Makkosmáriai kegytemplom

 
A közismert zarándokhelynek számos neve maradt fenn az utókor számára. Mai hivatalos neve Makkosmária, de az idők során használták már a Makkos Mária, Máriamakk, Mária Tölgy - Maria Eichel -, Cserfás Boldogasszony, Ad Quercum Marianum stb. elnevezéseket is. A hely története még a török idők elé nyúlik vissza.

A népi mondák egyike szerint Makkosmária helyén a török világ előtt, a XV.század végén, a XVI.század elején egy kis kápolna állt, amelyben Szűz Mária képe volt kifüggesztve. A törökök kiűzésével járó harcok során a kápolnát lerombolták, de a Mária képet megmentették és egy közeli cserfára (tölgyfára) akasztották. Midőn Budakeszin elkészült a nagytemplom, a csodatévő képet oda szállították. Egy idő után a templomból azonban a kép eltűnt és visszakerült a régi cserfára. Végül a cserfát kivágták és a törzsének egy részével együtt került a kép ismét a Budakeszi templomba.


Budakeszi másképp mesél a zarándokhely történetéről. E szerint a zarándokhely története a XVIII.sz. első felébe nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában lévő szőlejébe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál megjelent előtte a szenvedő Krisztus arca. E jelenés akkor vált igazán fontossá számára, amikor később súlyosan megbetegedett és a betegségből hosszas szenvedés után csodával határos módon felgyógyult. Hálájaként egy Falconeri (Falkoner József) nevű, olasz származású, budai festőtől a gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt vásárolt, s a képet a jelenés helyén egy tölgyfára akasztotta. Az olasz festő a felső-olaszországi Re nevű búcsújáró hely Vérehullató Madonna képéről készített másolatot. E képnek a másolata került tehát Makkos Máriára, s hol Vérehullató Boldogasszony (ez a kép hiteles neve), hol Fogolykiváltó Boldogasszony (az egykori trinitárius zárdára és a zarándokhelyre emlékezve) képének tisztelik.


A csoda - légyen az bármelyik monda szerinti is - hírére hamarosan sokan zarándokoltak a képhez. Acsádi Ádám veszprémi püspök ki is vizsgáltatta a csoda körülményeit, és 1731-ben engedélyezte, hogy a Mária -képet nyilvános tiszteltben részesítsék. A képet a környéken élő két remete gondozta. A zarándokhely ismertsége felkeltette az óbudai kiscelli Trinitárius rend érdeklődését is.


A Trinitárius Rabváltó (Fogolykiváltó) Rendet 1198-ban alapította Máthai Szent János és Valois Szent Félix. A rend tagjai csodálatos keresztényi életcélt választottak, a valahol fogolyként szenvedő keresztények kiváltását. A rendtagok hivatalt vállaltak, vagy valamilyen foglalkozást kellett űzniük, s emellett adományokat is gyűjtöttek. A munkájukból és az adományokból összegyűjtött pénzzel próbálták meg kiváltani a rabságban sínylődőket. Gyakorta azonban nem lehetett pénzzel megváltani a foglyokat, ekkor saját magukat ajánlották fel, vagy saját életüket áldozták fel mások életének megmentéséért. A feljegyzések szerint 1198 és 1622 között közel 900.000 foglyot váltottak ki, s eközben 7115 trinitárius szerzetes áldozta fel életét.

 

A rend tagjai Magyarországra akkor kerültek, amikor I. Lipót teljesen kiűzte a törököket az országból. Törvényileg III. Károly 1714-ben jegyeztette be a rendet.A makkosmáriai területet - Budakeszi részeként - az óbudai 'birodalommal'(birtokkal) együtt I. Leopold király 1659-ben adományozta Zichy Istvánnak. Halála után az óbudai és budakeszi birtok unokája, a költői kedélyű gróf Zichy Péter kezébe került.Halála után 1724-ben második felesége-özvegye-, Bercsényi Zsuzsanna fiával, Zichy Miklóssal építette fel a kiscelli kápolnát és zárdát. A Zichy család 1738-ban a trinitárius rendnek adományozta a kiscelli rendházat, 5000 forintos adomány kíséretében. Az ajándék fejében hetente két misét mondattak az adományozók lelki üdvéért.

1749-ben gróf Zichy Péter a grófi palota mellett egy rezidenciát is építtetett és azt is a rendnek adományozta.

 

A máriacelli építkezések mellett gróf Zichy Miklós 1748.január 4-én a budakeszi birtokán,a makkosmáriai szent hely közelében is alapított egy szép, egytornyú fakápolnát és egy kis kolostort. Az új zárdát a boldogságos Szűz képével együtt ugyancsak a kiscelli trinitárius rendnek adományozta. A későbbi templom tornyának kupolájában elhelyezett okirat bizonysága szerint a makkosmáriai templom és kolostor építésére 1766-ban került sor (más feljegyzések szerint 1762-ben kezdtek az építéshez). A kolostoralapító Zichy Miklós gróf még az építkezések megkezdése előtt, 1758-ban meghalt, így az építkezés támogatására már özvegyére, Bercsényi Erzsébetre hárult. Bercsényi Erzsébet a felépített "mária-tölgyi" egyházat és kolostort is a máriacelli zárdának adományozta.1768-ban Koller Ignác veszprémi püspök szentelte fel a templomot és kolostort több mint tizenötezer zarándok jelenlétében. A templomba került a kegykép és a látomás tölgyfájának törzse is.


A rend alig 16 esztendeig virágoztatta a zarándokhelyet, mert 1782-ben II. József császár - hasonlóan más szerzetesrendekhez (pl. a budaszentlőrinci pálosok rendjéhez) - egy tollvonással megszüntette. A templomot a kolostorral együtt elárvereztette és a szerzeteseket kiűzette az országból. Az árverezés előtt még sikerült a főoltáron lévő Vérehullató Boldogasszony kegyképet és a fatörzset időben a Budakeszi plébániatemplomba menteni, míg a harangállvány és a kőoltár Nagymaros (Nagy-Maros) plébániatemplomába került. A kolostor birtokát, gyümölcsösével, egy parasztházzal és egy kocsmával együtt egy budakeszi parasztember vásárolta meg. A templom és a kolostor az új tulajdonos kezében azonban néhány évtized alatt rommá változott. A kiscelli központi trinitárius kolostor is világi kézbe került, 1786-ban a katonaságnak adták el, 1868-ban rokkant katonák lakhelyévé vált.

 

Amikor a főváros 1891-ben megvásárolta a kincstártól a Budakeszi erdőt, a Makkosmáriai templom és a kolostor romjainak területe is közigazgatásilag a főváros kezelésébe került. A terület fővárosi átírása azonban késlekedett, olyannyira, hogy végül az átírásra nem került sor, s a mai napig Budakeszi birtokában maradt.A határvonal ma is a templom északkeleti szélénél (a templomkert határán) húzódik. A szentképet tartó egykori cserfa helye - a csodálatos tisztással és a mai óriástölgyekkel együtt - a fővárosi XII.kerület területére került.



Az I. világháború alatt Miller József, Budakeszi plébánosa a templom és a kolostor romjainak területét visszavásárolta az egyház részére és ezzel megindult - ha lassan is- a régi zarándokhely feléledése. 1938-ban Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita rend papjaira bízta a kegyhely gondozását, akik hamarosan már misét is mondtak vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból állított kis kápolnában - a templom jobb oldalán lévő mai gyóntató folyosó helyén. A szentély fölé ideiglenes tető került, s egy Hoffman nevű képkeretező cég adománya jóvoltából hamarosan egy kis harangláb csengő hangja hívta a zarándokló tömegeket.

A II. világháború alatt és után egyre többen jöttek a kis kápolnába imádkozni fogoly hozzátartozóikért, szeretteikért. A II. világháború után százezrek kerültek orosz fogságba, visszatérésük reménytelen volt. A Makkosmáriai zarándokok elmesélésének százai s a márvány emléktáblácskák igazolják, hogy imádságuk nem volt hiábavaló.

 

Forrás: Dr.Salamin András:Buda-hegyvidéki vasutak c.könyve

 


2017. december 15. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya