Dohnányi Ernő hagyatéka

 

Magyarországra érkezett Dohnányi Ernő, a világhírű zeneszerző és zongoraművész amerikai hagyatéka. A zeneszerző mostohaunokája, a Dohnányi-ház tulajdonosa, Seán Ernst McGlynn úgy döntött, hogy a házban maradt teljes hagyatékot Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozza.

 

Dohnányi 1944-ben hagyta el Magyarországot, és 1949-ben telepedett le az Egyesült Államokban, ahol a Floridai Állami Egyetem zongora- és zeneszerzés professzora lett. 1960-ban bekövetkezett haláláig zenei kéziratok, levelek, fényképek, dokumentumok, könyvek, kották és egyéb emlékek ezrei gyűltek össze floridai otthonában.

A hagyaték a Dalos Anna vezetésével működő 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoporthoz kerül, amely a 2002-ben létrehozott Dohnányi Archívum gyűjteményét is megörökölte. 


(A Dohnányi-hagyaték jelenleg négy helyen található a világban: a magyarországi dokumentumok az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában, illetve a Zenetudományi Intézetben érhetőek el, az özvegy zeneszerzői kéziratokat adott a British Librarynek, ezek másolatban Magyarországon is hozzáférhetőek, illetve a Floridai Állami Egyetemen letétként helyeztek el további kéziratokat. Ezeken kívül további számos jelentős dokumentum és személyes tárgy volt még a család birtokában, ezeket adta most át Seán Ernst McGlynn.)

 

Bár Dohnányi amerikai korszaka mind életrajzi, mind zenei vonatkozásban atipikus, a kutatás eredményei számos, a korábbi alkotói periódusokban esetleg rejtve maradó kérdést válaszolhatnak meg. Ezekben az években ugyanis az idős zeneszerzınek egy számára minden tekintetben szokatlan környezetben és társadalmi státuszban kellett boldogulnia: nem vezetői pozícióban vagy nemzetközileg elismert előadómoűvészként, hanem beosztottként és kisvárosokban koncertező zongoristaként. Életét egyszerre határozta meg a politikai vádakkal való harc nehézsége, az új környezethez való alkalmazkodás igénye és az új egzisztencia megteremtésének kényszerűsége, s mindez valószínőleg a zeneszerzői termésre is hatással volt. A zenei elemzések – és végső soron a teljes dolgozat – célja tehát, hogy választ keressen olyan kérdésekre, mint hogy mit jelent az „amerikai korszak” Dohnányi zeneszerzői pályáján; mennyiben jellemzi kompozícióit az új közeghez való alkalmazkodás, illetve miképp illeszkednek ezek a művek korábbi stílusába; hogyan hatott zeneszerzıi munkásságára az egzisztenciális kiszolgáltatottság; s mennyiben befolyásolták műveinek és tevékenységének posztumusz megítélését az Amerikában eltöltött évek.

 

A megérkezés

A vízummal kapcsolatos nehézségeket leszámítva az Egyesült Államok, illetve az akkor 40.000 lelket számláló Tallahassee városa nyugalmas otthont biztosított a Dohnányi-család számára. Valószínőleg a Magyarországról való távozást követő, csaknem pontosan öt év (1944. november 24. – 1949. október 17.) viszontagságai is kedvező színben tüntették fel helyzetüket. A zeneszerző mindenesetre így fogalmazta meg első benyomásait:

„Mikor Tallahassee-t megláttam, azonnal megszerettem. Mindég mondogattam, olyan mint egy falu, mint egy gyönyörű, óriási kert. Az ősrégi tölgyfák, melyek az utat szegélyezik s melyekről az Apanisz most csüng alá, az ide-oda ugráló mókusokkal, a télen viruló kaméleák és a tavasszal nyíló azaleák, melyek buja színeikkel tündérországgá varázsolták ez[t] a várost. Minden, minden varázslatosan szép volt. És ami legszebb volt benne, hogy otthont nyújtott végre nekünk hosszas, keserves vándorlásaink során. [...] Szerettem Tallahassee-t.”

 

Első otthonukhoz, egy campushoz közeli bérelt házhoz (West Call Street 662.) Kuersteiner segítette hozzá Dohnányiékat, ám innen már 1950 karácsonyán távozniuk kellett. A kényszerő költözés híre megrázta a családot, de az albérlet elhagyása végül a vártnál sokkal jobb eredményt hozott: saját, belvárosi házat vásároltak a Beverly Court 568. szám alatt, amelyben évekig együtt élt az ötfős család. Helen 1955-ben megházasodott és Seattle-be, majd Baton Rouge-ba költözött, Julius pedig Atlantában és Athensben folytatta tanulmányait. Rajtuk kívül a Dohnányi-házban számos neves vendég megfordult: többek között Klaus és Christoph von Dohnányi, Albert Spalding, Doráti Antal és Zathureczky Ede. Dohnányi egy hétköznapja általában délelőtti és délutáni tanítással, déli pihenéssel, sok sétával – gyakran gyalog tette meg a campusra vezetı, háromnegyed órás utat –, valamint éjszakába nyúló alkotói munkával telt. Bár viszonylag aktív társadalmi életet éltek,  legjobban otthon szerette tölteni az estéit.

 

Jellemző azonban amerikai kapcsolatrendszerének természetére, hogy egyetemi ismeretségein kívül a számára is hasznos és inspiráló kötelékek az emigráció éveinél jóval korábbra nyúltak vissza. Az újabb kapcsolatok – leszámítva a hűségesebb tanítványokat – nem bizonyultak igazán bensőségesnek.

 

Az amerikai magyarok közül elsősorban Dániel Ernő, Balázs Frigyes és Doráti Antal nevét szükséges említeni. Dániel Ernő Dohnányi zongoratanítványa volt Budapesten (1939–41), emigrációja után pedig Texasban jutott egyetemi katedrához. Egykori tanárával a Stabat Mater bemutatója révén került ismét szorosabb kapcsolatba, amely az ő vezényletével hangzott el elıször. Balázs Frigyes hegedűművész ez idő tájt szintén Texasban mőködött, s több alkalommal fellépett Dohnányival az 1948–49-es amerikai turné során. Doráti Antalra, aki a zeneszerzőnek első felesége révén rokona is volt, fiatalon nagy hatással volt Dohnányi művészete, később azonban a politikai vádaktól megrettenve igyekezett kerülni őt.

 

Politikai vádak

1947 tavaszán a The New York Times több cikket közölt Dohnányiról. Az első, névtelen írás szerint a zeneszerző minden hatalmát bevetette Magyarországon, hogy nála tehetségesebb riválisai, Bartók és Kodály mőködését akadályozza. Az írásra Kenton Egon, a Waldbauer- kvartett egykori brácsása válaszolt Dohnányi védelmében. Ezt követően Havas Emil hívta fel a New York Times olvasóinak figyelmét egy New York-i, magyar nyelvű lapban, Az Emberben közölt cikkre, amely háborús bőnösnek nevezte a szerzőt. Havas írására Kilényi válaszolt, s megerősítette az amerikai hadsereg álláspontját: Dohnányit tisztázták a vádak alól.

1949 elején Göndör Ferenc, Az Ember főszerkesztője és kiadója további lépésekre szánta el magát: levelet írt Tom C. Clarknak, az Egyesült Államok főállamügyészének és Leon Goldsteinnek, az American Veterans Committee képviselőjének, melyekben felhívta a figyelmet Dohnányi vélt bűneire. A főállamügyész hivatalos válaszlevelében az ügy kivizsgálását ígérte, Goldstein pedig a magyar kormány hivatalos igazolását kérte arról, hogy Dohnányi nem szerepel a háborús bűnösök „feketelistáján”.

Mindeközben, 1949 februárjában Kilényi kezdeményezésére Dohnányi több ismerőse nyílt levélben foglalt állást a zeneszerző ártatlansága mellett: Kilényi Edward, Schwalb Miklós, Serly Tibor, Sugár Jenő, Waldbauer Imre és Weiner Leó. Kiállásuknak nem lett kézzelfogható eredménye, bár Dohnányi Tallahassee-be érkezését követően újabb nyilvános rágalmak már nem láttak napvilágot. Így az 1949/50-es évadbeli hangversenyek lemondása és az azt követő, az amerikai periódus során különböző zenei szervezetek részéről mindvégig tapasztalható elzárkózás még valószínűleg a letelepedést megelőző események következménye volt.

 

Dohnányi amerikai megbecsültsége

Az amerikai évek során tehát számos olyan, jelentıs hangversenyre sor került, amelynek sikere hosszú távon nagymértékben befolyásolhatta volna a zeneszerző további sorsát, életkörülményeit. Ennek ellenére egyik sem vált tényleges fordulóponttá, és a Dohnányi-család mindvégig Tallahassee-ben maradt, jóllehet ottani körülményeiket nem találták ideálisnak. A fellépések számbavétele és sajtórecepciója alapján jól látszik, hogy Dohnányi az egyetemi körökben lassan egyre nagyobb elismertséget szerzett, és feltételezhető, hogy ha több ideje maradt volna egzisztenciája újbóli megszilárdítására, akkor e közegen keresztül végül előkelőbb státuszt vívott volna ki magának. A nagyvárosi koncertéletbe kapcsolódás azonban egyáltalán nem járt sikerrel. Az 1953-as, kedvezı New York-i fogadtatás dacára nagyobb városokban csak alkalmanként, régi ismerősei révén léphetett fel – nem túlzás tehát azt állítani, hogy a hivatalos amerikai koncertélet lényegében ignorálta őt.

Dohnányi helyzete mégis sok tekintetben szerencsésebb volt Bartókénál. Mindenekelıtt testi állapota szempontjából: bár tallahassee-i letelepedésekor már elmúlt 72 éves, az amerikai évtized alatt néhány kisebb arcüreg- és gyomorproblémától eltekintve kitűnő egészségnek örvendett. Könnyen mozgott, szemüveget olvasáshoz sem viselt, s még a halála előtt néhány héttel lezajlott orvosi kivizsgálás sem talált nála súlyos betegségre utaló tünetet. Dohnányinak emellett állandó egyetemi állása volt a tíz év folyamán – s bár szerződését évenként újították, tudomásunk szerint ez zökkenőmentesen történt. Fontos különbség, hogy míg Bartók lakásproblémákkal is küzdött, addig Dohnányi 1950 elejétől saját házában élt,

 

1960. és 1961. július 27-ét, születésének 83. és 84. évfordulóját Dohnányi-nappá nyilvánította, s az egyetem emlékhangversenyt, az ősz folyamán pedig emlékkiállítást rendezett.

 

Forrás : hvg.hu, mno.hu, MTA honlapja, Kusz Veronika


2017. december 15. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya