Arcangelo Corelli (Fusignano, 1653. február 17. – Róma, 1713. január 8.) olasz barokk zeneszerző, hegedűművész, zeneszerzői munkásságának a középpontjában is a hegedű állt, ezen a téren munkássága korszakos jelentőségű, ő a concerto grosso műfajának a megteremtője.

 

Zenei tanulmányait Faenzában kezdte, tizenhárom éves korában került Bolognába, ahol négyévi tanulás után, 1670-ben a Filharmonikus Akadémia tagja lett (száz esztendővel később a gyermek Mozart is részesült ebben a kitüntetésben). A hetvenes években állítólag megfordult Párizsban, Rómában és Münchenben, a nyolcvanas években pedig Hannoverben. Annyi biztos, hogy 1685-ben (mikor első kompozícióit kinyomtatták), már Rómában élt. Kiváló hegedűsként és jeles komponistaként nagy megbecsülésnek örvendett, amelynek Ottoboni bíboros pártfogása szilárd társadalmi alapot nyújtott. Amszterdamból, Párizsból, Londonból keresték fel a tanítványok, az ő iskolájából került ki többek között Geminiani, Locatelli és Somis. A Rómában letelepedett Krisztina svéd királynő 150 tagú udvari zenekarának vezetését bízta Corellire, a nápolyi király is több ízben próbálta – eredménytelenül – rábírni, hogy költözzék Nápolyba. A kilencvenes évek táján Modenában működött, 1708-ban pedig ellátogatott Nápolyba, ahol Alessandro Scarlatti remek operai zenekara az ő concerto grossóit is kitűnően adta elő. Ennek ellenére a nápolyi út nem járt sikerrel: a király elégedetlen volt Corelli lassú zenéivel, és Scarlatti is ellene fordult. Visszatért Rómába, itt töltötte élete utolsó éveit.  1713. január 8-án halt meg és a római Pantheonban temették el, Raffaello mellé. Ottoboni kardinális művészi síremléket állított a mesternek.

 

Corelli hegedűs volt, ezért zeneszerzői munkásságának a középpontjában is a hegedű áll. Ezen a téren munkássága korszakos jelentőségű. Egyik legismertebb, ma is gyakran játszott kompozíciója a hegedűre írt La folia variáció sorozat. Ebben két zenei sor kérdés és felelet viszonyban áll egymással. Jellemző rá a visszhangszerűség. Zenéje igen dallamos, szépek lassú tételei, meleg lírájukkal ragadják meg a hallgatót. Szonátáival iskolát teremtett. Öt sorozatban adta ki szonátáit, melyek 1-5-ig kaptak opusszámot, és minden sorozat 12-12 darabot tartalmaz. Triószonátákat tartalmaz az első négy opus (két magas dallamjátszó hangszer és continuo szerepel) az ötödik opus pedig hegedűszonátákból áll. Négy vagy öt tételesek, amik mindig lassú tétellel kezdődnek és gyorssal zárulnak. Jellemző, hogy a leírt kotta csak vázlatnak tekintendő, az előadónak stílusismeretének felhasználásával saját fantáziája alapján rögtönözve kellett előadni a műveket. „Egyedülálló lassú tételeinek minden hangjegye zseniálisan mértéktartó, a textúra nemesen áttetsző. Az arányok és hangsúlyok ösztönösen tökéletesek. Gyors tételei, táncai szinte zsigeri impulzusokként hatnak, és hatásuk különösen átütő, ha előadójuk a kor játékstílusát értő zenész. Noha templomi és kamaraszonátái is óriási hatásúak voltak, 12 concerto grossója az, aminek fenséges arányai mind Vivaldi (Op. 3) mind Handel (Op. 6) mind Bach (egyes brandenburgi versenyek) művészetében mély nyomokat hagytak.”  Georg Muffat szerint Corelli a concerto grosso műfajának a megteremtője. A zenedarabokban többnyire két hegedűt és egy csembalót állít szembe a zenekar többi részével.

 

Leszögezhetjük: Corelli sztár volt a maga idejében. De rögtön hozzá kell tennünk, hogy ez az 1600-as években radikálisan más jelentett, mint ma. Arról a korról beszélünk ugyanis, amikor gyakorlatilag a város teljes plénuma előtt zajlottak le - lényegét tekintve helyettesítve a mai médiát és szórakoztatóipart - a hitviták és a tudományos kísérletek, csakúgy, mint a templomi koncertek. Így aztán a tény, hogy Corelli a Santa Cecilia virtuózokból álló zenekarának tagja, később vezetője lett, akkoriban nem egy szűk komolyzene-kedvelő elit elismerését jelentette, hanem azt, hogy személyét és játékát boldog-boldogtalan ismerte és csodálta a féllábú koldustól a pápáig.

Noha közönsége mindvégig körülrajongta, ünnepelte és kényeztette, pszichés betegsége (bipoláris zavar) elsötétített végül minden ragyogást: dúsgazdagon és híresen, mély depresszióban halt meg

 

Forrás: Fidelio


2017. december 15. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya