Ocskay Kornél (Szeged, 1885. dec. 9. – Bp., 1963. aug. 12.): operaénekes (tenor).

Iskoláit Szegeden végezte, gimnáziumi tanulmányait a piaristáknál (1895-től 1904.), érettségi vizsgái letétele után a budapesti tudományegyetemre iratkozott be, ahol jogi tanulmányokat kezdett, de énektanulmányai miatt megszakította azt. A Zeneművészeti Főisk.-n 1910-ben szerzett diplomát, 1910-től 1914-ig Krecsányi Ignác buda-temesvári színtársulatának tagja lett, 1914-től pedig mint énekes szerepelt Szegeden, 1919-ben a szegedi 3 tagú színésztanácsnak tagja lett.

1929-ben Szegeden az Országos Társadalombiztosító Intézet titkává választották. Utána egy évig Debrecenben lépett föl, majd Bp.-re került, előbb a Városi Színház, 1921-től 1925-ig az Operaház tagja volt. Mikor szerződését nem újították meg, Kispesten vendéglőt nyitott, de egy év alatt megbukott, 1926-ban visszatért Szegedre. 1927-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán jogi doktorátust szerzett. Az Országos Munkás Biztosító szegedi központ titkára lett. 1928-ban a Szegedi Városi Színház állandó vendégszereplésre szerződtette. 1945-től nyugdíjba vonulásáig a színházhoz tartozott mint a dramaturgia adminisztrátora.

Juhász Gyula, Bartók Béla barátja volt. Bartók nála ismerkedett meg Balázs Bélával. Utolsó éveiben az Ódry Színészotthonban élt. Első felesége Gömöry Vilma színésznő volt. Második házasságát Hubert Janka Ilona Franciskával kötötte Szegeden.

Elsősorban olasz és magyar operák tenorfőszerepeinek volt avatott tolmácsolója.

Főbb szerepei: Eleázár (Halévy: Zsidónő); Cavaradossi (Puccini: Tosca); Escamillo (Bizet: Carmen); Bánk bán (Erkel). – Irod. Ur György: O. K. halálára (Tiszatáj, 1963. 9. sz.).

 

Juhász Gyula: Ocskay Kornélnak

A hold az égen még a régi, tünde,


Szomorú holdunk, hűvös és derűs


S a végtelen nyugalmat a nagy űrbe


Még hinti rajta az ős hegedűs.


 

A Tisza még a régi, ballagó társ,


A fellegek is még a régiek,


De hol maradtak el a régi órák,


Mikor búsultunk s nem tudtuk, minek?



 

A hangodat iszom, mint drága óbort,


Kornél s szívembe száll a régi hóbort,

A szent, a tiszta, bánatos, nemes.



 

Mint kagyló ajkán tenger végtelenje,


Szép ifjúságunk zeng, búg vissza benne...


Dalolj, dalolj, varázsló énekes!

 

Kocsmárosból tenorista és újra a színpad (Az Est 1926. április 15. csütörtök)

Egy esztendővel ezelőtt Ocskay Kornél a Bánk bánt. a Trubadúrt énekelte az  Operaházban, azután gondolt egyet, azaz nem is gondolt, hanem sok keserűséggel és méltánytalansággal a szívében otthagyta a színpadot. Elment Kispestre kocsmárosnak.

Tegnap este találkoztunk vele az Operaház előtt:

— Hogy mi van velem? Hát élek. Pedig egészen elfelejtettek már. Hogy történt?  Igen érdekes az. Ötven aranykorona miatt lettem, kocsmáros. Tavaly, amikor a szerződési tárgyalások voltak, ötven aranykoronával kértem többet, mint amennyit felajánlottak.

Nem adták meg, sőt nem is akartak szerződtetni. Mit csinálhattam? Elmentem

kocsmárosnak. És csak néztem, hogy az Operaház egy álló évig nem tudja műsorra tűzni a Bánk-bánt. Sokáig nem játszották a Trubadúrt, a Bajazzókat csak egyszer tűzték műsorra, a Bolland nevű angol tenoristával. Én ott kint néztem az egészet, ott voltam a repertoárommal, ott voltam azzal az érzéssel, hogy szegény Környei Bélát csak én tudom helyettesíteni.

— Hogy most mi lesz? Az öcsémnek átadtam a kocsmát. Nem jó üzlet az nekem. Visszatérek a színpadra. A Városi Színházzal tárgyalok, a jövő évi programról, ide eljöttem, hogy megnézzem mi újság van az ország első dalszínházánál...

Tanulságos történet az Operaház életéből (1935. március 17. kedd)

Éppen a minap írtunk azokról a zavarokról, amelyek tétről-hétre, napról-napra bonyodalmakat okoznak az Operaházban. Sokszor valóságos hadjáratot kell indítani az igazgatóságnak addig, amíg biztosítja, hogy egy-egy előadás szereplői meg is jelenjenek a dalszínházban, és fel is lépjenek az előadáson. Hajszák, küldöncök szaladgálása jellemezi a helyzetet, de különösen jellemzi az az eset, ami éppen a napokban történt.

Úgy kezdődött a dolog, hogy az Operaház két tenoristája, akiket mellékesen szólva a legutóbbi szerződtetések alkalmával a Városi Színház kötelékébe utaltak át, megjelentek az ideiglenes igazgató, Székelyhidy Ferenc előtt. Somló József volt az egyik, és Ocskay Kornél a másik. Ocskay Kornél Székelyhidy elé állt és jóízű szögedi tájszólással a következőket mondta:

- Kedves igazgatójelölt úr. Megegyeztünk Miskolccal én is, Somló is, a héten vendégszerepelni fogunk ott. Engedjen el erre az időre – csukja be az Operaházat, mert majd nem lösz, aki énekel…

Székelyhidy nevetve adta beleegyezését, nevetett Ocskay ötletén is mert álmodni se mert róla, hogy a tréfának igaza lehet. És valóban. A két tenorista még el sem hagyta az Operaházat, máris komolyra fordult a tréfa. Jött a bejelentés Környei Bélától, hogy a Parasztbecsület jubiláns előadásán nem vehet részt, orvosi bizonyítványt küldött, mely szerint nyolc napig nem szabad énekelnie. Ki fog most énekelni a Parasztbecsületben? Csak Somló József jöhet számításba. Tehát gyorsan utána a lakására! Azonban Somló Józsefet már nem találták otthon. A pályaudvarra indult, hogy Miskolcra utazzék. Utána oda is. Már a vonaton ült a tenorista, amikor megérkezett az Operaház alkalmazottja_

- Tessék leszállni, mert a Parasztbecsületben énekelnie kell…

Mit tehetett Somló, fogta a csomagját és visszajött az Operába, próbálni. A vonaton Ocskay Kornél maradt, aki már egyedül indult el Miskolcra. Meg is érkezett és ott próbálni kezdett, nem törődve azzal, hogy mi történik ez alatt az idő alatt Budapesten.

Sok történt. Először is pénteken tudták meg, hogy a vasárnap estére kitűzött Farsangi lakodalom előadást nem tarthatják meg, mert Tihanyi Vilma a Teréz körúti tűz izgalmait még mindig nem heverte ki! Egy másik darabot a Farsangi lakodalom helyett! Mi jöhet vasárnapra? A Bánk bán. Igen ám, de a Bánk bánt megint csak Környei Béla énekli. Talán egy másik operát. nem lehet. Csak a Bánk bán szerepelhet műsoron vasárnap este. De ki énekli a címszerepet? Ocskay Kornél! Gyorsan a lakására. De hiába, mert ezalatt Ocskay Kornél javában próbált Miskolcon. Mit volt mást tenni, egy távirat ment Miskolcra Ocskayhoz:

- Azonnal ülj vonatra, mert vasárnap este fel kell lépned a Bánk bánban…

Szegény Ocskay mit tehetett egyebet, azonnal vonatra ült és hazajött. Tegnap este azután minden baj nélkül tartották meg a Bánk bán előadását.

Operaházi körökön most nagyon sokat mulatnak az eseten. Most a két tenorista fogadkozik erősen, hogy ez sokáig így nem mehet. Vagy adjanak a daraboknak rendes szereposztást, vagy pedig csukják be az Operát. Igazuk van-e, nincs-e igazuk, arról lehet vitatkozni, kétségtelen azonban az, hogy az Operában hetek óta ilyenformán – vendégek szerepelnek…

 

Forrás: mek.oszk.hu, Caruso, operaszubjektív


2017. október 20. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz