Liszt és Chopin

részletek

 

„A művészet hatalmasabb, mint a művész. Típusai és hősei az ő tétova akaratától független életet élnek, mert az örök szépség megnyilvánulásai ők! Tartósabbak, mint a művész; nemzedékről nemzedékre szállnak, érintetlenül és hervadatlanul, a megváltás virtuális lehetőségeként szerzőjük számára. Mivel minden jó tettről azt lehet mondani, hogy szép tett, minden szép műről is el lehet mondani, hogy jó, hogy jótétemény. „ Liszt Ferenc

 

 

Hogyan vélekedett Chopin Lisztről:  az 1833 június 20-án Párizsban kelt levélből, amelyet Liszttel és Auguste Franchomme-mal együtt írtak közös barátjuknak, Ferdinand Hillernek:

„Úgy írok, hogy nem is tudom, mit firkál a tollam, mivel Liszt e pillanatban egyik etűdömet játssza, és eltereli figyelmemet becsületes gondolataimtól szeretném tőle ellopni azt a módot, ahogyan az én tulajdon [etűdjeimet] visszaadja.”

Hogyan vélekedik Liszt Chopinről: Liszt Chopin halála után 27 évvel, 1876 január 1-jén Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnének írt levélben:

„Senki sem hasonlítható hozzá [Chopinhez]: magányosan, egyedülállóan ragyog a művészet égboltján.”

 

Liszt és Chopin: a romantika e két kiemelkedő művészi személyiségének összekapcsolása egyáltalán nem nevezhető önkényesnek. Bár egyéniségük igen eltérő volt, számos fontos kapcsolódási pontot találhatunk közöttük mind életrajzi téren, mint zenei vonatkozásban. Kortársaik is gyakran hasonlították össze őket.

 

...

A két muzsikus útjai igen korán találkoztak: Liszt is jelen volt a közönség soraiban, amikor Chopin első jelentős nyilvános hangversenyét adta Párizsban 1832 február 26-án, ahol e-moll koncertjével (Op. 11) és Mozart Don Giovanni-jának La ci darem la mano kettősére írt variációival (Op. 2) mutatkozott be. Liszt mintegy húsz évvel később így írt erről a koncertről:

„Emlékszünk első megjelenésére Pleyel termeiben: legforróbb tapsainkat kevésnek éreztük lelkesedésünkben ilyen tehetség hallatán, mely a költői érzésnek új árnyalatával és művészetének új formáival ismertetett meg.”

Ettől az első koncerttől kezdve Chopin és Liszt barátságot kötött és számos éven át bensőséges kapcsolatot tartott fenn. Számos közös barátjuk is volt Párizsban, akik közül most csupán néhányat említünk: a zeneszerzők közül Hector Berlioz, Ferdinand Hiller, Giacomo Meyerbeer, az énekesek közül Adolphe Nourrit, Maria Malibran és húga, Pauline Viardot-García (utóbbi kiváló zongorista is volt, először Liszt, majd Chopin növendéke), az irodalom területéről id. Alexandre Dumas, Victor Hugo, Honoré de Balzac, Alphonse de Lamartine, a festők közül Eugéne Delacroix. Együtt élvezték az Operában Rossini, Donizetti, Halévy darabjait, együtt lelkesedtek Paganini művészetéért, akit Chopin már Varsóban is hallott 1829-ben. S ami még fontosabb: több alkalommal együtt léptek fel különböző nyilvános koncerteken illetve magánkörökben.

Chopin jobban szerette a szalonok bensőséges légkörét, kedvenc hangszere a finom hangzások, különleges hangszínek visszaadására igen alkalmas Pleyel-zongora volt. Liszt inkább nagyszámú közönség előtt érezte magát igazán elemében, s ő Erard zongoráit tartotta a legkiválóbbnak a telt, gazdag hangzás miatt, amely még egy hatalmas színházat is be tudott tölteni. Bár a két művész alkatilag igen különböző volt, többször játszottak együtt a nyilvánosság előtt, különösen az 1830-as évek első felében. Így például 1833-ban Chopin, Liszt és Hiller kétszer is előadta Bach Hármasversenyét, és egészen különleges lehetett az 1834 karácsonyán a Stoepel Hall-ban adott matiné, amelyen Liszt és Chopin együtt játszották Liszt (máig kiadatlan) Grand Duo-ját Mendelssohn Lieder ohne Worte témáira, valamint Moscheles Op. 47-es négykezes Grande Sonate-ját.

…...

 

Az 1830-as évek végétől kezdve Chopin és Liszt életének folyása más-más irányt vett, és barátságuk is meglazult. Többféle módon próbálták megmagyarázni, mi okozta Chopin Liszthez fűződő kapcsolatának megromlását. Az egyik ok kétségkívül a két zeneszerző magánéletében keresendő. 1836 októberében Liszt és Marie d'Agoult párizsi szalonjában Chopin személyesen megismerkedett a kiváló francia írónővel, George Sanddal, aki szerelmese, majd kilenc éven át élettársa lett. Liszt már korábban jól ismerte, nagyra értékelte és igazi művésztársnak tekintette Sandot, aki eleinte Marie d'Agoult-val is baráti kapcsolatban állt. A két nő között azonban hamarosan rivalizálás kezdődött, amelynek során társaikat, a két komponistát gyakran ütőkártyának próbálták használni. Ennek nyomai a fennmaradt levelezésben elég egyértelműek. Más verzió szerint Chopin azért idegenedett el Liszttől, mert az utóbbi állítólag egyszer az ő lakását használta találka-helyül Marie Pleyel zongoraművésznővel, Chopin barátjának, a zongoragyárosnak feleségével. Lehetséges, hogy ez az állítás inkább az anekdoták világába tartozik tény azonban, hogy Marie d'Agoult halálosan féltékeny volt Marie Pleyelre, akinek Liszt két művet is dedikált (a Norma-fantáziát 1844-ben és a Portici néma Tarantellájának átiratát 1849-ben).

Mindkét teóriánál nagyobb súlyú azonban az a feltevés, hogy Chopint irritálta Liszt zongoraművészi pályájának magasba ívelése, akkor, amikor ő egyre jobban elhatalmasodó tüdőbetegsége és a virtuózok magamutogató attitűdje iránti alapvető irtózása miatt szinte teljesen visszavonult a nyilvános koncertezéstől. Erre utal az is, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem örült, amikor megtudta, hogy Liszt készül kritikát írni a Revue et Gazette Musicale-ba ritka koncertjei egyikéről, melyet (Sand és a barátok unszolására) 1841. április 26-án készült adni a párizsi Pleyel-teremben. Majd átenged nekem egy királyságot az impériumában  mondotta Chopin keserűen a lap állandó zenekritikusának, Ernest Legouvénak. Ezt a kritikát a Liszt- illetve a Chopin-kör homlokegyenest ellenkezőképpen fogadta és ma is másként interpretálja.

….....

 

Liszt emléket állított Chopinnek: a zeneszerző halála után szinte azonnal munkához látott, hogy a világon elsőként könyvet írjon barátjáról. Már 1849 november 14-én (alig egy hónappal Chopin halála után) kérdőívvel fordult Chopin nővéréhez, hogy hiteles adatokat szerezzen Chopin ifjúkoráról. Chopin családja (egyértelműen féltékenységből) nem kedvelte Lisztet; a kérdőív megválaszolását Chopin tanítványára, Jane Stirlingre bízták, aki nemigen szolgált Lisztnek érdemleges adatokkal. Liszt Chopin-könyvét, melynek megszületésénél második élettársa, a lengyel származású Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegné bábáskodott, először 17 folytatásban a La France Musicale folyóirat közölte 1851. február 5 és augusztus 17 között, majd bővített kiadása könyv alakban 1852 újév napján jelent meg Párizsban (francia nyelven). Ez volt az első önálló könyv Chopinről. Tartalmaz ugyan érdekes életrajzi utalásokat is (egy részük a meg nem kapott hiteles információk miatt sajnos téves), valójában azonban inkább költői jellemzés Chopin egyéniségéről és zenéjéről. A könyv sikert aratott, még Liszt életében több nyelvre lefordították.

 

Forrás: Eckhardt Mária


2017. december 15. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya