Mozart. A legjózanabbnak tűnő számítások szerint is az utolsó tíz év mérlege meglehetősen kedvező: a zeneszerző átlagosan évi 3-4 ezer gulden jövedelemre tett szert (mások szerint ez akár 10 ezerre is rúghatott), ami fényévnyi távolságra van attól, amit akkoriban szegénységnek lehetett nevezni.

 

Forrás: figaro


2017. október 18. szerda
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz