Kossuth és Görgei megítélése – bűnbakkeresés

 

Kossuth és Görgei 1848-49-es eseményekben betöltött szerepének ellentétes megítélése közvetlenül a szabadságharcot követő időkig nyúlik vissza. A szabadságharc kudarca nehezen feldolgozható élmény volt a magyarság számára. Sem lélektani, sem pedig politikai szempontból nem lett volna előnyös, ha a magyarság önmaga tehetetlenségében kereste volna a hibát. Egyébként is többé-kevésbé számítani lehetett arra, hogy előbb-utóbb elkezdődik a bűnbakkeresés. Kézenfekvő lehetett volna az osztrák-orosz közös beavatkozás következményeként fellépő túlerőre fogni a magyarság végső képtelenségét arra, hogy felülkerekedjen az ellenségen. A szabadság, mi több, a függetlenség eszméjéről azonban a magyarság nem volt sem képes, sem hajlandó hosszú távra lemondani. Márpedig a nemzetközi viszonyok kevés változással kecsegtettek a következő jó néhány évre nézve, így a túlerőt nevezni meg felelősként a szabadságharc bukásáért azt jelentette volna, hogy Magyarország számára mindaddig lehetetlen lesz a küzdelem felélesztése, amíg a nagyhatalmi kapcsolatok nem változnak. Éppen ezért volt szükség arra, hogy a bukást olyan tényezővel hozzák összefüggésbe, amely Magyarországhoz kapcsolódott inkább. Az volt a szerencsés, ha ez a tényező nem egy adott körülmény, helyzet, sőt még csak nem is egy bizonyos csoport, hanem egy személy – már csak azért is, mert a szabadság ügyének következetes képviselete is egy személyhez kötődött: Kossuth Lajoshoz.

A bűnbak szerepére leginkább alkalmas személyt Görgei Artúrban találták meg. Pontosabban maga Kossuth találta meg nem sokkal azután, hogy átadta Görgeinek a politikai hatalmat és török földre menekült. Megírta ugyanis nevezetes vidini levelét, amelyben Görgeit kiáltotta ki a szabadságharc elárulójának. Kossuthnak e lépését nyilvánvaló politikai szándékok motiválták. Kossuth tisztában volt azzal, hogy személyét a magyarság körében a függetlenség zászlóvivőjének nimbusza övezi, ugyanakkor, mivel továbbra is meggyőződéssel képviselte a szabadság ügyét, szándéka az volt, hogy a magyarok szabadságvágyát és hitét ennek elérésében az emigrációból próbálja meg életben tartani.

Görgei különösen alkalmas volt e szerepre. Ha a szabadságharc politikai vezetője Kossuth volt, akkor a katonai vezető egyértelműen Görgei. A magyarság, tisztában lévén hadvezéri képességeivel – különösen a dicsőséges tavaszi hadjárat és Buda felszabadítása után – sokat várt tőle: a katonai győzelmet.[1] Görgei ennek nem tett eleget. Az, hogy ennek oka a túlerővel szembeni tehetetlenség volt, a fegyverletétel pedig tulajdonképpen a realitások felismerésének következménye, vajmi kevéssé érdekelte a tágan értelmezett közvéleményt. Ráadásul az a közvélemény előtt ismert tény, hogy Görgei nem volt a kivégzett katonai vezetők között, óhatatlanul is táplálta annak a feltételezésnek a megszületését, hogy Görgei csak azért választotta a feltétel nélküli kapitulációt, hogy a saját életét mentse.

A körülmények tehát adottak voltak: a magyarság körében eleve kialakult egy többé-kevésbé tiszta bűnbak-kép. Ezt Kossuth és Görgei megítélése – bűnbakkeresés erősítette fel és látta el pontos körvonalakkal az, hogy maga a magyarság szemében mindvégig hiteles Kossuth sütötte Görgeire az árulás bélyegét.

 

Kosáry Domokos szerint a nagypolitikában a dualizmus időszakában a Kossuth-Görgei páros megítélése a szimbolikus politika fontos alkotórészévé vált.

„Az egyik oldal a ’függetlenségi’ politika és a Kossuth-kultusz jegyében, elátkozta Görgeyt. A másik pedig, éppen ellenkezőleg, a kiegyezés előfutárát és igazolóját próbálta a tábornokban, mint Kossuth ellenfelében, felfedezni.”

...

Kosáry óvatosan fogalmaz Görgei szimbolikus politikában betöltött szerepével kapcsolatban: a kormány oldalán állók csak próbálták Görgeit szembeállítani Kossuthtal. Ez csak kísérlet és erőtlen szándék volt, nemcsak azért, mert a párhuzam elég gyenge lábakon állt, hanem mert, amint arra Kosáry is felhívta a figyelmet, éppen az ellentábor népszerűsége miatt, a kiegyezés rendszerének támogatói „nem tudtak, vagy éppen óvakodtak e közhangulattal szembeszállni.”

Forrás: http://folyoiratok.ofi.hu, Krajczár Melinda,


2018. április 27. péntek
Kezdőlap



Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Fatimai jelenések
A magyar lélek hangja
Húsvéti szimbólumok
Petőfi Gödöllőn
Az utolsó levél
Görgei - gazdátlan levelek
X. Pius pápa: Motu pro Prium
Arany - A toronyban
kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya
Kodály Zoltán -Karácsonyi pásztortánc
Karácsonyi angyalok
Bárdos Lajos
Alleluia
J. S. Bach: H-moll mise BWV 232
Liszt Ferenc - Erdőzsongás
Kossuth toborzó nóta
Kossuth Lajos verbunkja
Fel-fel vitézek
Vajda János - Alleluja
Amadinda
Bartók Béla - 1. hegedűverseny