III. Richárd - a leicesteri lelet

 

 

 










III. Richárd kegyetlen és fizikailag is rút zsarnokként vonult be a történelembe, ám a szakemberek többsége úgy véli, hogy az uralkodóról kialakult kép puszta fikció, és nagyrészt azon alapszik, ahogy William Shakespeare ábrázolta műveiben a királyt. Az egyedüli festmények, amelyek testi fogyatékosságokkal - púposan és elsorvadt karral - ábrázolják a királyt, mind a halála után születtek, és sokan a Tudor-propagandát teszik felelőssé az uralkodóról kialakult negatív képért.

A király alig kétévi uralkodás után, 32 esztendősen, 1485-ben vesztette életét a Rózsák Háborúja néven ismert polgárháborús időszak utolsó nagy csatájában, a Leicesterhez közeli Bosworth mezején.

 

Rózsák háborúja

Az eredetileg Gloucester hercegeként ismert III. Richárd annak a York-háznak volt a tagja, amely VI. Henrik királyt gyengeelméjűnek tartotta. A yorkisták 1455-től fegyveres harcot vívtak az angol királyi trón megszerzésérért VI. Henrik Lancaster-házbeli rokonai és hívei ellen. A York-ház és a Lancaster-ház küzdelmei Rózsák háborúja néven vonultak be a történelemkönyvekbe. (A vörös rózsa a Lancaster-háznak, a fehér pedig a yorkista nemeseknek volt a jelképe.)

 










A bosworthi csatában, amely lezárta a Rózsák háborúját 1485. augusztus 22-én, vesztette életét III. Richárd. A csata hadtörténeti érdekessége, hogy a Brit-szigeteken ekkor használtak először ágyúkat.

 

Thomas More vádolta III. Richárdot

Ám Shakespeare-től kezdve Churchillig a legtöbb író, drámaíró és történetíró annak a Morus Tamásnak (Thomas More-nak) a nyomán festik le III. Richárdot, aki a "főgonosz" halála után sokkal később, immár a Richárdot legyőző Tudorok szolgálatában írta meg a történteket. Éppen ezért More leírása erősen elfogultnak tekinthető. (Bár később a Tudorok ellen fordult, és azok közül az egyik legvéresebb kezű uralkodó, VIII. Henrik le is fejeztette Morus Tamást, akit a világ leginkább az általa felvázolt utópisztikus társadalomról ismer.)/

 

Tudor Henrik fellépése

III. Richárdot az ütközet közben saját hívei árultak el, és átálltak Tudor Henrik oldalára.

Tudor Henrik VII. Henrik néven királlyá koronáztatta magát. Sajátos módon addigi üldözöttsége a megbékélést vetítette előre. Gyermekkorában ugyanis kastélyról kastélyra, uradalomból uradalomba menekült a Rózsák háborúja idején, s átmenetileg még francia, illetve bretagne-i emigrációba is kényszerült.

Miután Tudor Henrik 24 évig uralkodott, sok embert öletett meg, (még az sem kizárt, hogy többet, mint III. Richárd), de eközben következetesebben járt el, és indokolatlanul igyekezett nem gyilkoltatni. Kihasználhatta azt is, hogy III. Richárd halálakor már nem élt a "főgonosz" felesége, és  a kisgyermeke is meghalt.

 

III. Richard halála

Richárd a csata folyamán kétségbeesett lépésre szánta el magát: legközelebbi embereit maga mellé véve támadást intézett Tudor ellen; leszúrta zászlóvivőjét, William Brandont, és egészen közel került ahhoz, hogy Tudorral is leszámoljon. Ekkor azonban William Stanley is hadba szállt – hogy a trónkövetelő segítségére siessen; emberei körülvették, majd megölték Richárdot. A király utolsó szavai állítólag ezek voltak: „árulás, árulás, árulás!” Halálának hírére serege szétszóródott.

Tudor Henrik felkelőseregének tagjai a legyőzött és megölt Richárd lecsupaszított, sebekkel borított holttestét közszemlére tették, Leicesterben a tetem három napig feküdt a tűző napon, aztán nagy sietséggel eltemették a Grey Friars ferences kolostor templomának kerengőjében. Henrik e nem éppen tiszteletteljes gesztussal is igyekeztek meggyőzni a York uralkodóház még megmaradt híveit arról, hogy ügyük végleg elveszett. Henrik és követői indulatait illusztrálja a testen ejtett vágások, szúrások nyoma (a vizsgálatok során tíz komoly vágott és szúrt sebet találtak a csontvázon). Egyes korabeli beszámolók szerint a király földi maradványait a Soar folyó vizébe dobták. Ezzel szemben a helybéliek jó része inkább úgy vélekedett, hogy a valódi sírt nem is találták meg, s az utolsó York-házbéli uralkodó továbbra is ott nyugszik a már nem létező kolostortemplom alatt. A kolostort 1538-ban lerombolták, később nemesi kúria épült a helyén. Az 1700-as években a területet eladták és elfelejtődött, hogy hol nyugodott a király.

 

Történelmi szenzáció

A Leicesteri Egyetem kutatócsoportja elhatározta, hogy megpróbál a végére járni a történelmi rejtélynek. 2012-ben csontvázat találtak egy leicesteri parkoló alatt, a hír óriási port kavart. Lehet, hogy a csontok III. Richard, Anglia királyának 500 éve elveszett maradványai?

A csapat korabeli térképek és modern helymeghatározó eszközök segítségével a leicesteri városi tanács parkolója alatt azonosította a feltételezett sírhelyet, és a megbontott aszfaltburkolat alól már az ásatások első napján előkerült egy csontváz, amely első ránézésre ígéretes leletnek tűnt.

A sír szabálytalan alakú volt, lejtős szélekkel, Túl kicsi is volt a, 1,7 méter magas holttestnek, emiatt nem egyenesen feküdt a sírban. A feje például a sír falára volt támasztva, a testét is kicsavarták, hogy elférjen. A testet az északi falnak támasztották, valószínűleg azért, mert valaki állt a sír déli oldalán, hogy elrendezze a testet. Akárki is volt, nem törődött azzal, hogy szimmetrikusan helyezze el a holttestet.

Az elhalt maradványain egyértelműen felfedezhető volt az a fajta kóros mértékű gerincferdüléses elváltozás, amelyben III. Richárd közismerten szenvedett, és a csontokon jól látható harci sérülések is voltak. Ennyi azonban természetesen nem volt elégséges személyazonosításhoz. A kutatók ehhez a legmodernebb technikát hívták segítségül: a maradványokat CT-vizsgálatoknak vetették alá, és mindenekelőtt DNS-mintát vontak ki a csontvázból. Ez utóbbi bizonyult döntő jelentőségűnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Michael Ibsen bútorasztalos

A kutatás e fejezetének főszereplője egy kanadai születésű londoni műbútorasztalos, Michael Ibsen volt, akiről a történészek kiderítették, hogy Richárd nővérének, Anna hercegnőnek egyenes ági leszármazottja. Ibsen - akit saját bevallása szerint megdöbbentett soha nem sejtett rokoni kapcsolata a néhai uralkodóval - a kutatócsoport kérésére DNS-mintát szolgáltatott, a minta pedig a Leicesteri Egyetem szakértőinek bejelentése szerint egyértelmű egyezést mutatott a parkolóban talált maradványok DNS-szekvenciájával.

Innen pedig már egyenes út vezetett a történettudomány szempontjából rendkívüli horderejű bejelentéshez.

 

 

 

 

 

 

 

Az első vizsgálatok kiderítették, hogy gyilkosai rútul elbántak a királlyal, nemcsak összeverték, megcsonkolták, de még farba is szúrták valamivel. Ennél kellemesebb hír, hogy a Dundee Egyetem arcrekonstrukcióval foglalkozó szakértői a koponya alapján egy speciális számítógépes programmal elkészítették azt a modellt, ami soha nem látott pontossággal mutatja meg, hogy is nézhetett ki a csúf véget ért király.

A munka még azelőtt elkezdődött, hogy a DNS-vizsgálat bebizonyította volna, hogy valóban III. Richárd holttestére bukkantak Leicesterben. A szakértők szerint bár most már amúgy is teljes a bizonyosság, az arc helyreállítása akkor is fontos része az azonosítási folyamatnak, ha a királyról valójában nem maradt fent kortárs művész által jegyzett portré. A szakértők szerint a fennmaradt, de Richárd halála után készült, őt ábrázoló festményeken annyira hasonlítanak az arcok, hogy valószínű: a festők sem tudták, pontosan hogy nézett ki, inkább egy korabeli, mára már elveszett alkotásról másoltak.

Philippa Langley, a III. Richárd Társaság egyik tagja azt mondta, hogy a király nagyon jóképű volt: „Nem egy zsarnok arca ez. Sajnálom, de nem.” A modell egyébként igazolta a hagyományos elképzelést, amelyek szerint III. Richárd arca finom, már-már nőies volt.

 

Temetés

A királyt méltó tiszteletadás mellett a leicesteri katedrálisban helyezik el, ezúttal ténylegesen végső nyugalomra. A sírbolt pontos terve még nem készült el. A katedrális új kövezetet, új világítást és új ablakokat kap III. Richárdnak köszönhetően.

Aligha nyugszik el azonban az a vita, amely III. Richárd személyiségéről és megítéléséről az uralkodó halála óta zajlik. Továbbra is eldöntendő kérdés ugyanis, hogy mennyire a bosworth-i győzelem után trónra került Tudor-dinasztia befeketítő kampányának eredménye az a szinte démoni kép.

 

Forrás: Sg.hu, index.hu, múlt-kor.hu, origo.hu


2017. október 22. vasárnap
Kezdőlap

Orlando di Lasso: Psalmi Davidis Poenitentiales (Dávid bűnbánati zsoltárai)



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz