Robert Schumann: Mondnacht – Holdas éj op. 39 no. 5.

zene: Mondnacht

előadják:

Dietrich Fischer-Dieskau
- ének

Christoph Eschenbach – zongora

 


szöveg:

Joseph von Eichendorff: Mondnacht

Es war, als hätt' der Himmel


Die Erde still geküsst,


Dass sie im Blütenschimmer


Von ihm nun träumen müsst'.


 

Die Luft ging durch die Felder,


Die Ähren wogten sacht,


Es rauschten leis' die Wälder,


So sternklar war die Nacht.



 

Und meine Seele spannte


Weit ihre Flügel aus,


Flog durch die stillen Lande,


Als flöge sie nach Haus.

 

Fordítás:

Tandori Dezső: Holdas éj

Az ég talán a földet

csókolta csöndesen:

ölén virágözönnek

álma róla legyen.

 

A szél gabonatáblát

szelíden ringatott,

lenn zúgó, koronás fák,

nagy éjben csillagok.

 

S kifeszítette lelkem

szárnyát tág ívben ott:

szállt a tájon, a csendben,

mint ki hazalobog.

A romantikus dalirodalom egyik leggyönyörűbb holdfényes éjszakai természet-víziója tárul elénk. A zongora végig egyenletesen csengő h-hangja ezüstös fénybe vonja a látomást. A dal befejezése új változatban mutatja meg Schumann utánozhatatlan utójáték-művészetét. Az énekszólam utolsó frázisában a hazatérés vágya és élménye tör át. Befejező hangjához a zeneszerző olyan harmóniát társít, amely határozottan folytatást, nem lezárást jelez. Ezzel késlelteti a tulajdonképpeni befejezést, enged kifutást a gondolatoknak, emócióknak.

 

Robert Schumann (Zwickau, 1810. június 8. – Endenich, 1856. július 29.) német zeneszerző, a XIX. század egyik legnagyobb német romantikus zeneköltője

Munkásságának jelentős hányadát ölelik fel dalai, dalciklusai. A Schumann-dalokban a költői világ bámulatos újrateremtését éljük át. Érzékeny, nyugtalan, finom idegekkel tapintja ki a szöveg titkait, megőrizve a vers, költemény teremtette atmoszférát. Dalaiban a zongora szerepe megnő, az előadóművész mellé szegődik, és a szavakkal elmondhatatlant vállalja magára. A hangszeres előjáték a vers hangulatába vezeti a hallgatót. Az utóhang is a zongoráé, a legfontosabbat még egyszer összegezve. Dalsorozatai igazi ciklusok, ahol a dalok egymásutánját a belső drámai feszültség fenntartása indokolja.


Csáth Géza: Ismeretlen házban /részlet 1910.

SCHUMANN

I.

Vagy száz esztendő előtt született Robert Schumann.

Apró pólyásbaba volt bizonyára, mint a többi. És boldog mindennek az elején, de már nagyszerű álmok csíráival a fejében, és távol, jó távol mindentől, ami rettenetes. Jó távol a Rajna hídjától... Azóta azon is, mindenen túlkerült, és már ötvennégy esztendeje pihen. De itthagyott egynémely hangjegyeket, és belenyúlt az életünkbe, a sorsunkba. Valamennyiünkébe, akik megismertük, akik utána élünk. Pedig teljesen talán senki se ismeri Schumannt. A karmesterek se, a zenebolondok se, az irodalmárok se! Nagyon sokat alkotott. Mindannyian hajlandók vagyunk inkább ama néhány munkája alapján ítélni meg őt, amelyek külön-külön a legmélyebb benyomást tették reánk. Egy énekesnővel beszéltem egyszer Schumannról. Imádta a Manfrédet, a Rózsa zarándokútját, a Paradicsom és a périt, de nem ismerte a hegedű-zongora-szonátákat, a kvintettet, a Waldszenent, amelyekért lelkesedtem. Mind a ketten rajongtunk Schumannért és istenítettük, a saját külön-külön okaink alapján.


II.

...

Sajátságos ember volt, álmodó és energikus, szelíd és vad, kedélyes és szellemes tudott lenni egyben. Stílusa őszinte és rokonszenves. A német eszesség, számítás, technikai spekuláció eredménye ez a stílus, az egyszerűségeiben és bonyolultságaiban egyaránt. Szédületesen öntudatos minden pontján, annyira, hogy néhol szinte fárasztó. Schumann kamarastílusa, hangszerelése, zenekari kifejezésmódja, zongorájának hangszínei, dalformái mind eredetiek, senkiével össze nem téveszthetők, a zseni bélyegét viselik magukon. A zongoraszonátáinak vastag, dús hangzása mintha nem volna rokonszenves. Ez az a pont, ahol Schumann kissé idegen. Ez a modor - mert az - bátorította föl Brahmsot arra a gazdaságosság nélküli, tudományos ízű zongorastílusra, amelyet például a zongoraversenyeiben találunk. Schumann sokat és könnyen írt, érthető, hogy örömét találta az írásban, a konstruálásban. Ebből magyarázható a néha túl konzekvens, éles ritmikája, amely sokszor inkább csak értelmileg szép. Metodikájának melegsége, egyéni zamatja, illatossága és fűszeressége azonban mindenkor megveszteget…    Milyen mozgalmas, merész, szenvedélyes és egész!

III.

Schumann tudott merni, és a fantáziája nem ismert határokat. Érezte a jövő harmóniáit, és a hangkeverésben kereste, mint ahogy keresni is kell, az újságot. De szelíd és elégedettségre hajlamos kedélye megóvta a kísérletezés gyötrelmeitől. Van néhány akkordja, amelyben évtizedekkel megelőzte a korának harmonizálási észjárását. Gyönyörű a Heine versére írt dala: "Ich hab im Traum geweinet." Természeti csodaszámba megy a kongenialitásnak az a tökéletessége, amely ebben a dalban megnyilatkozik. Elragad, megörvendeztet és elképeszt ez a rátalálás, ez a kísérteties erő. Carwer száz méterről lelőtt egy szúnyogot, Schumann a végtelenből elfogja és hangokba kényszeríti a legfinomabb, leggyengédebb, legmegfoghatatlanabb érzéseket és hangulatokat. Ő meglesi az erdőben, késő nyári alkonyatokon a rigót, amikor a madár bánattól reszketve dalol az őszről, megjósolja az eljövendő őszt. (Vogel als Prophet. Waldszenen.) Fölkeresi a bozótokon túl, a kövek közt, a mohos félhomályban az elátkozott helyet. (Verrufene Stelle. Waldszenen.) Vadvirágok tenyésznek itt. Sápadt valamennyi, mint a halál. Csak egy virít pompázó vörös színekben. Csak egyetlenegy. Ez a virág embervérből táplálkozik, egy embernek a véréből, akit ott megöltek. Szilveszter éjszakáján ő egymagában bolyong valami kicsi német város utcáin, és a szélben hallgatja a múlt távoli édes dalait és a jövő félelmes muzsikáját. (Silvesterlied.) Idegen országokról és emberekről mond mesét a gyerekeknek, és az elalvó pólyásbabát hosszan elnézegeti, mialatt a szívében, mint a forró víz, muzsikál a szeretet. (Kind in Einschlummern) Schumann nagyon szerette a gyermekeket, humorista volt, jó ember volt, drága arany kedély.


IV.

Boldogság, szerencse, igazi barátok és méltó asszony jutott neki részül. A magány kegyetlen fensége, amit Beethoven munkáiban találunk, hiányzik a művészetéből. Nem volt teljesen egyedül soha. Egész férfi volt, és a szerelem nem jelentett számára gyötrelmeket, mint Chopinnak. Nem foglalta le az életét, nem volt neki főprobléma, mert nem kellett keresnie. Talált nőt, aki teljesen megértette, akit nem lehetett megunni, s aki nem unta meg őt. Innen ered kedélyének rendkívüli egyensúlyozottsága, művészetének egyenletes, biztos, jó tónusa. Nem kínozták nagy disszonanciák, és életének talán egyetlen disszonanciája az a konfliktus volt, amelybe az őrület kergette. Ezt is tiszta zengő, gyönyörű harmóniával oldotta meg: az öngyilkossággal. A többi - az endenichi tébolydában - már nem volt élet, nem volt muzsika. Az utolsó hősi nagyszerű fortissimó-akkord - g-moll akkord - ez az ugrás volt, ez a repülés a Rajna hídjáról.


2017. október 22. vasárnap
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz