Tutsek Piroska (Brassó, 1905. szeptember 3. – Budapest, 1979. december 24.) operaénekesnő (mezzoszoprán).

Brassóban született 1905-ben, édesapja orvos volt, édesanyja (született Purcell Margit, a nagy angol zeneszerző, Henry Purcell leszármazottja). Ikertestvére, Ilona szintén énekesnő volt (Férje után Ilona Lorenz néven drámai szopránként szép karriert futott be a mainzi, illetve a lübecki operánál). Piroska az énektanulmányait már Budapesten folytatta, a Zeneakadémiát 1926-ban végezte kitüntetéssel. Mesterei Medek Anna és Sík József voltak.

A kor szokásaival ellentétben a diplomázás után további képzésekre szánta el magát. Berlinben a legendás Max Reinhardt és Anna Bahr Mildenburg színházi kurzusain vett részt, mozgásművészetet tanult, Bayreuthban a wagneri deklamációt tanulmányozta, Rómában a híres énekmester Manfredo Polverosi tanítványa volt. Ez idő tájt mindössze néhány hangversenyt vállalt, olykor rádiófelvételeket készített, legtöbbször ikertestvérével. Csak hét esztendővel később, 1933-ban lépett színpadra, április 25-én az Aida Amneriseként debütált a Magyar Állami Operaházban. A kritika Tutsek bemutatkozásáról mint az évad jelentős zenei eseményéről számolt be, a fellépést Basilides Mária egykori diadalmas debütálásához hasonlították. Pedig az Operaház mélyebb női szólamaiban akkoriban fantasztikus csapat működött: Budanovits Mária és Basilides Mária a csúcson volt, olykor vendégként még Anday Piroska is fel-feltűnt, s már megjelent a fiatal trónkövetelő, Gere Lola is, Haselbeck Olga éppen visszavonulóban. Ekkor Tutsek Piroska - 1933. szeptember 1-től már rendes tagként lépett fel az Operaház színpadán.

Gyors egymásutánban vette birtokba az operairodalom remekeit. Jellemző, hogy az 1934/35-ös évadban összesen kilenc új szereppel gazdagodott, ez az Operaház hosszú történetében is kisebbfajta rekord. Sorrendben: Gertrudis (Bánk bán), Brängene (Trisztán és Izolda), Suzuki (Pillangókisasszony), Tartód (Álmos), Grófnő (Farsangi lakodalom), Klythia (Milói Vénusz), Flosshilde (Istenek alkonya), Eudoxia (A láng), Antonia (A hegyek alján). Főszerep és karakter egyaránt. S ilyen indulás után 1935 nyara már a tata-tóvárosi szabadtéri színpadon találta, a kor olyan vezető énekesi társaságában, mint Max Lorenz, Németh Mária és Székely Mihály, s énekelte új szerepét, a Tannhäuser Vénuszát. A dirigens Ferencsik János volt. A publikum és a kritika (Tóth Aladár, Péterfi István) zajosan ünnepelte - jogosan. A szerep hozzánőtt, évtizedekig azonosították vele. Árulkodó a tatai előadás fotója: egy gyönyörű nő pompás jelmezben, tényleg maga a földre szállott Vénusz. És a nagy operaházak kapui kinyíltak Tutsek Piroska előtt. Tutsek Piroska gyors egymásutánban három operai fellegvárban aratott sikert. 

Elsőként Bruno Walter fedezte föl, akivel 1937-ben Bécsben énekelte a Don Carlos Eboliját, majd - a budapestivel párhuzamosan - tagja lett az osztrák főváros társulatának is (ott egészen 1944-ig maradt). Egy évvel később már Salzburgban énekelt (A nürnbergi mesterdalnokok, Tannhäuser, koncertek), majd 1940-től a milánói Scala is megnyílt előtte Ott A láng Eudoxiáját, majd ismét Vénuszt énekelte, s a Parsifal elátkozott hősnőjét, Kundryt.

A II. világháborút megelőző évek legnagyobb dirigensei Karl Böhm, Wilhelm Furtwängler, Erich Kleiber, Otto Klemperer, Hans Knappertsbusch, Ormándy Jenő, Tullio Serafin és Bruno Walter voltak, Tutsek Piroska mindegyikükkel fellépett. (Egyedül talán Toscanini maradt ki az impozáns sorból). Közben a budapesti publikumnak sem kellett nélkülöznie. Tutsek rövid idő alatt a legszélesebb repertoárt kiépítve Glucktól és Monteverditől kezdve egészen kortárs szerzőkig terjedően mintegy ötven (!) színpadi szerepet keltett életre. Az olasz szerepkört elsősorban a nagy Verdi-szerepek jelentették. Nagyszerű Eboli és Amneris volt, de a karakterszerepekben is sikerrel hódított (Maddalena, Mrs. Meg Page). Legjelentősebb területe mégis a német repertoár volt. Gyakorlatilag szinte mindegyik hangfajába illő Wagner-szólamot elénekelte, Frickától Brangänéig, Vénusztól Ortrudig, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Richard Strausstól két nagy szerepet énekelt, a Salome keményszívű és számító királynőjét, Herodiást, s a nálunk sajnálatosan még mindig bemutatóra váró Árnynélküli asszony rendkívüli hangadottságot követelő hősnőjét, Ammét.

Tutsek Piroska összetett előadói kultúráját jellemzi, hogy szerepköréből nem hiányzott még a Carmen sem. S a hajdani mozgásművészeti tanulmányok értelmét is megtalálhatjuk: 1937-ben eltáncolta az Operaház színpadán Lajtha László egykor nagy sikert aratott pantomimjátéka, a Lysistrata címszerepét.

Utólag mégis, minden siker ellenére azt kell mondanunk, hogy Tutsek Piroska karrierje rosszkor (azaz rossz időben), de főleg rossz helyen ívelt fel.

A második világháborút követően Tutsek Piroska körül váratlanul elfogyott a levegő. Bírálói szemére vetették, hogy sikereit elsősorban a német és olasz területen, azaz a fasizmus által leginkább megérintett országokban aratta. Tutsek Piroska egyre kevesebb lehetőséghez jutott, s hamarosan még az operaházi tagságát is elveszítette. Még nem volt negyvenöt éves. Nem az egyedüli elszenvedője volt a kor visszásságainak, de ilyen előzmények után különösen nehéz lehetett túltennie magát az eseményeken. Az okokat ma már fölösleges kutatnunk. Ahogy Fodor Géza írta róla, "az elhallgatások, célozgatások és mellébeszélések országában sohasem fogjuk megtudni, hogy 1948-tól miért tűnt el az Operaház színpadáról".


1955-től nyugdíjazzák, méltánytalanul alacsony nyugdíjjal. 1957-ben, Palló Imre rövidke igazgatósága alatt kapott három estét, a visszaemlékezők szerint a Mesterdalnokok, a Don Carlos és a Lohengrin mezzo szerepeiben. És több lehetősége már tényleg nem volt. A nyugdíját hozzá méltó szintre megemeltetni ill. a korábbiakban még élő örökös tagsági címet elnyerni számtalan kérelmeinek és beadványainak ellenére sem sikerült. (pl. 1967-ben Lukács Miklós, az akkori operaház igazgatója által is támogatta kérelmét.) Tehetségét énektanárként élete végéig fiatalok képzésére fordította.1979. december 24-én halt meg Budapesten.

2017. december 13. szerda
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya