Január 6. - Vízkereszt

Vízkereszt ünnepét, amelyet eddig január 2. és 8. közti vasárnap tartottunk Magyarországon, pár éve január 6-án ünnepeljük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezen a napon a hívek számára kötelező a szentmisén való részvétel.


Január 6-án a háromkirályok gyermek Jézusnál tett látogatását ünnepli a katolikus egyház, ekkor kerül sor a vízszentelés szertartására is: a pap megáldja a keresztvizet és a szentelt vizet.

Az epifánia néven is ismert vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.

Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.

A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelés időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; a szentelmény révén nemcsak az épületeket, hanem a benne lakókat, dolgozókat is megáldja.

www.katolikus.hu




Szállást keres a Szent Család

 

A magyar nép körében legjobban elterjedt adventi ájtatosság. December 15-én este kezdjük. Minden kilenc család bokrot alkot, s esténként más és más családhoz viszik a templomban előzetesen megáldott Szent Család-képet, s előtte ájtatoskodnak. Az egyes családok tagjai a reájuk eső napon meggyónna-megáldoznak, vagy pedig a bokrok a befejező napon, december 23-án közösen végzik szentáldozásukat. Ha templomban végezzük, nem szervezünk bokrot, hanem minden résztvevő család megáldatja a Szent Család képét, s otthon helyezi a házi oltárkára, a végén szintén közös áldozással fejezik be az ájtatosságot a közösen mondott szentmisén.

 

Beköszöntő ének
(Dallam: "Ébredj ember...")

Szállást keres a Szent Család.
De senki sincs, ki helyet ád.
Nincsen, aki befogadja
Őt, ki égnek s földnek ura.

Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába"
Betlehemnek városába.

Legalább ti, jó emberek,
Fogadjátok a Kisdedet.
Házatokra boldogság száll,
Ha betér az égi Király.

(A házbeliek éneklik:)

Ne sírj tovább, Szűz Mária,
Ne menjetek ma máshova!
Szállásunkat mi megosztjuk,
Kis Jézuskát befogadjuk.

 

ELŐIMÁDKOZÓ (A családhoz):

Elhoztam hozzátok a Szent Család képét: A Szűzanyát méhének áldott gyümölcsével az Őr Jézussal és a Szűzanya jegyesét, Szent Józsefet. Áldásuk tér be a házba. Remélem, szívesen adtok nekik szállást.

 

HÁZBELIEK NEVÉBEN:

Üdvözlégy, Mária!
"Honnan van az, hogy az én Uramnak Anyja jön hozzám?"
Ó, de boldog vagyok, hogy a Szent Családot hajlékomban tisztelhetem és Nekik szállást adhatok!

(A képet mindketten megcsókolják.)

 

ELŐIMÁDKOZÓ (elmondja a felajánló imát):

Ó, Jézus, Mária, József!
Ó, Szent Család! Mély alázattal leborulunk előtted. Méltatlan voltunk teljes tudatában édes midnyájunkat kegyes oltalmadba helyezzük. Töredelmes szível megkérlelünk mind a saját, mind a mások bűneiért. Ó, Szent Család! Légy a mi örökös pártfogónk. Védj meg minket a bűntől és minden bajtól, hogy békességben és nyugalommal szolgáljunk Istennek.

Szentséges szűz és Isten Anyja, Mária, Jézus Krisztus értünk ontott vérére kérünk és könyörgünk hozzád, ó, jóságos Anyánk, fogadj minket híveid sorába és örökös szolgádnak. Állj mellettünk minden cselekedetünkben és szerezz kegyelmet, hogy gondolattal, szóval és tettel mindig úgy viselkedjünk, hogy sohase bántsuk meg se Szívedet, se szentséges Fiad Szívét. Emlékezzél meg rólunk és el ne hagyj halálunk óráján. Ámen.

Ó, Szent József, a Szent Család Isten választotta, hű gondviselője! Neked jutott az a szerencse, hogy a világ Megváltóját, Jézus Krisztust karodon hordoztad, szívedhez szorítottad és mint nevelő, gyermekedet arcod verejtékében tápláltad. Sok búbánatot és bajt szenvedtél Érte és Szűz Máriáért, de atyai szíved az öröm óráiban, a búbánat napjaiban is mindig megnyugodott Isten szent akaratában. Ó, Szent József, kérd az Istent, adja meg nekünk, hogy követhessük istenes életedet! Nyugodjunk meg Isten szent akaratában, és bajban, betegségben és szükségben soha el ne felejtsük, hogy akit Isten szeret, megfenyíti, és hogy bűneink miatt sokkal súlyosabb büntetést érdemlettünk. Ó, Szent József, légy velünk halálunk óráján. Ámen.

Édes Jézus! Gyermeki alázattal kérünk, hogy szereteted erejével, mely a menny legmagasabb trónjáról a betlehemi istállóba vonzott, a mi szívünket is vond magadhoz, hogy Veled a legbensőbben egyesülhessünk.
Engedd, hogy szegénységedben legalább úgy vegyünk részt, hogy semmihez se kössük lelkünket: legyünk lélekben szegények, szeressük a szegényeket, akiknek helyzetét Te születéseddel és életeddel megszentelted, és azt tekintsük a legfőbb és egyetlen kincsnek, ha Tégedet bírunk! Ó, jóságos Jézus, jöjjön el a Te országod! Ámen.

(Templomban csak innen kezdve mondjuk:)

 

ELŐIMÁDKOZÓ:

Isten, figyelmezz segítségemre.

 

MIND:

Uram, siess segedelmemre.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

E: Gyermeki hódolattal köszöntelek, Isten legkedvesebb Családja, minden keresztény család legszebb példaképe!

M. Jézus, Mária, József!

E: Téged szemelt ki öröktől a Szentháromság, hogy az isteni szándékok gyöngyének és koronájának, a teremtés fejének és királyának, a bűnbeesett emberiség Megváltójának otthona légy!

M: Jézus, Mária, József!

E: Benned ringott Üdvösségünk bölcsője, kelt fel szabadulásunk Napja s nevelkedett az Isten Fia.

M: Jézus, Mária, József!

E. Benned virágzott a szüzesség legtisztább lilioma, illatozott az alázat és engedelmesség erénye.

M: Jézus, Mária, József!

E: Legfőbb törvényed a szeretet, minden erény alapja és foglalta s a családi élet legerősebb köteléke.

M: Jézus, Mária, József!

E: Az atyai tekintély a fegyelmed, az anyai szeretet az erőd, Gyermeked a legnagyobb kincsed.

M: Jézus, Mária, József!

E: A munkás élet krisztusi értékelésének és a földi élet Istenre-irányításának eszményképe.

M: Jézus, Mária, József!

E: A szenvedésben és megpróbáltatásban is állhatatos Szent Család.

M: Jézus, Mária, József!

E: Isten iránt való szeretetből és bűneinkért való engesztelésből minden áldozatra kész Szent Család.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, vedd oltalmadba a keresztény családokat, s ápold bennük a családi élet erényeit:

M: Jézus, Mária, József!

E:Ó, Szent Család, segíts minden megpróbáltatásban bíznunk az isteni Gondviselésben.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, taníts meg Isten akaratában megnyugodva szenvednünk.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, neveld a keresztény házastársak hűségét, szeretetét és áldozatos lelkületét.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, termékenyítsd meg a szülők szeretetét, önts életkedvet a keresztény otthonokba és sugározd beléjük az Isten akaratát teljesítő lélek örömét.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, védd meg az ifjúságot az istentelenség és erkölcstelenség romboló szellemétől!

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, vigasztald meg az özvegyeket, gyámolítsd az árvákat!

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, építsd újra a szétdúlt magyar otthonokat.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, gyűjtsd egybe családunk szétszóródott tagjait!

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, vezéreld haza fogságban sínylődő szeretteinket!

M: Jézus, Mária, József!

 

 

Ének

(Dallam. Áldozzunk hív keresztények..)

Köszöntjük a Szent Családot,
Mert megáldja a világot,
Szent Család, légy örömünk,
Jóban-bajban légy velünk.

Áldd meg minden ügyeinket
Békében óvd nemzetünket
Szent Család légy örömünk...

Családoknak ékessége
Áldj meg minket s hozzánk térj be:
Szent Család légy örömünk...

Jézus, Mária, Szent József,
Szent hitünkben tartsatok meg:
Szent Család légy örömünk...

Halálunknak szent óráján,
Hogy ne ártson majd a sátán,
Szent Család légy örömünk...

 

E: Üdvözlégy, Szent József, a Szent Család feje és őre, az Isten Anyjának szűzi jegyese, Jézus Krisztus nevelőatyja.

M: Vedd oltalmadba és hathatós pártfogásodban
a keresztény családok alapját,
az atyai tekintélyt,
s adj példás férfiakat,
katolikus szellemtől áthatott férjeket és apákat családjainknak!

E: Szent József, a Szent Család gondviselője és a kötelességteljesítés eszményképe!

M: Neveld családunkban a munka-szeretetet,
és esd ki számunkra minden napra
a becsületes munkával megszerzett kenyeret!

E: Szent József, Te annyi aggodalommal szolgáltad szeplőtelen Jegyesedet, a Boldogságos Szűzet, s védted isteni Neveltedet, Jézust, az Isten Fiát!

M: Oltalmazd családunkat minden viszontagságban,
óvd meg minden veszedelemtől,
minden testi és lelki bajtól!

E: Szent József, a betegek vigasztalója és orvosa!

M: Taníts keresztény türelemre, a betegségben,
s fordítsd üdvösségünkre szenvedéseinket.

E: Szent József, a szegénység kedvelője!

M: Ne engedj zúgolódnunk a nélkülözésben,
s őrizd meg lelkünk békéjét
a megpróbáltatás napjaiban.

E: Szent József, a haldoklók pártfogója!

M: Légy mellettünk életünk utolsó óráján,
segíts küzdenünk a gonosz lélek kísértései ellen,
s vezérelj az örök életre!

E: Szent József, neked annyi bánatot okozott az emberek részvétlensége, amikor Betlehemben szállást kerestél Jegyesednek és a testet öltött Istenfiának.

M: Fogadd szívünket Szent Családodnak szállásul,
éljen bennünk a Szent Család szelleme:
a Te tisztaságod,
bensőséges áhítattal tiszteljük Szűz Máriát,
és kövesük Jézust, a világ üdvözítőjét!

 

Ének

Áldunk, Isten jó szolgája,
Szent családnak hű sáfárja,
Kire Isten megváltásunk titkát bízta,
Mert a lelked igaz volt és szíved tiszta.

Őre voltál Máriának,
Tanúja szűz liljomának,
Kit kertedbe Isten plántált vigyázatra,
Hogy fakasszon drága bimbót áldozatja.

Betlehemnek jászolánál
A Kisdedre ráhajoltál,
Megmutattad pásztoroknak, királyoknak,
Kit fiaik mindörökké hinni fognak.

Bosszújától Heródesnek
Isten Fiát védelmezted,
Bújdosásban lelked retteg, tested fárad,
Hogy megtartsd őt a megváltó keresztfának.

Kit angyalok hűn szolgálnak,
Intésére készen állnak,
Isten Fia tenéked lett engedelmes,
Alázattal szavaidra ő figyelmez.

Két kezed munkája árán
Növekedett a Szent Bárány,
Műhelyedet verejtékkel megszentelte,
Ott készült a keresztfára áldott lelke.

S a keresztfán kit megváltottál,
Sok baj őrli e világot:
Ó, Szent József, Szent Családnak hű sáfárja,
Legyen gondod Jézusod szent Egyházára!

(Szent Vagy, Uram! 213sz.)

 

E: Üdvözlégy, Mária, Szent József szeplőtelen jegyese, Jézus Krisztus édesanyja!

M: Téged választott ki az Úr,
hogy anyja légy a világ Megváltójának,
s anyai szeretetedbe vedd Krisztus minden követőjét,
ápold bennünk a hitet
s térítsd meg a hitetleneket,
növeld bennünk az erényt
s térítsd meg a bűnösöket, erősíts a kísértésekben
és védelmezz a szenvedésekben!

E: Üdvözlégy, Mária, malaszttal teljes!

M: Üdvözlégy, Isten kegyelmének minden bűntől,
még az eredeti bűntől is
érintetlen gyermeke,
Isten szeplőtelen képmása,
a megváltásban Jézusnak társa
és a megváltás kegyelmeinek
mennyei kincstárnoka.
Esd ki nekünk Jézus kegyelmét,
védj a bűntől
s gyarapítsd bennünk a Szentlélek ajándékait.

E: Üdvözlégy Mária, az Úr teveled.

M: Ó, Szentháromság temploma,
Jézus Krisztus áldott édesanyja,
járj közben érettünk,
hogy a mi lelkünkben is lakást vegyen
az Atya, Fiú és Szentlélek,
soha ki ne űzze a bűn
Isten szent Fölségét lelkünkből
s el ne torzíthassa bennünk
Isten képmását.

E: Üdvözlégy, Mária, áldott vagy te az asszonyok között!

M: Boldognak hirdet Téged
minden nemzedék
legszentebb asszony,
a női nem dicsősége,
a szüzek, hitvesek és édesanyák
örök példaképe és erőssége.

E: Üdvözlégy, Mária, áldott a Te méhednek gyümölcse: Jézus!

M: Nincs Szívednek nagyobb vágya,
mint hogy minden szív Jézust szeresse,
minden ember Jézust kövesse,
s minden lélekben,
családban,
közösségben
és nemzetben,
hivatásban és állásban,
korban és nemzedékben
Jézus győzedelmeskedjék,
Jézus uralkodjék
és Jézus parancsoljon.

E: Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja!

M: Úrnőnknek,
Boldogasszonyunknak
és Anyánknak vallunk,
legnagyobb dicsőségünk és vigaszunk,
hogy szolgáid,
tisztelőid
és gyermekeid lehetünk.
Oltalmad alá folyamodunk, Istennek szent Anyja,
ne vesd meg könyörgésünket szükségünk idején,
hanem oltalmazz minket minden veszedelemtől,
mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz,
mi Asszonyunk,
mi közbenjárónk,
mi szószólónk.
Engeszteld meg nekünk Fiadat,
ajánl minket Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak.

E: Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most!

M: Ne vess meg bűneink miatt:
eszközöld ki nekünk a megtérés kegyelmét, hogy igaz lélekkel szegődjünk Isten szolgálatára, s teljes szívvel szeressük Istent és Istenért minden felebarátunkat, barátunkat és ellenségünket!

E: Imádkozzál érettünk halálunk óráján!

M: Vezess isteni Fiad színe elé, s mutass be minket mint pártfogoltjaidat, és gyermekeidet. Amen.

 

Ének

Szűz Mária ádventi antifónája

Üdvözítőnk Édesanyja,
Mennyeknek megnyílt kapuja
Tengerjárók szép csillaga,
Boldogságos Szűz Mária!

Légy segítség hű népednek,
Az elesett bűnösöknek,
Ki szülője Istenednek,
Anyja lettél Teremtődnek.

Mert angyali köszöntésre
Rádszállott az Úr Szentlelke.
Ekkor lett az örök Ige
Szűz méhednek szűz gyümölcse.

Azért, Édes Istenanyja,
Légy bűnösök szószólója,
Botló lábunk támasztója,
Üdvösségünk nyílt kapuja.

Adjunk hálát az Istennek,
Atya, Fiú, Szentléleknek,
Három személy Felségének,
Egy mivoltú Istenségnek.

 

TEMPLOMBAN:

(A pap kiveszi a szentségházból az Oltáriszentséget.)
E: Üdvözlégy, örökké áldott légy, legméltóságosabb Oltáriszentség!

M: Isten és ember,
Krisztus Jézus,
minden áldás élő kútfeje,
a menny és föld Ura, Istene!
Mint az angyalok odafenn az egekben,
úgy imádlak az Oltáriszentségben.
Én is méltatlan teremtményed,
leborulva imádom szent Fölségedet,
és teljes szívemből hálát adok Neked,
hogy te,
mennyei Fölség,
lelkünk eledelére
önmagadat adtad az Oltáriszentségben.
Kérlek, Uram,
ne vegyelek soha ítéletemre,
hanem az üdvösség e szentsége
nekem is váljék üdvömre.

E: Uram, Jézus, akit oly részvétlenség fogadott Dávid városában, Betlehemben.

M: Fogadd el szívemet,
s végy benne szállást.
Növeld bennem a hitet szentségi jelenléted iránt,
hogy a kenyér és bor színében
imádhassalak,
áldhassalak
és szerethesselek,
mint Uramat és Istenemet!

E: Uram, Jézus, te a Szent Család szemefénye és legféltettebb kincse, Szent József és Szűz Mária áhítatának és gondviselő szolgálatának központja!

M: Légy királya a mi családunknak is,
szállj meg nálunk,
szenteld meg otthonunkat,
hozz közénk szeretetet és egyetértést,
béketűrést és fegyelmet,
boldogságot
és áldozatra kész szellemet.

E: Uram, Jézus, ki Betlehemben szegényes istállóban születni nem átallottál.

M: Taníts meg,
miként kell a mennyeieket
a földiek elé helyeznünk,
miden viszontagságban
Isten szándékát keresnünk
s mindenkor
Isten akaratában megnyugodjunk.

E: Uram, Jézus, ki Názáretben a világ szeme elől 30 esztendeig elrejtve éltél.

M: Te vagya mi családunknak is rejtett kincse:
szegénységünkben gazdagságunk,
szenvedéseinkben erősségünk,
betegségeinkben orvosunk,
bánatunkban vigaszunk,
küzdelmeinkben pajzsunk,
megaláztatásunkban dicsőségünk,
elszakítottságunkban kötelékünk,
földi és örök életünkben üdvösségünk!

 

TEMPLOMBAN

Szent vagy, Uram...
Áldás.

(Ha időnk engedi, mondjuk el a Jézus Neve, vagy Szűz Mária lorettói, vagy Szent József litániáját.)

A litánia után elimádkozunk egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget a Szent Családot befogadó ház élő és elhunyt tagjaiért.

 

Estéli ének

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk őrangyalát,
Terjessze ránk szent áldását.
Köszöntsük a Szűz Máriát.

Köszöntsük a Szűz Máriát,
Vele együtt ő szent Fiát.
Jézus, Mária szent neve
Legyen nekünk örömünkre.

Íme, eltűnt a fényes nap.
Felkel-e még nekünk holnap?
Míg számadásom nem egész,
Nem vagyok még az útra kész.

Íme, sötétben maradok.
Jöjjetek, élő csillagok,
Ragyogjatok, élő tüzek,
Dicsőült mennyei szentek.

Te is, őrző, szent angyalom,
Dalold tovább csöndes dalom,
Míg a testem nyugasztalom,
Légy mellettem oltalmazóm.

Búcsúzó ima

 

ELŐIMÁDKOZÓ:


Elbúcsúzunk tőled, Szentcsalád! Fáj, hogy nem tudtunk úgy megtisztelni, mint ahogy szerettünk volna.
Szívünk templomából azonban már többé el nem bocsátunk. Maradj nálunk egész életünkben.
Búcsúzásul add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy tiszteleted kösse össze a keresztény családokat: a férjek feleségükben, ő, Szűz Mária, téged tiszteljenek: a feleségek férjükben Szent Józsefet szeressék, becsüljék. Legyen szent és sérthetetlen a házasság szentsége. A keresztény családok Istenáldásának tekintsék a gyermeket: féltő gonddal, legdrágább kincsükként, isteni félelemben neveljék őket. A gyermekek szüleikben Isten helyettesét tiszteljék és szeressék, nekik mindenben engedelmeskedjenek!

Jézus, Mária, József! Nektek ajánljuk szívünket és lelkünket! Jézus, Mária, József! Álljatok mellettünk halálunk óráján! Jézus, Mária, József! Veletek nyugodjunk békében. Ámen.

 

Búcsúzó ének

(Dallam: Mennyből az angyal...)

Ó Jézus,Jézus, ó kegyes Jézus
légy velünk,
Könyörgünk Néked, szent békességed
add nekünk.

Ha a bűn éget, ha ver az élet,
vihara
Csillagunk éjben, segíts a vészben,
Mária.

Mária őre, hű kísérője,.
Szent József,
A beteg ágynál és a végórán
védelmezz.

Ha erőnk nincsen, példátok intsen,Szentcsalád!


Ha szívünk tiszta, megnyílik majd a
mennyország.

 

 




Szent Család ünnepén, karácsony utáni vasárnapon Szűz Mária, Szent József és Jézus Krisztus alkotta Szent Családot ünnepli a katolikus egyház, példaként állítva a mai családok elé.

Története

Az ünnepet a 17. században kezdték megtartani. A Szent Család különös tisztelete először Kanadában terjedt el. Az ünnep elterjesztését XIII. Leó pápa 1893-ban kezdeményezte azért, hogy megerősítse a 19. század végére a nyugati világban meggyengült családeszményt. XV. Benedek pápa 1921-ben az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését.

A Szent Család ünnepének időpontját XI. Piusz pápa a Vízkereszt nyolcadába eső vasárnapra tette. 1969 óta tartják a karácsony nyolcadába eső vasárnapon.

1994-ben tartotta a katolikus egyház a Családok Nemzetközi Évét, mely 1993. december 26-án, Szent Család vasárnapján kezdődött.

 

"Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak, Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.”
Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”
Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt."




„Semmiért sem hagytam volna ki ezt az egyedülálló és furcsa karácsonyt […] Kiszúrtam magamnak egy német tisztet, azt hiszem, hadnagy lehetett, és közöltem vele, hogy meg akarom szerezni a gombjait […] Kivittem a drótvágómat, és pár gyors nyisszantással levágtam néhányat belőlük, és eltettem a táskámba. Cserében otthagytam neki kettőt az enyémek közül […] Az utolsó, amit láttam, az volt, hogy az egyik géppuskásunk, aki civilben amatőr fodrász volt, az egyik könnyen kezelhető német természetellenesen hosszú haját vágta…”
(Bruce Bairnsfather angol humorista és karikaturista)

1914. december 25-én váratlanul elhallgattak a fegyverek az első világháború nyugati frontján, a lövészárkok lakói pedig karácsonyi dalok éneklésébe kezdtek, és előmásztak állásaikból, hogy a semleges zónában ajándékokat cseréljenek ellenségeikkel. Így esett az 1914. évi „karácsonyi fegyverszünet”, mely a háborúk történetében a lovagiasság és a humanitás egyik utolsó szép példája volt.

Bár többnyire II. Vilmosnak (ur. 1888-1918) szokás felróni azt az optimista kijelentést, miszerint győztes katonái a falevelek lehullásakor már ismét otthon lesznek, a valóságban a legtöbb uralkodó és államfő hasonló várakozással tekintett a háború elé, ami aztán sohasem teljesült. A németek az 1914 nyarán indított offenzíva során vereséget szenvedtek a Marne folyónál, később azonban az ellentámadásba lendülő franciák is elakadtak az Aisne völgyében, a tengerig tartó „versenyfutás” során pedig egyik fél sem tudott a másik háta mögé kerülni. Ennek következtében az ősz végére az Északi-tengertől egészen a svájci határig egy összefüggő frontvonal alakult ki, ahol a brit, francia és német hadosztályok a kockázatos rohamok helyett inkább a védekezésre rendezkedtek be, vagyis lövészárkokat ástak, drótakadályokat emeltek, és aknákat helyeztek el az ellenség távol tartására.

1914 decemberében úgy tűnt, hogy a front karácsonya olyan lesz, mint a világháború bármely másik napja, ugyanis XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívását a szemben álló katonai tömbök egyhangúan utasították el, a hadviselő országok nőegyletei által küldött levelek pedig szintén nem mozdították előre a béke ügyét. A legfelső katonai vezetők még december 24-én is ragaszkodtak a szigorú hadi fegyelem fenntartásához, a harcoló alakulatok azonban végül módot találtak az ünneplésre – és ráadásul ezt közösen tették.

A frontról küldött levelek később arról számoltak be, hogy nem sokkal éjfél után, 1914. december 25-e első óráiban a német katonák gyertyákat gyújtottak, karácsonyi dalokat kezdtek énekelni, sőt, egyes helyeken karácsonyfákat is állítottak, miközben jókívánságot kiabáltak át a velük szemben húzódó lövészárkokba. A briteket és franciákat meglepte ez a gesztus, ám hamarosan ők is csatlakoztak az énekhez, amikor pedig felkelt a nap, az addig ellenséges katonák előmásztak állásaikból, és félve bár, de megindultak a semleges zóna irányába.

Miután a frontharcosok meggyőződtek arról, hogy a másik oldal nem állított csapdát a számukra, bátran beszélgetésbe elegyedtek, és megajándékozták egymást: szivart, édességet, sonkát, kenyeret, gombokat és más apróságokat csereberéltek, közösen énekeltek, sőt, egyes helyeken még futballmeccset is szerveztek a semleges zóna területén. Ez az időszak ugyanakkor arra is alkalmas volt, hogy a lövészárkok közötti „senki földjéről” a katonák elszállítsák elesett bajtársaikat, és tisztességgel eltemessék őket. A „karácsonyi fegyverszünet” persze nem mindenhol sikerült egyformán: voltak frontszakaszok, ahol egyes szigorú tisztek parancsai nyomán ezek a napok is ugyanúgy teltek, mint a korábbiak, míg máshol a megegyezés csak a halottak végső nyugalomra helyezését engedélyezte.

Ezzel együtt a fegyverszünet időtartama sem bizonyult egységesnek: egyes helyeken csak december 25-ére vonatkozott, míg máshol akár újév napjáig is kitartott. Egy dolog viszont mégis közös volt ezekben a karácsonyi ünnepségekben, tudniillik, hogy a fegyvernyugvás és a frontbarátkozás teljesen spontán módon zajlott le, egy csipetnyi szeretetet és emberséget hozva az öt hónapja egymást gyilkoló katonák közé.

A frontkarácsony persze a felsőbb hadvezetés számára számos veszélyt tartogatott – mindenekelőtt azt, hogy az egymással barátkozó katonák nem lesznek hajlandóan visszatérni lövészárkaikba –, ezért a december 25-e utáni napokban a vezérkar mindent megtett a további hasonló esetek megakadályozására. Ezzel függött össze az is, hogy a lapok hosszú ideig hallgattak a karácsonyi fegyverszünetről, mígnem a New York Times december 31-i tudósítását követően – cenzúrázottan, természetesen – Európában is megemlékeztek a különleges eseményről. A karácsonyi barátkozás precedenst teremtett a fronton harcoló katonák számára, ugyanakkor pedig komoly kihívást támasztott a magasabb rangú vezetőknek, akik a jövőben szigorúan megtiltották az ellenféllel való kapcsolatfenntartást.

A tábornoki kar igyekezete szerencsére nem tudta teljesen kiirtani az emberséget a frontharcosokból, egyes alakulatok ugyanis a későbbi jeles napok alkalmával is igyekeztek fegyverszünettel ünnepelni: forrásaink vannak arról, hogy 1915 során húsvétkor, majd karácsonykor is akadtak frontszakaszok, ahol a felek ajándékokat cseréltek egymással, Szalonikiben pedig egy évvel az 1914-es események után még egy barátságos futballmeccset is lejátszottak. Mindazonáltal ez a nemes szokás egyre inkább elveszett az első világháború későbbi esztendőiben, ugyanis az elhúzódó harcok és az időközben feltalált halálosztó eszközök – a harci gázok, lángszórók és tankok bevetése – mindinkább kiölték az emberséget a szemben álló katonákból.




J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

 

szoprán-, alt-, tenor- és basszusszólóra, énekkarra, zenekarra és continuo-ra

Hat rész, 64 szám: 7 kórus, 13 korál, 10 ária, 1 duett, 1 tercett, 29 recitativo (secco és accompagnato), I korál és recitativo, 1 kórus és recitativo,

 

1734-ben Bach kantátasorozattal tette díszessé a lipcsei templomok karácsonyi istentiszteleteit. Az ünnepkör minden alkalmára egy-egy új kantátát szentelt: a három karácsonyi napra, újévre, az újév utáni vasárnapra és Vízkeresztre. Azonban – mint oly sokszor – nem jutott idő arra, hogy minden kantáta minden számát megkomponálja, s így több alkalommal már meglevő kantátáiból vett át részleteket, hozzáidomítva azok zenéjéhez az új szöveget. Már tettünk említést erről az eljárásról, az un. parodizálásról. Az újabb Bach-kutatások kiderítették, hogy a korábbi hiedelemmel ellentétben a mester sokkal kevesebb paródiatételt szőtt műveibe, mint gondolták. A mű 64 tételéből mindössze 17 származik korábbi művekből. Ezek közül is hét korábban írt egyházi kantátából való, s csak összesen tíz szám eredetije kapcsolódik világi textushoz. Bach mindig ügyelt arra, hogy a parodizálás során egyrészt a szöveg prozódiája ne szenvedjen kárt. másrészt – s ez a fontosabb – az új szöveghez rendszerint olyan zenét keresett, amelynek kifejezési szférája nem különbözik az új textustól. A Karácsonyi Oratórium esetében mintha időnként túl nagy lett volna az időhiány: több olyan áriát is találhatunk, amelyeknek zenéje nem kapcsolódik jól a szöveghez, Picander karácsonyi meditációihoz.

A mű hat kantáta egybefűzése; az „oratórium” kifejezés ellen több kifogással lehetne élni. Mégis: egységes alkotásról van szó, mivel egységes a történet: a karácsony históriája. Az Evangélista recitativoiban Krisztus születése kap hangot, Mária és József Betlehembe érkezéstől a három napkeleti mágus hódolásáig. Az evangéliumokban lefektetett történethez fűzte hozzá Picander, Bach lipcsei éveinek állandó szöveg költője a kor pietista eszméinek megfelelő kommentárokat és meditációkat. Az összes kutató egybehangzó véleménye és az évszázados praxis is lehetetlennek véli a Karácsonyi Oratórium egyvégtében, egyetlen hangversenyen való megszólaltatását. A koncertgyakorlat nyilvánvalóan azért, mert a mű időtartama messze meghaladja egy átlagos hangverseny idejét, a kutatók viszont a mű egyenetlenségeire, a paródiatételekre hivatkoznak. Albert Schweitzer alapos húzásokat javasol, sőt, nem tartja lehetetlennek az összes ária kihagyását. Az elvi alap nála is a paródiatechnika iránti ellenszenv (a parodizált tételek java része ária, a 17 közül csak 5 a kartételek száma); Hermann Kretzschmar a múlt század végén még az áriákban látta a Karácsonyi Oratórium legfőbb értékeit. Korunkban ezek az ellenvetések részben elvesztették jelentőségüket: a zenekedvelőnek rendelkezésére állanak a teljes anyagot tartalmazó hanglemezfelvételek.

A Karácsonyi Oratórium vegyíti a kantáta és a passió-oratórium formai elemeit. Az utóbbit az Evangélista secco-recitativói képviselik, valamint a közbeszőtt, aktualizált szövegű korálok; minden más a kantáták műfajából való. De mennyi újszerű, érdekes megoldás e jól ismert kereteken belül! Az áriák vagy kórusok zenekar kíséretes bevezető recitativóiban gyakran fúvós hangszerek társulnak a vonósokhoz: az oboák különböző régi válfajai (oboa d’amore, oboa da caccia) és a fuvolák gondoskodnak a pasztorális és a légies színekről, a történet vagy a reflexiók hangulati hátterének ábrázoló színeiről. Ugyanígy hallatlanul izgalmasak az önálló zenekari kísérettel ellátott korálok. Ezek közül kiemelkedik az első rész (az első kantáta) zárókorálja ünnepélyes trombitahangzataival, a második rész végén felhangzó korál, melyben az ezt a kantátát megnyitó zenekari „simfonia” motívumai tagolják a korális sorokat, vagy a negyedik kantáta befejezése, a lágy kürtszínnel. Az egész mű zárókorálja ismét a trombitákat hívja segítségül, hogy az Üdvözítő megszületésének apoteózisát még ünnepélyesebbé tegye (itt zeneileg a korálfeldolgozás és a zárókórus műfaja olvad egybe). Talán még érdekesebb az első rész Er ist auf Erden kommen arm kezdetű korálja; ennek egyes sorait a basszusszóló recitativói szakítják meg. A kísérletező Bach, a korálfeldolgozás minden lehetőségét kipróbáló Bach áll előttünk ebben a néhány tételben! A kartételek vagy egy-egy részt (kantátát) nyitnak meg, vagy a passiók turbáinak módján a cselekmény tömeg-részvevőit képviselik. A nyitókórusok kivétel nélkül paródiatételek, méghozzá világi kantátákból- (Általában a Karácsonyi Oratórium keletkezését megelőző 1733-as évből, amikor Bach alkalmi, ünnepi kantátákkal igyekezett a szász király kegyét megnyerni, „hátvédként” a lipcsei tanáccsal folytatott küzdelmeihez.) Trombita- és üstdobzengéssel hangos, gyors tempójú, táncosabb lüktetésű muzsikák ezek a nyitótételek, bennük kiválóan érvényesül Bachnak a német népzenéhez való közelállása. A turbakórusok (a pásztorokat és a napkeleti bölcseket személyesítik meg) képszerűségükkel tűnnek ki.

Az áriák – illetve az egy-egy kettős és hármas – esetében csak azt ajánlhatjuk a hallgatónak, hogy (ez egyszer, kivételesen!) feledje el a szöveg és zene összefüggését, s ezeket a számokat a maguk zeneiségében, zenei szépségében élvezze. Szinte ahány ária, annyi drágakő. A legtöbbje ún. da capo-ária, a főrésszel kontrasztáló középszakasszal. Majd mindegyikben egy-egy szólóhangszer koncertál az énekhanggal; ez addig mehet, hogy pl. a negyedik kantáta Ich will nur dir zu Ehren lében kezdetű tenoráriája valóságos kéthegedűs versenytétel, énekszólammal. (Egyébként ez is átvétel egy világi kantátából!) Van ezek közt az áriák közt igazi bachi remekmű, a passiók legnagyszerűbb tételeihez méltó szám, mint a második részben Mária bölcsődala (Schlafe, mein Liebster, vagy az újévi kantáta (negyedik rész) visszhanghatást alkalmazó szopránáriája (Flösst, mein Heiland. Ha a többinél időnként túlságosan szembeszökő is zene és szöveg egybe nem vágása, vagy a Handel-, illetve operai hang megjelenése, ismételjük: ezeknek zenei szépsége önmagában is élmény, élvezet.

S végül hadd szóljunk külön a második kantátát megnyitó zenekari tételről. Ez a „simfonia” címet viselő tétel a karácsonyi pásztorai funkcióját tölti be. Ezt a hangulatot segítik elő a külön kórusként kezelt oboák (2-2 oboa d’amore. ill. oboa da caccia), valamint a jellegzetes, elengedhetetlen 12/8-os metrikus ringás. Bach annyi harmóniai érdekességet, váratlan akkordfűzést és dallamfordulatot halmoz ebben a pásztoraiban, hogy a hallgató kételkedni kezd: vajon nem akart-e Bach a pásztori millő festése mögött másról is beszélni? Például a születés misztériumának hátterében a véget, a kereszthalált érzékeltetni? Schweitzer még pásztorok és angyalok közös énekét festő-ábrázoló darabot látott benne.

Forrás: Várnai Péter – Oratóriumok könyve

 





Karácsony

 

A Karácsony, december 25-én tartott keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus születéséről emlékezik meg.

Egy római almanach szerint már Kr. u. 336-ban ünnepelték Rómában a karácsonyt. A Római Birodalom keleti részén azonban január 6-án emlékeztek meg arról, hogy Isten megjelent Jézus születésekor és megkeresztelésekor, Jeruzsálemben pedig csak a születést ünnepelték. A IV. század során a legtöbb keleti egyház átvette Jézus születésének ünnepéül a december 25-i dátumot. Az ellenállás Jeruzsálemben tartott a legtovább, de végül ott is elfogadták az új időpontot. Az örmény egyház azonban a mai napig ragaszkodik a január 6-i karácsonyhoz. Miután keleten is december 25-én rögzült a karácsony, Jézus keresztelésére mint epifániára (Isten megjelenése) január 6-án emlékeztek. Nyugaton viszont ezen a napon ünnepelték a háromkirályokat, akik felkeresték a gyermek Jézust.

Máig tisztázatlan, miért került a karácsony december 25-ére, de nagyon valószínű, hogy a régi keresztények így akarták háttérbe szorítani a “legyőzhetetlen nap születésé”-nek pogány római ünnepét. Ez az alkalom a téli napforduló utánra esett, amikor a nappalok ismét hosszabbak, és a nap feljebb kúszik az égen. A karácsonnyal összekapcsolódó hagyományok így többféle forrásból erednek. A római világban a Saturnalia (dec. 17.) a vidámság és az ajándékozás napja volt. December 25-ét az iráni isten, Mithra születésnapjának is tartották, akit az Igazságosság Napjának neveztek. A római újévkor (jan. 1.) a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. Ezekhez a szokásokhoz járultak a germánok és kelták téli napfordulóhoz kapcsolódó rítusai, amikor a teuton törzsek behatoltak Galliába, Britanniába és Közép-Európába.

A magyar karácsony szó szláv eredetű, s szintén a téli napfordulóra utal. Ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, elfogyasztották az ünnepi süteményt, fenyőfát állítottak, zöld növényekkel díszítették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tűz és a fény a meleg és a hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken, akár pogány, akár keresztény felfogásban. A középkor óta társítják a karácsonnyal az örökzöld növényeket mint a túlélés szimbólumait.

 

Jézus születésének története

Anyja, Mária, Józsefnek a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a judeai Betlehembe ment Máriával, mert Augustus császár rendelete szerint összeírás volt. Ott tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje, de mivel szállást nem kaptak, Mária egy jászolban hozta világra gyermekét. A pásztoroknak, akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának.

 

Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). December 24-én hagyományosan a katolikus családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalokra.

 

Népszokások

 

Luca-búza

Ismert szokás volt a következő évi termést is jelképező Luca-búza kelesztése . Az asszonyok egy lapos tálban búzát csíráztattak a kemence mellett,és ha az szentestére szépen kihajtott, bő termés volt várható. A zöld búzával aztán egyes tájakon a karácsonyi oltárt, máshol az ünnepi asztalt díszítették, de volt, ahol az állatokkal etették meg, tej és tojásrontás ellen.

Mendikálás
Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

 

Kántálás

Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.

 

Ostyahordás

Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

 

Pásztorok karácsonyi vesszőhordása

Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.

 

Borszentelés

December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.

 

Luca-nap

Luca asszony megköveteli, hogy az ő napját tényleg megünnepeljék, mert a mondás úgy tartja, ha valaki e napon fon, annak keze egész évben szenved, ha valaki párol valamit, akkor azt Luca „csúffá” teszi.

Luca napján nem szabad fehérnépnek a szomszédba menni, mert a meglátogatottnál a szerszámok (fejsze, szekerce, ásó stb.) nyelébe vert ékek nem tartanak, s a tyúkok nem ülik meg a fészket.

E napon annyi kukoricapogácsát sütöttek, ahány tagú volt a család. Sütés előtt a pogácsákat megjelölték, belsejükbe tollat tettek. Úgy hitték, hogy akinek a tolla a kemencében megperzselődött, az a következő évben meghal.

 

Luca széke

A széknek karácsonyi éjféli misén van nagy szerepe, hiszen aki arra felállt, az megláthatta, hogy ki a boszorkány. A széket 13 napig kellett titokban, a család tudta nélkül készíteni, 13 fából, melyet 13 helyről szedtek össze. A széket az éjféli mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá.

 

A karácsonyi asztal

A néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. A karácsonyi abroszt az év során még általában vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen.) Az asztalra gabonamagvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A karácsonyi morzsát összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.

 

Regölés

A regölés a téli napforduló ősi, pogánykori szokása. Férfiak jártak házról-házra és bőség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másnapján, 26-án került rá sor. A néprajzkutatók a regölés dallam és prozódiai sajátosságaiban finnugor eredetet mutatnak ki ( a kutatás szerint a sámánénekkel van összefüggésben). Különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengő...) is kísérték a regölést, a szereplők kifordított báránybőr bundát viseltek. A regösök a házhoz való megérkezéskor a házigazdától engedélyt kérnek, hogy elmondhassák az éneket, ezután beköszöntőt mondanak, majd gyakori a csodaszarvas legenda valamely változatának elmondása, ezután következnek a jókívánságok a háziaknak és az adománykérés. Állandó szövegrész a refrén: " Haj, regö rejtem, azt is megengedte az a nagyúristen."

 

Betlehemezés

A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb, többszereplős, dramatikus népszokása a karácsonyi ünnepkörben. Tulajdonképpen pásztorjáték, azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" ( a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A betlehemezők, általában férfiak, legények vagy gyerekek betlehemet visznek magukkal. Ez fából, papírból készült jászol, melyben a szent család figuráit és a jászolban fekvő állatokat ábrázolják. A dramatikus játék részei a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása, adománygyűjtés. Állandó szereplők a pásztorok (külön megemlítendő az öreg pásztor) és egy angyal, illetve bizonyos vidékeken Heródes. Az erdélyi betlehemes hosszabb terjedelmű misztériumjáték, több szereplővel. Általában megjelenítik Szűz Máriát, Szent Józsefet is.

 

Szenteste napja

A magyar népi hagyományban Szenteste napján csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezőn tilos volt tevékenykedni. Szintén nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az ún. aranyos vizet vagy életvizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Az éjféli mise alatt a pásztorok egyes vidékeken körbejárták a templomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás, kürtölés...) igyekeztek a gonoszt távol tartani. A mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen, illetve az állatoknak is különféle mágikus erővel bíró ételeket adtak (pl. szentelt ostyát, piros almát...), hogy egészségesek maradjanak.

 

Aprószentek napja (december 28.)

tulajdonképpen a Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő. Az Aprószentek-napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája, a katolikus egyház őrzi ezt a szokást. Régen a gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon.

 

Forrás:wikipedia.hu, www.magyarradio.ca, http://rafia.hu




Amerika védőszentje – Guadalupei Boldogságos Szűz Mária

December 12-e a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária ünnepnapja. A guadalupei bazilikában őrzött 16. századi Mária-ikon Mexikó legismertebb vallási, kulturális és nemzeti szimbóluma. A Guadalupei Miasszonyunk neve a mexikói nép nyelvén: Lupita.

A Szűzanya 1531. december 9-én jelent meg egy egyszerű indiánnak, Cuauhtlatoatzinnak (Beszélő Sas), aki a keresztségben a Juan Diego nevet kapta. A jelenés a Mexikóvárostól északnyugatra fekvő Tepeyac-dombon történt.

A ragyogó, aranyködbe burkolózó nőalak Isten Anyjaként mutatkozott be, és arra szólította föl az indiánt, menjen a püspökhöz, s közölje: „Azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” A püspök égi jelet kért a jelenés hitelessége bizonyítására. December 12-én a Szűzanya virágokat küldött neki, melyek átadásakor a köpenyen, melyben a virágokat Juan az ölében vitte, csodálatos módon megjelent Mária képe.

Az indiánköpenyre festett kép a lehajtott fejű, imára kulcsolt kezű, dicsfénnyel övezett, félholdon álló Szüzet ábrázolja: kezében nem tart gyermeket. A félholdat angyalalak tartja. 

A jelenés helyén épült fel a Miasszonyunk-bazilika 1709-ben. Itt őrzik Diego köpenyét (tilmáját). A mindmáig épen maradt ruhadarabot és a kegyképet zarándokok milliói látogatják évente. Juan Diegót II. János Pál 2002-ben szentté avatta. A Szentatya beszédében elmondta: „Nagy örömmel jöttem e guadalupei bazilikába, Mexikó és Amerika mártír szívébe, hogy szentté avassam Juan Diegót, az egyszerű és alázatos őslakót, aki megszemlélhette a tepeyaci Szent Szűz kedves arcát, amely annyira kedves Mexikó egész lakosságának.”

A mai modern bazilika építését 1974-ben kezdeményezte a mexikói püspöki kar. A tizenkétezer hívőt befogadó templom kívülről sátorra hasonlít.

A tilma két ízben is csodás módon menekült meg a pusztulástól. 1791-ben véletlenül salétromsav ömlött rá, ám megmagyarázhatatlan módon nemcsak a szövetnek, de még a kép színes részeinek sem esett semmi baja. 1921-ben pokolgépet robbantottak a kegykép alatt, amely teljesen sértetlen maradt, még üvegborítása sem sérült meg, holott 150 méterrel odébb megrepedt a márványpadló.

A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították. II. János Pál pápa a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária ünnepét 2002-ben az egész Egyház számára elrendelte.

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te népedet Fiad szentséges Anyjának különleges védelme alá helyezted. Add, hogy mindazok, akik a Guadalupei Boldogságos Szűz Máriát segítségül hívják, az igazság és béke útján mindig buzgó lélekkel munkálják a népek fejlődését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Adoremus
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír







Az új magyar „csodazongora"

Bogányi-zongora

 

A zongora január 21-én, szerdán este a Zeneakadémián, a magyar kultúra napja előestéjén rendezett zártkörű gálán debütál.

A zongora hét évig készült. A fejlesztés ötlete Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész barátaival és mérnök, konstruktor ismerőseivel való beszélgetések alkalmával körvonalazódott. A zongora készítését a művész több mint hét évig egymaga finanszírozta. A nyertes pályázatoknak köszönhetően mintegy 126 milliós uniós támogatásból és a jórészt a Magyar Nemzeti Bank szponzori támogatásával előteremtett 76 millió forintos önrészből tökéletesíthették a hangszert. A Szerencsejáték Zrt. és az Emberi Erőforrások Minisztériuma további 100millió forintos támogatást biztosított.

Bogányi Gergely szerint az új zongora erőteljes, tiszta, egyenes hangon szól, nagyon gazdag a felhangrendszere, amely "emberibb, barátságosabb" hangzást jelent, mint ami a mai modern zongorákat jellemzi. A hang lecsengési ideje is megnőtt. De arra is figyeltek, hogy a hangszer "bírja a strapát" és kevesebb karbantartást igényeljen elődeinél. "Olyan kvalitásokat mutat, amelyek minket is megleptek" - hangsúlyozta a művész. A hangszer lelke nem fából készül

A régi zongorák szép, barátságos hangjával szemben a modern hangszerek esetében az elsődleges szempont, hogy bírják a strapát.

Bolega Attila főkonstruktőr a Bogányi-zongora különlegességéről szólva kifejtette, hogy a kompozit rezonáns a speciális gyártási technológiának köszönhetően ellenállóbb a környezet hatásaival szemben, illetve egyenletesebb hangzást és hangképet biztosít. Üveges Péter Attila főtervező hozzátette, a zongora formavilága zenei indíttatású. A hagyományos három láb helyett alkalmazott két lábas struktúrának köszönhetően a hang tisztábban és erőteljesebben éri el a hallgatóságot, a hangszer nemcsak felfelé, de lefelé is szól. A páncéltőke új formájú. A zongora kikísérletezett mechanikáját a németországi Louis Renner cég készíti és szállítja. A zongora fejlesztésében Cs. Nagy József zenetechnikus, intonációs szakember is részt vett.

 

Forrás: www.mno.hu, www.hir24.hu

 




KODÁLY Zoltán: Adventi ének

egy XVIII. századi francia misekönyvből

 

Ó, JÖJJ, Ó, JÖJJ, IMMÁNUEL

Szerző: Szöveg: "Veni, veni Emmanuel" latin ének ford.: Szedő Dénes Dallam: Gregorián dallam

 

Az Adventi ének egy XVIII. századi francia misekönyvből való, mint ahogy azt az alcím is jelzi. Kodály Zoltán 1943-ban dolgozta fel 3 szólamú vegyes kari kórusművé.

 

Jövel, jövel Emmánuel,

Csak téged áhít Izrael

És hozzád sóhajt untalan,

Mert Isten híján hontalan.

Meglásd, meglásd! Ó Izrael,

hogy eljövend Emmánuel.

 

Jövel, ó Jessze vesszeje,

És állj a rossznak ellene.

A mélyből, mely már eltemet,

S a tűzből mentsd ki hívedet.

Meglásd, meglásd! Ó Izrael,

hogy eljövend Emmánuel.

 

Jövel, jövel ó napkelet,

Ím árva néped költöget;

Törd át a sűrű éj ködét

És oszlasd gyászát szerteszét,

Meglásd, meglásd! Ó Izrael,

hogy eljövend Emmánuel.

 

Jövel, ó Dávid adta kulcs,

Hogy fényességes napra gyújts;

A mennyországba tárj utat

És rekeszd el a poklokat.

Meglásd, meglásd! Ó Izrael,

hogy eljövend Emmánuel.

 

Jövel, jövel ó Adonáj,

Ki Sinaj hegyről szólalál,

Hogy törvényt lássál népeden,

Jöjj fenségednek teljiben.

Meglásd, meglásd! Ó Izrael,

hogy eljövend Emmánuel.

Amen.

 

 

 




Advent

A szó elnevezésének eredete a latin "adventus Domini", azaz "az Úr érkezése, eljövetele" kifejezés. Karácsony előtt az egyház négy vasárnapon át készül az Úr megérkezésére. Az ünnepélyes megemlékezés elsősorban személyes újraátélésre szólít. Az Advent liturgikus ünnepe azonban nemcsak visszaemlékezés, hanem valóság. Az Advent megünneplése tehát ezt jelenti: a hívők újra átélik az Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést, amelyet ez az esemény előkészít. Ezen a módon egyre mélyebben érzik át Isten közeledését, a bennük lévő sötétségnek a fölszakadozását. Az Advent Jézus eljövetelének minden módját jelképezi, mindenekelőtt az Úr akkori, emberi alakban való világba lépését. Ezen időszak várakozás, vágyakozás jellege. Fölkészülés Karácsonyra, a Messiás földi születésének méltó megünneplésére. A keresztény ember emellett Krisztus második eljövetelét is várja.

 

Az évszázados egyházi hagyományban Advent jelentette az egyházi év kezdetét. Adventtel indult újra ez a "szüntelen körforgás", amely a keresztény ember életében Jézus élete főbb állomásainak (születés, tanítás, szenvedés, halál, föltámadás, mennybemenetel, Szentlélek elküldése) "újraélését" jelentette.

Az adventi időszak kezdete és hossza nem egységes. A hossza koronként és felekezetenként változó volt: három héttől hat hétig terjedt. Ma a katolikus közösségek négy hét körüli időben állapítják meg. Kezdete régebben november közepére esett (hat hetes időszak), később Szent András napjára (november 30.), az utóbbi időben pedig a november 27 és december 3-a közötti vasárnapra. Így Advent hossza 21 és 28 nap között ingadozhat december 25-höz viszonyítva.

 

Az Advent két jellemző "erénygyakorlata" a böjt és az ún. "rorate" mise.

A hívő ember úgy készíti föl testét a Megváltóval való találkozásra, hogy megtartóztatja magát az ételtől és italtól. Az étkezésnek mindig is volt valami ünnepélyes, közösség teremtő jellege, ezért volt szokás a nagy ünnepeken, így Karácsonykor is a gazdagabb ünnepi asztal.

 

Az étkezéstől való tartózkodás, illetve a mérsékelt fogyasztás valamiképpen tehát tartózkodás az ünnepléstől, az ember önmagára figyelésének, befelé fordulásának kifejeződése. Amikor valaki az étkezéstől tartózkodik, vagy kevesebbet eszik, akkor azt mindig valamilyen nagy dolog érdekében avagy valamilyen "nagy valaki" (Isten) kegyeinek, jóindulatának elnyeréséért teszi. A böjt önuralmat követel, erőfeszítést, az (ilyenkor persze fokozottan jelentkező) éhség leküzdését követeli meg. Ez az erőfeszítés, ez az áldozat "ajándék" lehet Istennek, esetleg vezeklés az elkövetett bűnökért.

Az Advent egyik különlegessége az ún. "rorate" vagy hajnali mise. Ezeket a szentmiséket korán reggel vagy hajnalban tartották. Ma általában reggel 6-kor. A kora reggeli szentmise ezt a népies elnevezést arról a jellegzetes (ószövetségi szentírási szövegen alapuló) énekről kapta, amelyet Adventben szinte naponta énekeltek, énekelnek: "Harmatozzatok egek onnan felülről".

A roráte-szentmisék a katolikus egyházban csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén találhatók meg.



 

Advent szimbólumai:

 

Adventi koszorú

Az adventi-koszorún azért gyújtanak meg hétről hétre több gyertyát, hogy karácsonyra legyen világosság ott, ahol Jézust várják. A koszorú alapot díszes szalaggal tekerik be, és kisebb fenyőgallyakkal díszítik. Négy gyertyát erősítenek rá, melyekből advent minden vasárnapján eggyel többet gyújtanak meg. Így az ünnep beköszöntekkor már mind a négy gyertya ég.

 

Utcai lámpák

Talán ma már kevésbé ismeretes, hogy a közterületeken található igen kedvelt, lámpákkal kivilágított karácsonyfáknak és a karácsonyi fényben úszó utcarészleteknek is szimbolikus jelentése van. A fény a sötétségben a ősi vallási jelentés szerint a kereszténységnek a pogány világban való megjelenésére utal. A szépen díszített utcák, terek emellett kedves, meghitt hangulatot is teremtenek, mintha az otthont az utcára varázsolnák és embertársainkkal szeretetben való ünneplésre biztatnak.

 

Advent gyakorlata:

Csönd, elmélkedés, imádság, bűnbánat, rorate (hajnali) mise.

 

Színek:

Violaszín, kivéve a harmadik, úgynevezett Gaudete vasárnapot, amikor rózsaszín; dísztelen oltár; az orgona csak az énekeket kíséri; adventi koszorú négy gyertyával.

 

Forrás: Forrás: katolikus.network.hu, Cograf.hu




Története
Az első pozsonyi templomot vélhetőleg a várban alakították ki, ahol a prépostság és a káptalan székhelye is volt. Ez azonban később a vár védelmi funkciója révén vált kedvezőtlenné, ezért Imre király megkérte III. Ince pápát a prépostság átköltöztetésére a váraljába. 1204-ben megkapta az engedélyt és a prépostság el is költözött. III. Honorius pápa 1221-ben engedélyt adott a templom elköltöztetésére is. A mai dóm helyén álló egykori román stílusú templom építését ebben az időben kezdték el, a Legszentebb Megváltónak szentelték (vélhetőleg a vártemplom is a Megváltónak volt szentelve). Ebben a templomban három oltár volt, melyeket a Legszenteb Megváltónak, Szűz Máriának és Szent Istvánnak szenteltek. A Szent Márton-dóm így a legrégibb pozsonyi plébánia. Ez a templom 1302-től a prépost és város egyezségének értelmében a város lakossága is használhatta a templomot. A templom azonban gyorsan kicsinek bizonyult, így 1311 és 1314 között a templom köré külső falakat emeltek és lényegében egy új nagyobb templomot építettek fel ezáltal. Az új templom gótikus stílusban épült és magába foglalta az előző templomot is, melyet akkor még nem bontottak le. Feltehetőleg eredetileg egy háromhajós bazilikát szerettek volna építeni, de végül megmaradtak az egyterű három hajós templom mellett. A templom felszentelése csak 1452-ben történt meg Gergely esztergomi érsek által a Legszentebb Megváltó (a régi templom) és Szent Márton (az új templom) tiszteletére. Ezen a templom szentélye a mainak csak közel 1/3-át tehette ki. Mátyás király idejében 1467-1487 között került sor a templom mai méreteiben történő megnagyobbítására, feltehetőleg ekkor tűnt el a Szent Megváltó templom. Ez az évszám a boltívek tartópillérein több helyen is fel van tüntetve. Később a 15. és 18. század között többször építették át, toldották meg újabb részekkel. A 1863 és 1878 között Heiller Károly kanonok idejében a templomot eredeti gótikus stílusát megújították Lippert József építész tervei szerint. Ezt a 20. század közepén sikerült részlegesen tönkretenni, majd 1972-ben átadott Szlovák Nemzeti Felkelés hídról levezető forgalommal elvágni a Váraljától. 1563 és 1830 között itt koronáztak 11 magyar királyt és 8 királynét/királynőt.



A dómban található kápolnák:

  • Alamizsnás Szent János kápolna 1732-ből (Donner munkája), amely építését az akkori esztergomi érsek Esterházy Imre rendelt el. A kápolna alatt található a kripta, ahová 1745-ben Esterházyt halála után temették.
  • Szent Anna kápolna
  • Szent József kápolna 1204-ből
  • cseh királynőnek 1204-ből

Építészeti adatok
Építése a 13. században kezdődött. Mai alakja többszöri átépítés eredménye, ugyanis háborúk és földrengések során többször megsérült. A dóm tornya 85 méter magas, a legmagasabb Pozsonyban. A tetején van a Szent Korona másolata (150 kilogramm tömegű és 164 cm magas), melyet 2010. augusztus 18-án emeltek le restaurálás céljából [1]. A templomtorony a város erődítményének része volt, így bástyaként is szolgált. Donner György Rafael tervezte a barokk Alamizsnás Szent János kápolnát. A templomban gótikus és reneszánsz síremlékek találhatók. Szent Márton ereklyéit a főoltár felett elhelyezett ezüstkoporsóban őrzik.
A templom környéke
A templom mellett van a Rudnay tér (Rudnayho námestie). Ennek közepén található Bernolák Antal szobra. A tér két szélén a, lépcsősorok mellett, fákkal gondosan benőve van Liszt Ferenc (1911) és Donner György Rafael (1883) szobra, melyet csak a leleményes látogatók vesznek észre. Szintén a közelben van a Hal tér (Rybné námestie), melyen barokk Szentháromság-szobor áll, melyet pestis oszlopnak is hívnak. Közelben van a klarisszák 14. században épített kolostora és temploma.
Szent Márton és a Koldus, eredetileg a főoltár része, Donner 1734

Belső tere
A templomban látható ólomból kiöntött Toursi Szent Márton szobrot Donner György Rafael készítette 1734-ben. A templom katakombáiban sok híres ember nyugszik. Köztük:

  • Jozef Ignác Bajza – kanonok, szlovák író
  • Esterházy Imre – esztergomi érsek
  • Krman Dániel – evangélikus püspök, író
  • Schomberg György – az Academia Istropolitana alkancellárja
  • Pálffy János – a szatmári béke létrehozója, utóbb nádor
  • Pázmány Péter – prímás, esztergomi érsek

A templom 2002. november 11-étől nemzeti kulturális emlék.




1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Sorsát szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány kinyilvánította az ország semlegességét, és felmondta a Varsói Szerződést. A beavatkozásról már október 31-én döntöttek Moszkvában, ettől kezdve folyamatosan érkeztek szovjet csapatok Magyarországra.

1956. november 4-én, vasárnap, hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek – felvették a harcot.

Öt óra 5 perckor az ungvári rádió által sugárzott közleményben Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc volt miniszterek, akik november elsején a Szovjetunióba távoztak, bejelentették, hogy minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre-kormánnyal, egyben kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását Kádár János vezetésével.

Öt óra 20 perckor elhangzott Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet többször megismételtek és valamennyi világnyelven beolvastak: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

Nyolc óra 7 perckor megszakadt a Szabad Kossuth Rádió adása, rövidhullámon a Himnuszt és a Szózatot sugározták váltakozva.

Miután Soldatic jugoszláv nagykövet a hajnali órákban arról tájékoztatta Szántó Zoltán államminisztert, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán. A követségen 43-an kaptak menedékjogot. Mindszenty József bíboros az amerikai követségen kapott menedékjogot.

Bibó István, a törvényes magyar kormánynak az Országgyűlés épületében maradt egyetlen képviselője kiáltványt adott ki. Ebben leszögezte, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, és visszautasította azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.

A nap folyamán a szovjet csapatok – helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték. Budapesten a felkelő csoportok felvették a harcot. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot. Vidéken több helyen jelentős ellenállás bontakozott ki.

Kádár János és Münnich Ferenc szovjet kísérettel Szolnokra repült.

Soldatic jugoszláv nagykövet közvetítette Tito jugoszláv elnök Nagy Imrének és társainak címzett üzenetét, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt, amit ők egyhangúlag elutasítottak.

Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció ellen.

New Yorkban a Biztonsági Tanács ülésén a Szovjetunió megvétózta az amerikai határozati javaslatot, amely a szovjet csapatok kivonására szólított fel. Délután a rendkívüli közgyűlés elfogadta a bővített amerikai javaslatot, amely arra is felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására. A Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárától „a magyar kérdés” levételét a napirendről.

A harcok november 4-én a fővárosban 135 áldozatot követeltek. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek. A forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt.

Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót. Szilágyi József – Nagy Imre személyi titkára – ügyét elkülönítették, őt 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt, máig tisztázatlan körülmények között halt meg a börtönben. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.

November 4-én hosszú évek óta megemlékeznek az 1956-os események áldozatairól, ezt a napot a kormány 2013-ban hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította. Nemzeti gyász esetén Magyarország lobogóját az Országház előtt ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással felvonják, majd félárbócra eresztik. A törvényben meghatározott középületekre zászlóhasználat esetén gyászlobogót kell kifüggeszteni, lobogóhasználat esetén Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbócra kell ereszteni. Az iskolákban tanóra vagy külön diákrendezvény keretében kell méltó megemlékezést tartani. A nyilvános szórakozóhelyeken a zene- és műsorszolgáltatás – a nemzeti gyászt kihirdető rendeletben foglaltak szerint – korlátozható. 




A kenyér világnapja

A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA. A világnap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének – az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak –, a kenyérnek a jelentőségét.
Ezen a napon a pékek adományaikkal segítik a rászorulókat. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára és a kenyér jelentőségére a nagyközönség figyelmét is felhívják.


2021. január 26. kedd
Kezdőlap


Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Fatimai jelenések
A magyar lélek hangja
Húsvéti szimbólumok
Petőfi Gödöllőn
Az utolsó levél
Görgei - gazdátlan levelek
X. Pius pápa: Motu pro Prium
Kozma Lajos emlékév
Október 6. - az aradi vértanúk emléknapja
A magyar lélek hangja
107 év után került elő Dénes Valéria festőnő képe
Apponyi Albert beszéde
Könözsi László - Mise
III. Béla
Kálmán király (könyves)
Hova temetkeztek királyaink?
A szenzációs bugaci lelet
III. Richárd
Nagyböjt
Krisztogram
Szent István király I. törvénye
Arany János a zeneszező
Batthyány misekönyv
Chopin levél
Szeptember 30. - a népmese napja
Leopold Mozart
Salieri
Constanza
Mozart felesége
Mozart és Magyarország
Mennyit keresett?
Mozart zenéje
Élet a középkorban
A lovagi kultúra
Szent Roland
Roland ének
Advent
Rorate
Kotyolás
Karácsony
Szállást keres a Szent család
Gárdonyi és a zene
Orgona
Az orgona és Magyarország
Bogányi-zongora
Rohonci kódex
Magyar Állami Operaház
Gyertyaszentelő Boldogasszony
Hét szabad művészet
Liszt Ferenc utazik
Palestrína stílus
A Vezúv kitörése
Orlando di Lasso - Psalmi
fortepiano-billentyűs hangszer
Görgei Artúr nevének írása
Görgei áruló!...Soha
Hermann Róbert történész Görgei Artúrról
Móricz Zsigmond - Görgei
Visegrád, az öregedő Görgei menedékhelye
Görgei Artúr temetése
Petőfi és a gasztronómia
Kossuth-kifli
Tapsolás a hangversenyen
Úrnapja
Szent István halála
Hova üljünk egy koncertteremben?
Milyen hangszerek ezek?
Negyven éve érkezett haza a Szent Korona
Hadik ház
Globális felmelegedés
Mednyánszky Berta
Márciusi ifjak - Vasvári Pál
Kossuth és Görgei megítélése - bűnbakkeresés
Az Isteni Irgalmasság Vasárnapja
Pünkösd
Miért 88 billentyű van a zongorán?
Miért f-alakú a hegedű hangrése
Szegények világnapja
I. Világháború vége - november 11.
Magyar nyelv napja
Szent család vasárnapja
150 éves a Bécsi Operaház
A zene ünnepe
Diákónus
Szent Márton-dóm, Pozsony
Mohácsi csata - 1526. augusztus 29.
Szigetvár ostroma - 1566. augusztus 6 - szeptember 7.
A zene világnapja - október 1.
November 4. - nemzeti gyásznap
1914. december 25. - tűzszünet a fronton
Beethoven emlékév
Lourdes-i jelenés
Nagyhét
Nándorfehérvár
Híres fák
Az aradi vértanúk utolsó mondatai
Október 16 - A kenyér világnapja
Guadalupei Szűzanya
Szent Balázs - február 3.
Boldog Özséb - január 20.
Don Bosco - augusztus 16.
Szent Bálint - február 14.
Szent Mátyás apostol - február 24.
Szent Kázmér - március 4.
Szent Patrik - március 17.
Szent József - március 19.
Szent Turibiusz - március 23.
Szent I. Márton pápa - április 13.
Szent Efrém - június 9.
Munkás Szent József - május 1.
Boldog Scheffler János püspök és vértanú
Boldog Gizella - május 7.
Szent Rita - május 22.
Szent Romuáld apát - június 19.
Szent László - június 27.
Szent Piroska - augusztus 13.
Goretti Szent Mária szűz és vértanú - július 6.
Szent Anna - július 26.
Assisi Szent Klára - augusztus 11.
Szent István - augusztus 20.
Szent Lajos - augusztus 25.
Kalkuttai Szent Teréz - szeptember 4.
Szent Kozma és Damján - szeptember 26.
Szent Mihály - szeptember 29.
Avilai Nagy Szent Teréz - október 15.
Szent Hedvig - október 16.
Szent Simon és Tádé - október 28.
Árpádházi Szent Erzsébet - november 17.
Szent Katalin - november 25.
Szent Miklós - december 6.
Szent Viktória
Szent család - december
Oszlopos Szent Simeon - január 5.
Árpádházi Szent Margit - január 18.
Szent Pál megtérése - január 25.
Szalézi Szent Ferenc - január 24.
Szent Cirill és Metód - február 14.
Damjáni Szent Péter - február 21.
Szent Kunigunda - március 3.
Szent Perpetua és Szent Felicitas - március 7.
Svéd Szent Katalin - március 24.
Paolai Szent Ferenc - április 2.
Mór Szent Benedek - április 4.
Soubirous Szent Bernadett - április 16.
Szent Márk - április 25.
Nepomuki Szent János - május 16.
Boldog Apor Vilmos - május 23.
Árpádházi Boldog Jolán - június 15.
Keresztelő Szent János - június 24.
Szent X. Pius pápa - augusztus 21.
Szent Ágoston - augusztus 28.
Szent Máté evangélista - szeptember 21.
Szent Jeromos - szeptember 30.
Assisi Szent Ferenc - október 4.
Szent Imre - november 5.
Toursi Szent Márton - november 11.
Xavéri Szent Ferenc - december 3.
Szent István diákónus - december 26.
Nursiai Szent Benedek - július 11.
Árpád-házi Szent Kinga - július 24.
Becket Szent Tamás - december 29.
Vianney Szent János - augusztus 4.
Szent András - november 30.
Virágének
Verbunk
Arany - A toronyban
Barokk zene
Viziorgona
Kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Figaró házassága
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya
Kodály Zoltán -Karácsonyi pásztortánc
Karácsonyi angyalok
Bárdos Lajos
Alleluia
J. S. Bach: H-moll mise BWV 232
Liszt Ferenc - Erdőzsongás
Kossuth toborzó nóta
Kossuth Lajos verbunkja
Fel-fel vitézek
Vajda János - Alleluja
Amadinda
Bartók Béla - 1. hegedűverseny
Mozart/Verdi - Requiem
Ecce carissimi
Bach - Máté passió
MÜPA koncertek
Éneklő állatok - Bellini