Aquila János

(latinul Johannes Aquila teljes nevén Johannes Aquila de Rakespurga) német származású freskófestő és építész.

 Származásáról és életéről jóformán csak a képeiből kihüvelyezhető információkból tudunk. A freskókon hátrahagyott „Johannes Aquila” felirat voltaképpen nem művésznév (bár akként kezeljük), hanem művész státuszának jelképes megjelölése.

Tágabb értelemben ugyanis „aquila jánosoknak” a középkorban az ihletett egyházművészeket nevezték.

Radkersburg tekinthető Johannes Aquila szülőhelyének. Az 1918-ig Vas megyében fekvő Mártonhely templomának falfestményein egyértelmű utalás található Johannes Aquilára illetve festőműhelyére. A templom presbitériumának falfelirataiban Aquila utal saját személyére, megadva szülőhelyét: "Johannes Aquila de Radkerspurga oriundus" szöveggel. E felirat nyomán egyértelmű, hogy mindaddig, míg ellenkezője be nem bizonyul - ami alig valószínű -, ez a szép határmenti stájer város tekintendő művészünk szülőhelyeként.

Ő volt az első közép-európai, de talán az első európai festő, aki megörökítette saját arcvonásait a középkorban. A művész szőke haja, szőke bajsza, világoskék szeme, ovális fejformája olyan embertípust mutat, amely a nyugati Pannóniában manapság sem ritka, különösen Stájerország bortermő déli és délkeleti vidékein, melyek lágyhajlású szőlőhegyeik révén táji szépségükről híresek, nem is beszélve jó boraikról, gazdag konyhájukról és az itteni nők feltűnő csinosságáról.

Mivel önarcképén arca és viselete magyaros (a lovagias öltözék, aki sötét színű vállszíjon lógó görbe, magyaros szablya), valószínűsítik, hogy a család, de legalábbis a festő erősen elmagyarosodhatott. Iskolázottságára abból következtetnek, hogy feliratait latin nyelven írta – latin és hittanulmányait klerikusként szerezhette.

A tanulás után Ágoston-rendi építkezéseken vett részt, hogy építészetet tanuljon. Ez a hatás érezhető épületeinek alaprajzán, szerkezetén. Valószínűleg ekkor tanulhatta el a támpilléres építkezést (a magyar építészetben ez cseh hatás). Később megtanult festeni is; ekkor válhatott szokásává a feliratszalagok festése. Mindezek után Magyarország nyugati részén több faluban is felkérték a templom kifestésére.

Elsőként a veleméri Szentháromság-templom freskóit festette meg 1377–1378-ban.

1392-ben ő építette, majd festette ki a mártonhelyi (ma Martjanci, Szlovénia) templomot.

A kisnemes megrendelők ebben a két faluban megengedték, hogy egy-egy freskón önarcképét is megörökítse.

1383-89 között Bántornyán munkálkodott (ma Turnišče): 1383-ban a szentélyt festette ki, 1389-ben a templom hajóját. Itt látható egyik legismertebb munkája, Szent László legendája, önarcképének megfestését azonban a megrendelő Bánffy család nem engedélyezte.

1405-ben festette ki műhelyével a fölöstömi (ma Fürstenfeld) Augustinekirche szentélyét.

Az Ágoston-rendi templom freskói, feltehetően az 1405. évből valók. A művész nem sokkal ezután elhunyt, akkor kb. 58-60 év körül járhatott, vagyis az akkori idők életvárandóságát figyelembe véve meglehetősen magas kort ért meg. Sajnos halálának idejéről és helyéről nincsenek pontos adatok.

 

Aquila életműve a gótikus művészet nagy változásának; átalakulásának idejére esik. Ismert tény, hogy a XIV. század utolsó negyedében a gótika, korábban sokszor skolasztikus kimértsége fellazult, ami által új és egyénibb megoldások váltak lehetővé, tágabb teret nyújtva az individualizmus számára. Ez a folyamat, mely Toszkánában már a reneszánszhoz vezetett, Közép-Európában még a késői gótika keretében maradt, létrehozva annak egy megragadó, lendületes, érzésekkel teli virágzását, új művészi erőket bocsátva útjukra, meghozva az ún. "lágy" gót stílust.



Festményeinek stílusa felső-itáliai és csehországi elemeket egyesít: plasztikus figurák, perspektivikus építészeti elemek, mozgalmas drapériák, portré- és csendéletrealizmus.

Életművének vizsgálatakor abból a jogos feltevésből indulhatunk ki, hogy Johannes Aquila ez ideig ismert alkotásai nem azonosak a teljes életművel! Ez a megállapítás nem csupán feltételezésen alapszik. Aquila 1377/78-i veleméri ténykedése és a fürstenfeldi falfestmények 1405 körüli létrejötte között feltűnő időbeli hézagok mutatkoznak. Aligha gondolható, hogy a művész ezekben az években teljesen inaktív lett volna. Biztosak lehetünk abban hogy az idő múlásával több Aquila-mű kerül még elő.

 

Forrás: Brenner Vilmos, wikipédia.hu, velemer.hu

 

 A mártonhelyi Aquila-önarckép a délkeleti szentélyablak mellett található. A kép örvendetesen jó állapotban van. Itt is olvasható a művész invokációja, melyben kéri a nézőt, hogy imádkozzék érte. Aquila a képen három-címeres pajzs felett térdel. Felemelt, imára kulcsolt karjai megszakítják a szöveg szalagját. A vörösbarna háttérből kiemelkedik a lovagias öltözetű férfi, aki sötét színű vállszíjon lógó görbe, magyaros szablyát visel. Az ábrázolt férfi életkora megfelel az előbb már említett feltételezésünknek.



2017. október 22. vasárnap
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz