Pannon reneszánsz-Magyarország a XV. században

 504.jpg

Magyarország a XV. század közepén.
Részlet Cusanus Miklós bíboros 1450 körül rajzolt és 1491-ben rézbe metszett térképéből.


    Gazdálkodás

Magyarországon a kései középkorban három fő földművelési rendszert alkalmaztak. A legfejlettebb a 14. században a Dunántúlon, a Felvidék egyes részein és az Alföld peremvidékén kialakult háromnyomásos rendszer volt. Itt a földművelés jelentősége megelőzte az állattenyésztést, és istállózó állattartás folyt. Elsősorban az Alföldön alkalmazták a szabályozott talajváltást, mely egyszerre volt állattartó és földművelési rendszer, az állatokat itt nagyrészt ridegen tartották. A Felvidék és a Dunántúl erdős területein állandóan művelés alatt lévő, trágyázott, ún. torunokföldeken folyt a termelés. A kétnyomásos gazdálkodást valószínűleg nem alkalmazták. A háromnyomásos rendszerben a falu határában lévő dűlőkbe évenként váltakozva őszi illetve tavaszi gabonát vetettek, s a harmadik rész pihent, ezt nevezzük ugarnak. A szabályozott talajváltás során szabályosan változó ritmusban, 2-5 évenként váltogatták a földművelésre és az állattenyésztésre használt területet. A legelőnek használt föld neve parlag vagy mezei föld. A torunokföldek közvetlenül a kert mögött helyezkedtek el, s a falu határának csak egy bizonyos részét foglalták magukba, a többin általában a nyomásos rendszert alkalmazták. Mindenhol az éghajlatnak megfelelő gabonanövényeket termeltek. A kertek gyakorlatilag káposztáskerteket jelentettek, gyümölcsösök ritkán voltak. Az erdő, a halastavak és a szőlő nem tartozott a telekhez; az első kettő a falu közös használatában állt. A szőlő nagy munkaigénye miatt irtásföldnek minősült, a szántóföldektől eltérő adózási és a jobbágyok számára sokkal szabadabb jogi formák voltak érvényesek rá. A szőlők ún. hegyeken feküdtek, az ott épült feldolgozó és tároló épületeket az ország nagyobbik részén nem ismerték: legfeljebb a préselés történt a hegyen, minden más munkát és a bor tárolását is a városi vagy falusi házaknál végezték.

Az ország déli részén, Erdélyben, a Keleti-Kárpátokban a vlach joggal élő románok és rutének sajátos, hegyi vándorló állattartást alakítottak ki, melynek fő állata a juh és a kecske volt. Eltérő gazdálkodási módjuknak megfelelően juhötveneddel adóztak.

 
url.jpg

képaláírás: Werbőczy István: Hármaskönyv (Tripartitum opus)

 


Ünnepek és hétköznapok

Az emberek mindennapjait írott és íratlan törvények szabályozták. A középkori magyar jog hagyományos rendszerében az elsőség az íratlan jogot, az ún. szokásjogot illette meg, a törvény a második helyre szorult. A magyar szokásjogot az 1500-as évek elején foglalta írásba Werbőczy István országbírói ítélőmester, munkája, a Hármaskönyv 1517-ben jelent meg először nyomtatásban. (A Tripartitum a magyar szokásjog meghatározó gyűjteménye, és egészen 1848-ig használatban volt. Egyes passzusai a második világháború végéig érvényben voltak.) Az országos érvényességű jogforrások mellett készültek még városi, megyei statutumok is. Ezek csak az adott közösség jogviszonyairól rendelkezhettek, ott azonban az élet szinte minden mozzanatát szabályozták. A legjelentősebb magyarországi városkönyvben, a budai jogkönyvben a piaci árusítás rendjét épp olyan részletesen előírták, mint a város irányításának módját. A jogkönyv az ünnepek megtartásának módjáról is rendelkezett: vasár- és ünnepnap szünetelt a bírói hivatal, az üzleteket zárva tartották, a borkimérések csak a nagymise után nyithattak ki. Aki ünnepnapon mezei munkát végzett, egy márka bírságot fizetett. A budai polgárok törvénykönyvükben az egyházi előírásokat követték, a parancsolt ünnepek ugyanis mindenütt két kötelezettséggel jártak a hívők számára: misét kellett hallgatni és tartózkodni kellett a szolgai munkáktól.

 

 
1248173575_torok-kori-esztertgom.jpg
 
képaláírás: Esztergom a XV. században

Az ünnepek köréről általában az egyháztartományi zsinatok döntöttek. Az 1493-ban tartott esztergomi és az 1515-ös veszprémi zsinat több, mint 50 ünnep megtartásáról rendelkezett (ehhez járultak a vasárnapok), a ténylegesen megült ünnepek száma azonban mindig alatta maradt a zsinati határozatokban előírt számnak. Az ünnepek sorából mindenütt kiemelkedett a karácsony, a húsvét és az egyház védőszentjének napja. Az egyházi év jelentős eseményének számított az úrnapi körmenet is - a budain általában a király és udvara is részt vett. A múló időhöz való viszonyt bizonytalanság és pontatlanság jellemezte. Az éveket valamilyen fontosabb esemény - pl. háború, a király trónralépte vagy halála - alapján próbálták azonosítani, a napokat az egymást követő ünnepekhez viszonyították. A hónapok középkorban használatos magyar nevét az arra a hónapra eső legjelentősebb ünnep adta (pl. Szent Jakab hava, Szent Mihály hava), s az egyházi ünnepekhez kapcsolódtak a mezőgazdasági termények beszolgáltatásának napjai éppúgy, mint a bírósági határnapok.

Az időkép megváltozását a napi idő pontos mérésére szolgáló új találmány, az óra megjelenése indította el. Használata előtt az idő múlását csupán a Nap járása mutatta, "mérésére" pedig a nappalt és éjszakát egyformán 12-12 órára osztó (emiatt télen és nyáron eltérő időtartamú), ún. kánoni órák, imaórák szolgáltak. A kerekes óra a 14. század végén jelent meg Magyarországon. A 15. század végén - 16. század elején toronyóra ütötte az időt Besztercebányán, Pozsonyban, Sopronban, Kassán, Bártfán és Nagyszebenben, a váradi és egri székesegyházon és az esztergomi érseki palotán. Noha a források nem említik, valószínűleg már ekkor állt a budai Magdolna-templom melletti óra is.


2017. október 20. péntek
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz