Az erény

 

Az erény erkölcsbölcsészeti meghatározása így hangzik: Az erény a személy kiegyensúlyozott magatartását biztosító készség. Ezzel szemben: A bűn a személy kiegyensúlyozott magatartását aláásó készség.

Az erkölcsteológiai meghatározás: Az erény a Krisztusba öltözött ember kiegyensúlyozott magatartását biztosító készség. A bűn pedig: a Krisztusba öltözött ember kiegyensúlyozott magatartását aláásó készség. A keresztény ember számára a kiegyensúlyozottság mércéje és egyben csúcsa: maga Jézus Krisztus.

 

„Az erény tehát olyan lelki alkat, amely az akarati elhatározásra vonatkozik; abban a hozzánk viszonyított középben áll, amely egy szabálynak megfelelően határozható meg. Mégpedig azon szabálynak megfelelően, amely szerint az okos ember határozható meg. Középhatár két rossz között, melyek közül az egyik túlzásból, a másik hiányosságból ered. Középhatár azért is, mert amíg az egyik rossz a kellő mértéket túllépi, a másik pedig azon alulmarad. Az érzelmekben csakúgy, mint a cselekvésekben, addig az erény a közepet találja meg és azt is választja. Ezért az erény létezését és mibenlétét kifejlesztő meghatározás szerint az erény közép, de abból a szempontból nézve, hogy mi a legjobb és a helyes; az erény a legfőbb csúcs”

 

Aquinói Szent Tamás különbséget tesz isteni és erkölcsi erények között, amellett, hogy tud az Arisztotelész által is felsorolt értelmi erényekről.

A hitről, reményről és szeretetről azt írja, hogy ezeket azért mondjuk „istenieseknek”, mert egyedül Isten a tárgyuk, amennyiben megadják a helyes odaigazodást Isten felé; de azért is, mert egyedül Istentől kapjuk; meg azért is, mert egyedül Isten kinyilatkoztatása, a Szentírás alapján van ismeretünk az erényekről.

Az erény a lelkünk olyan szilárd és stabil készsége, mely a jó és cselekvésre irányul. Az erény nem csak könnyebbé teszi a helyes cselekedet végbevitelét, hanem hatékonnyá is, sőt, az erény által szívesen tesszük mindazt, amit teszünk. Az erény, attól függően, hogy intellektuális vagy erkölcsi erényről van szó, a lélek képességeit (értelem és akarat) saját cselekvésüknek irányába segíti.

 

Mit jelent ez? Mind az értelemnek, mind az akaratnak meg van a maga sajátos irányultsága. Az értelem első és legalapvetőbb megmozdulása az igazra, a létezőre irányul, arra, ami van, míg az akarat a jóra törekszik. Az erények pedig abban segítik a lélek képességeit, hogy minél tökéletesebben tudjanak a saját céljukra, az igazra, vagy a jóra irányulni. Az erény segítségével örömünket leljük abban, hogy jók Az erény azonban nem csupán cselekvésre irányuló készség, hanem választóképesség is (habitus electivus).

Mit jelent ez? Azt, hogy az erény nem csupán arra indít bennünket, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk, hanem - éppen azért, mert szabadon határozzuk meg önmagunkat - készségessé tesz arra, hogy a jót, a helyes cselekvést válasszuk. Az erény tehát nem kényszerít bennünket semmire, hanem készségessé tesz a jóra oly módon, hogy a jó megtétele nem pusztán könnyebbé válik, hanem ugyanakkor kívánatosabbá, tetszetősebbé és örömtelibbé is lesz. Az erény segítségével örömünket leljük abban, hogy jók vagyunk.

 

A kegyelem és a szeretet teológia erényének a kapcsolata

 

„Senki sem jó magától, ha nem részesül az egyedüli jóból... Mit gondoljunk olyan emberekről, akik úgy hiszik jóságukat saját maguknak köszönhetik és nem veszik figyelembe azt, akinek kegyelmét minden nap megkapják...?” Ezt kérdezte I. Ince pápa a kártágói zsinatnak írt levelében (418), amely elítélte a pelagianizmust. Az elöljáró e megnyilvánulásában ott van a kegyelem legfontosabb jellemzője, hogy az mindig ajándék. Ez az ajándék mindig (szükségszerűen, hogy ajándék legyen) szabadon adott és szabadon kapott.

Ha tehát a lehajló (kegyelmes) Isten titkai felé nyitott ember szabadon elfogadja az Isten szeretetét, mint ki nem érdemelt és természetfölötti kegyelmet, nemcsak egyfajta oksági folyamat játszódik le, hanem egy kölcsönösen személyes kaland, melyben mindig van egyfajta titokzatosság (vagy kiszámíthatatlanság, ha ez jobban tetszik). „Ahogy az emberek közötti kapcsolatokban az ember nem csak felületesen van megérintve a másik szeretetétől, hanem a szeretet-kapcsolat öt is képessé teszi a szeretetre, és e kapcsolat következménye mély nyomot hagy benne és bensőjében is megváltozik, ehhez hasonlóan látható Isten szeretet hatása az emberre”, azzal a különbséggel, hogy az Isteni szeretet emberre hatásának az eredete miatt természetfölötti jellege van, ami azonban nem mondd ellene az ember természetes léttani struktúrájának (Gratia non destruit naturam, sed supponit et perficit eam = A kegyelem nem rombolja le a természetet, hanem feltételezi és tökéletesíti azt).

 

Szent Ágostont szabadon idézve azt is mondhatnánk, hogy a „ható kegyelem olyan hit, amely a remény horizontján szeretetként hat.”

A kegyelem az ember konkrét válaszában hat, mint a keresztény lét strukturális kifejezése, ami a legtökéletesebb módon az úgynevezett belénk ültetett, teológiai erényekben valósul meg. Ha igaz az, hogy a nekünk ajándékozott isteni szeretetet, ami minket viszontszeretetre formál át, kegyelemnek nevezzük, akkor a belénk ültetett erények a szó szoros értelmében kegyelemnek számítanak.

A kegyelem az üdvösség eléréséhez nekünk adott lehetőség: helyreállítja, megújítja bennünk az Istennel való kapcsolatunkat, és új teremtménnyé tesz bennünket, képessé téve minket a helyes, jó cselekvésre, anélkül, hogy kényszerítene bennünket.

A kegyelem szükséges a boldogság eléréséhez.

 

Az erények csoportosítása:

 

Alapvető erények

bátorság

együttérzés

megbízhatóság

jóindulat

nagylelkűség

segítőkészség

türelem

hűség

tolerancia

 

A szűk értelembe vett erények:

 

1.)    természetfölötti ( teológiai vagy kegyelmi )

  • hit
  • remény
  • szeretet
  • vallásosság

 

2.)    erkölcsi ( sarkallatos )

  • okosság
  • igazságosság
  • mértékletesség
  • lelki erősség

 

 

 

 

A tág értelembe vett erények:

 

1.)    hivatásbeli erények:

  • hűség
  • állhatatosság
  • szolgálatkészség
  • kollegialitás
  • megbízhatóság
  • munkaszeretet
  • pontosság

 

2.)    személyiség erényei:

  • alázatosság
  • türelem
  • szelídség

 

3.)    közösségi, társadalmi erények

  • vendégszeretet
  • őszinteség
  • szolidaritás
  • empátia

 

Forrás: Dr. Ján Hrkút


2017. október 22. vasárnap
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz